Harangszó, 1940
1940-12-22 / 51. szám
ál. évfolyam. 1140. december 22. Sl. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthar-8zövtüség. Megialftnlk mir<1en vasárntu. ininran m«ll*klat uné» alat* ttvhatankénf a KIS HARANQ8Z0. Beolvadt lapok : S35~ben a jöjjetek Behozzam 1933-ban a felvidéki Luthor. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A Harangszó izerkcsztö-kiadóhlvatala GYŐR II., Petófl-tér 2. KlöfUetéii ára: negyedévre 1 P *28 Allét, félévre 2 P it) fillér, egy évre * P 80 fillér Csoportos küldéssel 10 •/•-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba M évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30.526 Oicsőscg o magosságos mennyekben cxz istennek és e földön békesség és a=: embenekhe^ jóakarat! Cui?dcS 2:14. v. Karácsony! könnyek. ) „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!“ Ézs. 43, lb. A könnycsepp csodálatos csiszolású varázstükör. A belétekintőnek nem külső, hanem belső arcát adja vissza. Ez magyarázza, hogy a könnycseppen át másnak látom magamat, a körülöttem mozgó embereket, az Istent, az egész életet. Mindezeknek külső arcvonásaihoz szoktam hozzá, de a könnycsepp tükrében magamnak és másoknak is a belső arcát látom meg. Éppen azért a könnycsepp tükörjátékára szükségünk van. Nem is közömbös, hogy van-e könnyünk, vagy nincsen. Könnyemen át megértem karácsony ünnepét. Rajta keresztül nemcsak a gyermek Jézust látom, amint mosolygó gyermekszemével rámtekint, hanem meglátom a küzdő és a kereszten meghaló Krisztust is. Látom az Istent, amint engem keres, és látom magamat, amint kezemben tartva öszetört lelkemet, kétségbeesve keresem az Istent. Karácsonyt könnyeimen keresztül értem meg igazán. Karácsony ünnepén gondoljunk a karácsonyi könnyekre és pedig az elfogy hatatlan könnyekre. Vannak elfogyhatatlan karácsonyi könnyek. Karácsony az örömszerzés, az összedobbanó szívek ünnepe. Ilyenkor érzékenyebb a lélek. Ügy érzi, hogy neki is joga van a bol*) Részlet D. Kapi Béla: „Kegyelem és élet" c. most megjelent könyvéből. dogsághoz. Szívébe hasít a veszteség, a szomorúság, a szegénység, a mellőzöttség. Sok ember áll keményen összecsukott szájjal a karácsonyfa alatt. Szemében perzselő könny ég, szívét nehéz fájdalom tépi. Torkát elszorítja a keserűség. Áll keményen, mozdulatlanul. Talán nem is karácsonyfa alatt áll. Karácsony ünnepén gondolj a karácsonyfa-nélküli emberekre. Azokra a lázongókra, elégedetlenekre, kikre senki se gondolt, kiknek senki se adott ajándékot. A gond keresztje alatt görnyedő, állástalan, kenyértelen, beteg, kivetett emberekre, a szeretet gondoskodásából kiesett, elhagyott gyermekekre, kik a nagy örömszerzésből kimaradtak. Sok elrontott, boldogtalan életű ember van, kiket a szeretet ünnepe elprédált értékeire emlékeztet. Lelkűkben gyűlölet tombol. Jóvátehetetlen cselekedetük árnyéka kíséri őket. Kereszthordozó szomorú menet bontakozik szemeink elé. Az örömtelen betegek, az elveszett leányok, a tékozló fiúk feketeruhás serege. Ravatalos házba pillant szemünk. Karácsonyi ének helyett halotti zsolozsma melódiája zeng felénk. Ajándékkal megrakott asztal helyett szemfedéllel letakart koporsót látunk. Karácsonyfa-gyertya helyett virrasztó ravatal-gyertyák lobognak. Ezeknek a kifosztott-lelkű, szerencsétlen embereknek karácsonyi tragédiája abban rejlik, hogy zúgolódva bírálgatják Krisztust, de annak csak külső vonásait látják, belső lényege ismeretlen előttük. Pedig karácsony könnycseppjén át azt a Krisztust kell meglátniok, ki Isten örömszerző szavával közeledik hozzájuk: ne félj, én neveden szólítlak! A névenszólítás azt jelenti, hogy Isten személyes viszonyba lép velünk. A karácsonyi izenet Így szól: Ma született néktek a Megtartó! Isten azért küldi el Jézust, hogy végigmenjen életútunkon. Megszólít, mint megszólította Zakeust: ma nékem a te házadnál kell lakoznom, amint megszólította Pétert: mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem, amint megszólította Mária-Mag- dalénát: kit keresel? Karácsony minden embernek biztosított szent boldogsága abban áll, hogy Krisztus születése ünnepén Isten őt nevén szólítja és közli vele azt a nagy örömhírt, hogy Jézust az ő megtartására földre küldte. Ez a névenszólítás Isten törődése veled. Előtte nem vagy ismeretlen, névtelen senki. Tudja rólad, hogy vagy és hogy ki vagy. Életed ismeretes előtte, tudja, hogy eddig mi történt veled. Ismeri gondodat, szenvedésedet, betegségedet, gyöngeségedet. Mindent tud rólad, szíved, lelked, életed előtte egészen ismeretes. Ez a névenszólítás erő-közlés. Az erő-közlés éppen abban rejlik, hogy Isten lehetővé teszi Jézussal való személyes közösségedet. Valósággá válik az apostol kije-
