Harangszó, 1940
1940-12-22 / 51. szám
400 HARANGSZÓ ím december 22. Csipkay—Révész: A pásztorok. Ajánjuk a Harangsző új levelezőlapjait. biztatását, hozzád kéredzkedő testvéri szavát: „ímé az ajtó előtt állok és zörgetek! Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz!“ ... És ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?... Senki sincsen! Bizonyára senki sincsen! Kitárom előtted szívem, Óh jöjj, légy vendégem nekem, Udv és élet forrása vagy, Erőt, békességet Te adj. Ha gond és bánat porba von, Óh térj be hozzám, Jézusom! Most már nem vagyok, most már nem lehetek egyedül! áll! És csak azt várja, hogy a maga szíve is megnyíljék s akkor már be is lép. Látom, a kislány szíve már tárva, nyitva vár. Az asszony fájdalmasan nézett gyermekére. — Szegényke, napok óta csak azt várja. — Akkor már csak a maga-szívét kell megnyitnia és csillagfényes lesz a szoba. Juliska valamit észrevett a tisztelen- dőné asszony kezében. Lesurrant az anyja öléből s odaszaladt. Örömmel kiáltott — Istenem! Egy karácsonyfa! A tisztelendőné asszony megcirógatta Juliska arcát. — Igen, egy kis karácsonyfa. A Jézuska küldte. S nézd csak, Juliska, menynyi mindent küldött még ebben a kosárban! Mind a ketten a kosár fölé hajoltak. Juliska belenyúlt s valamit kihúzott. Nagyot nézett. Aztán boldogan rohant az anyjához. — Nézd, édesanyám! Egy baba! Igazi alvó baba! Látod, ha lefektetem, alszik! Ha felveszem, kinyitja a szemét! Óh de szép! Ugye, ezt nekem küldte a Jézuska? A lelkész felvette a gyermeket. — A babát édesapád küldte. Megkérte Jézuskát, hogy hozza el neked. De Jézuska most nem ért rá ide eljönni, mert igen sok helyre kell mennie. Hát odaadta nekünk, hogy mi hozzuk el neked. Szórványban lakó evangélikus Testvérem, karácsony szent estéjén így gondol reád és így imádkozik veled együtt istenáldotta ünneplésedért Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész. * Velem van édesanyám! Nem vagy egyedül! Karácsonykor sem! Lelki édesanyádnak gondoskodó szeretete keres és utánad megy. Nem hagy egyedül, hanem minden tőle telhetőt megtesz, hogy érezd téged kereső és rajtad csüngő tekintétét. Üzen néked: Karácsony van s feléd száll evangélikus De sok mást is küldött. Kérd csak meg a nénit, mutassa meg. Meg a karácsonyfát is díszítsétek fel. Hát eredj kislányom. Homlokon csókolta s letette a földre. Juliska odament a nénihez. Az fogta a kosarat, odavitte az asztalhoz, rátette a kis fát, ami egy virágcserépben állt s aztán megszólalt. — Juliskám, te szedd ki a kosárból egyenkint, ami benne van s adogasd nekem. Én meg felaggatom a fára. Jó lesz? Juliska szeme csak úgy ragyogott. — Jaj, de jó lesz! — Hát akkor fogjunk hozzá. Míg ők a fát díszítették s kirakták a sok jó ajándékot, az alatt a lelkész az egyik sarokba vonta az asszonyt s ott halkan beszélni kezdett. — Az ura igen derék, jóravaló ember volt. Kár érte. De ha már így történt, nyugodjék meg Isten akaratában. Maga is istenfélő, vallásos asszony volt mindig. Azért is adta a nőegylet azt a sok ajándékot. Van ott cipő mindegyiküknek, ruha, élelem. Az Isten gondoskodik az ő árváiról, csak soha el ne I hagyja maga se Istenét. S most a fiam i nevében szólok tnég pár szót. Arra kért a felesége nevében is, szgjjisasiifel ma- j gát, vállalja el els^í^$ettó&d¥£'N^luk a háztartás vezeté^Ctí^Ott jó és ií$H^odt helye lesz magánpftf is, mpgp* kislanvá- nak is. Hát szóljon, elfogadja? «»Mit* testvéreid áldozatos szeretete és féltó gondja. Azt akarja, hogy soha ne feledd el: egyedül lehetsz, talán egy egész faluban, körülvéve másvallású testvérektől, de te evangélikus vagy, aki nem vagy egyedül, mert beletartozol az evangélikus nagy közösségbe, a 700 ezer lelket számláló magyar evangélikusok táborába, a világ evangélikusságának 85 milliós nagy közösségébe. Ez a közösség magához von téged, számon tart, erőt és öntudatot nyújt Néked. Ha pedig a szórványban is öntudatos és hitedről bizonyságot tevő evangélikus vagy, ez a közösség büszke rád, mint olyan katonára, aki a legelső sorban harcol. Oda csak a legderekabb katonák kerülnek. Karácsony szent ünnepén megérzed lelki édesanyádnak erejét, öntudatot adó hatalmát? Lásd meg szórványban élő Testvér, azt az áldozatot, amit anyagiakban szegény lelki édesanyád, egyházad hoz érted, hogy ne légy egyedül. Se Karácsonykor, se más időben. Utánad megy. A legutóbbi tíz év alatt egymásután alakulnak meg a missziói gyülekezetek, hogy a szórvány nyitott sebei bekötöz- tessenek. Ebben a tíz évben a dunántúli egyházkerületben 12 missziói központ létesül, hogy 300 politikai község elszórt evangélikusait részesítse állandó lelki gondozásban. Áldozat ez! Érted, szórványban élő testvér, hogy ne légy egyedül! A lelki édesanyának féltő szeretete ez, mely utánad megy. Utánad megy és felkeres a hirdetett Igével. Karácsonykor hozzád is elviszi az örömüzenetet: Ne féljetek, hirdetek néktek nagy örömöt... született néktek a Megtartó, ki az Űr Krisztus. Ma már talán csak kevés az a hely, ahol ne gyűjtene össze lelki édesanyád az Ige körül. Megbecsülöd-e ezt a hirdetett Igét, azokat az alkalmakat, amikor testvéri köAz asszony könnyes szemmel nézett a lelkészre. — A mérnök úrék hívnak? — Igen, azok. Az asszony agyongyötört szívét valami édes nyugalom szállta meg. Hirtelen lehajolt. Elkapta a lelkész kezét és megcsókolta. — Köszönöm a jóságukat. Az Isten fizesse meg. — Isten áldása legyen magukon is. És most nézzük meg mi is azt a kis f ácskát. Ott állott a kis fa az asztal közepén. Égtek már a gyertyák, lobogtak a lángok, csillogott, ragyogott rajta minden. Imádságos csend borult a szobára. Angyalkák röpdösték körül. Áhítatos ima fakadt a lelkész ajkáról. Mikor végzett, a boldogság könnye ült a szemekben. A kis Juliska boldog sikoltással borult az anyja keblére s halkan zokogott. A lelkész az egyik csillagszórót odaértette a gyertya lángjához. Sziporkázó csillagok ugráltak szerteszét. Juliska hangosan kiáltott fel. — Nézd, édesanyám, a Jézuska csillagokat is küldött. Ugye, édesanyám, mégis csak eljött a kis Jézuska? Az anya önfeledt boldogsággal ölelte szívére a gyermeket és szíve legmélyéről fakadt fel a boldogság mosolya. Igen. Eljött a Jézuska!
