Harangszó, 1940
1940-02-18 / 7. szám
31. évfolyam. 1040. február 18. 7. szám. fciapilolto KAPI B1LA I9iu-b«n. [.»ptulajdonof : Dunántúli Lu1her-8zövatség. Mag|alenik minden yesárnep. Ingyan malléklat tan*« alatt kéthatankénf a KIS HARANG8ZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. HARANGSZO ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és paizsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkI A HaiaapiO Htrk witö-kia<.6tü valaio 6 Y éf II., Petőfi ül 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P *23 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P no fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollai; az utódáűiair.okbe negyedévre l P 60 ÜUór. Postacsekkszáinia: 30,6*26. Krisztus, ártatlan Bárány! Ki miértünk, meghoitál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes 'voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk. Oh Jézus, óh Jézus! Jézus barátja vagy-e? ...az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat és fejének hajával torié meg. Luk. 7:44. Jézus a szívet nézte az asszonynál is és Simonnál is. Nálad is a szívet vizsgálja. Vájjon mit lát benne? Meg akarod tudni, mit tart Jézus a szíved legbelsőbb állapotáról? Mindnyájunknak vannak barátai és vannak ismerősei. Találkozunk velük az utcán, köszöntjük, megállítjuk őket s elcsevegünk velük egészen kedélyesen. Aztán búcsút veszünk egymástól. S aztán nem is gondolunk többé egymásra, mindaddig, amig valamelyik utcasarkon megint egymásba nem botlunk. Ezek az ismerőseink. Másképp vagyunk a barátainkkal. Talán nem is találkozunk velük valami gyakran, de fölhívjuk őket telefonon s írunk nekik. Ilyen módon nap-nap mellett gondolunk reájuk. Istennek sok ismerőse van. Ezek súlyt helyeznek arra, hogy vasárnap délelőtt rövidke látogatást tegyenek nála, vagy talán hét közben is szóba álljanak vele olykor-olykor, ha időt tudnak keríteni reá. De amint véget ért a látogatás, nem gondolnak többé Istenre, míg a következő vasárnapon nem találkoznak vele mégint a templomban. Tökéletesen más Istennek és a barátainak egymáshoz való viszonya. Az bizonyos, hogy ezeket az embereket nem a jómódúak sorában találjuk. Rendszerint szegények, igénytelenek. Sokszor nem tudnak egyebet tenni, mint az az asszony Simon házában: sírnak. Sírnak a bűneik miatt. Ügy, mint az az asszony. De hogy barátai Jézusnak, az nyilvánvaló Isten és emberek előtt: hiszen nem tudnak Jézus nélkül élni. S odacsúsznak lábaihoz minden bűnükkel és minden nyomorúságukkal. Jézus különben Simonon is segített. Rásegítette, hogy meglássa saját magát. S aztán, hogy meglássa őt, Jézust. S ezzel döntés elé állíttatott: elismeri-e, hogy csak éppen ismerőse Jézusnak, nem pedig a barátja? Öle Hallesby—Br. Podmaniczky Pál. A keresztyén élet és a szolgálat cserefogalmak. Csak az az igazi keresztyén élet, amelyikről el lehet mondani, hogy az szolgáló élet és igazán szolgálni csak a keresztyén élet tud. A keresztyénné levés ott kezdődik, hogy Jézustól megtanulom, hogy az igazi élet a szolgálatban van. „Aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő zolgáljon és adja az ő életét vált- igul sokakért.“ (Mt. 20, 27—28.) Nehezebben szoktuk azonban megérteni a dolog másik oldalát, hogy igazán szolgálni csak a keresztyén élet tud. Ezt a nevet, hogy szolgálat, csak az a munkánk érdemli meg, amelyik embertársunknak igazán javára válik. Kétségtelen, hogy sok ember el van telve jószándékkal és igazán szeretne szolgálatára lenni felebarátjának, de milyen sokszor láthatjuk emberi szemmel is azt, hogy inkább ártottunk jóigyekezetünkkel, minthogy javára lettünk volna felebarátainknak. Élet csak Krisztusban van. Az embereknek csak az a munka válik javára, ami Krisztushoz vezeti őket közelebb. Lehet, hogy nagyon szeretnek és nagyon hálásak kedvességemért, úgynevezett szolgálataimért, de ha Krisztushoz nem segítettem őket közelebb, csak ártottam nékik. És éppen ez a legkeservesebb, de egyúttal legszükségesebb felfedezésünk az életben, amikor rájövünk arra, hogy akármennyire szeretnénk szolgálni, nem vaevunk rá képesek. Megromlott természetünk nem tud áldássá len' Én és Ő a szolgálat utján.
