Harangszó, 1940
1940-02-25 / 8. szám
52. HARANGSZÓ 1940. február 25 A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának — hová fiait helyezhesse a te oltáraidnál A nyirszőllősi evangélikus templom terve. az Ő kezébe adott mindent. János 3, 35. A Te, az én válságomat, váltságo- mat is. A helyzet kulcsa: az ő vére. Gyerünk hát Őhozzá! Ludván Sándor. A váltság. Pár esztendő óta az ember leggyakoribb beszédtémája: a válság. A téma nagyon is időszerű, mert rideg valóság az, hogy az emberiség hajója pár évtized óta válságos vizeken úszik, még pedig úgy gazdasági, mint politikai, mint erkölcsi, mint lelki vonatkozásban. Más szavakkal: az emberiség élete zsákutcába jutott. Keresi útja folytatását, de nem találja. Élete mind a négy vonatkozásban csak kísérletezés a zsákutcából való szabadúlás érdekében, s mert kiutat nem lát sehol: élete mind a négy vonatkozásban csak vergődés és zűrzavar. A válságnak van egy rokonhangzású, de jelentését tekintve teljesen ellentétes fogalomtársa s ez:, a váltság. Rokonhangzású, mert hiszen csak egy beszorult „t“ betű tesz különbséget kiejtésükben. De a jelentésük egymással homlokegeynest ellentétes. A válság zsákutca; a váltság pedig szabadúlás. A válság meddő kísérletezés a kiszabadúlásra, a váltság pedig az örökélet felé vezető út megtalálását jelenti. Amikor a váltságra gondolok, teljes súlyával reám roskad véges emberi erőm, gyarlóságom és bűnös voltom tudata. Ennek a tudatnak a súlya alatt lehetetlen reá nem eszmélnem arra, hogy az én zsákutcába jutott életemnek csak egy szabadúlása van: a váltság! Gyarló emberi eszemre, tudásomra, érdememre támaszkodva csak tapogatód- zom, csak botorkálok, de életem zsákutcájából kivezetni csak a váltság tud, mert annak a fényében bizton haladok äz úton, amely az örök élet felé vezet. A válság fojtogató rém, melynek karjai között az élet számomra csak szánalmas vergődés. A váltság az Isten irántam való szeretetének és kegyelmének égből lenyúló ölelő karja, amely engem: a bűnei miatt válságba került embert kiragad a reménytelen vergődés karjaiból és felemel a maga evangéliumával: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ö benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen“. (János 3, 16.) A válságra szükségem nincsen, nélküle életem derűs és boldog lehet; váltság nélkül halálra ítélt áldozat vagyok, akit a kárhozat börtönének a sötétsége vesz körül. A válságok előidézője bűneim folytán én magam vagyok; a vált- ságot Istentől kaptam ... ingyen ... kegyelemből. A válság vergődései között Édenből kiűzött embernek érzem magam, akit az Isten elhagyott; ha hitem karjaival belefogódzom a váltságba, Istennek hazafelé siető gyermeke vagyok. A súlyos természetű betegségek lefolyásában mindig beáll a válság: az a pillanat, amikor a beteg állapota jobbra fordul, vagy a halál útjára tér. Az orvosok ezt a pillanatot krízisnek nevezik. Az Isten útjáról letért emberiség lelki élete most érkezett el kríziséhez. Most kell eldőlnie, hogy állapota jobbra fordul-e, vagy pedig a halál, a kárhozat útjára tér? Oh! jaj neki, ha még most sem ismeri fel, hogy válságának egyetlen kórokozója a bűn és hogy szabadúlása egyesegyedül csak a válságban lehet! Irányi Kamill. j.1 diakonissza munkája nem napszám, fjanem gyermekek munkája Atyjuk Gázában. Mindeddig megsegített az Ür! Az épülő templomfalak.
