Harangszó, 1940
1940-12-01 / 48. szám
1940. december 1. HARANGSZÓ 377 Egyházi énekeink múltjából. XXII. 46. zsoltár 2—3. Erdős/ Sylvester János, vagy ahogyan magát írta: Johannes Sylvester pannonius (az Erdősi név a 18. század folyamán keletkezett) e kor tudósa, reformátora. 1526-ban a krakkói egyetem hallgatója. Itt lesz munkatársa annak a nagy munkának, melynek magyarnyelvi részét Sylvester írja, s melyet ki is nyomtattak 1527-ben. Műve az első hazai nyomtatvány. Wittenbergben járt valószínű. 1534-ben Nádasdy alkalmazza újszigeti iskolájában tanítóul. 1529-ben megírja fia számára magyar nyelvtanát latinul; 1541 - ben lefordítja az Újszövetséget. Ezt Nádasdy ki is nyomatja I. Ferdinándnak ajánlva. A pompás nyelvkészséggel lefordított Újszövetségnek feltűnő s nagy sikere volt, a verses előszót fényes kísérlettel zengő, pattogó disztichonokban írta. (Révész Imre: Magyar ref. egyház- történet, 1938. I. 64—65. 1.) Így ajánlja Sylvester az Újszövetséget rövid verses összefoglalásában magyar népének: „Szól vala régen, szól néked az itt magyarul: Minden népnek az ő nyelvén, hogy minden az Isten Törvényén éljen, minden imádja nevét. Itt vagyon az elrejtett kincs, itt vagyon a kifolyó víz, Itt van a tudomány, mely örök életet ád.“ Nádasdy pártfogása a bécsi egyetemre juttatja Sylvestert, ahol a héber és görög nyelvet tanítja. A jezsuiták Bécsbe kerülvén, Sylvester csak 1544-ig tud ott maradni, türelmetlenségük elűzi onnét; Nádasdyhoz visszatérhetne, de anyagi természetű félreértések útját szegik. Itt a rávonatkozó magyar adatok megszakadnak. Klanicza Márton szerint Csehországba menekül, ahol Popel Jánosnak íródeákja lesz. Itt hal meg idegenben 1572-ben. Ezt az adatot megdönti az a tény, hogy Újszövetségét másodszor adja ki 1574-ben Bécsben „a fölséges római császárnak ajánlva“. Sylvesternek több éneke maradt ránk: A Christ ist erstanden-t 6 is lefordította: Hasznos tudnivalók. Hogyan vesszük ki a gyertyafoltot? Fehérneműre vagy ruhára lecseppenő gyertyafolt kellemetlen és makacs pecséteket szokott hagyni. Nagyon köny- nyű dolog pedig ezeket a pecséteket eltávolítani. Borszesszel, vagy denaturált szesszel a gyertyafolt pecsétek kivehetők. Ha ez a mód valami okból nem lehetséges, a következőképpen járunk el. A gyertyafoltra itatópapirost teszünk és forró kés vagy vasaló segít„Krisztus feltámada, ki emberré lett vala, Kínt szenvede, meghala, Hogy minket megváltana, Irgalmazz nékünk, Atya Isten Szent Fiaddal.“ Ez az ének Bornemisza énekeskönyvében van meg csak. Több zsoltárfordítása volt, így: a 130. zsoltár, A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Ezt az éneket „a II. Lajos király elveszéséről“ nótájára írta, ami Tinódi 23. éneke: Szeleteiből ajánlom szolgálatomat. Énekeit itthon nem adhatta ki, — 1536-ig nem volt magyar énekeskönyvünk —, Csehországban nyugalmat találván, énekeskönyvet szerkesztett cseh nyelven: Pisné nowy (1571.) címen. Abban kiadta magyarból átültetett 130. s egyéb zsoltárait, temetési énekét Tinódi dallamával. E cseh nyelvű énekeskönyvért Sylvester nem minősíthető „a 16. század tót egyházi költőjének és az első tót egyházi * énekírónak“ —, aminthogy Szilády Jenő dr. írja A magyarországi tót prot. egyházi irodalom (1939. 32—33. lapján) című munkájában. A Klaniczától vett adatai sem helyt állók mindenben, amire hivatkozik. (V. ö. Révész i. m.) Sylvester János nekünk nem „Silván János“; a csehek nevezték így. Sylvester Pannonius cseh földön is magyar maradt, éppúgy, mint száz évvel később a magyar földre menekült Comenius cseh pedagógus Sárospatakon is cseh maradt. Csak a magyar Sylvester pannonius írhatta a magyar dalról, minek első gyűjtője volt,: „A virágénekekben csodálatos a magyar nép elméjének élessége • a lelésben, mely nem egyéb, mint poé- zis.“ (Régi Magyar Költők Tára II. 437. lap.) Sylvester e „magyar poézis"-bői s Tinódi dallamából adott nagylelkűen az akkori fejlett cseh dalirodalomnak (lásd az idézett cseh műveket) s megtermékenyítette énekeivel az akkor még fejletlen, kezdő korát élő, a cseh irodalom emlőin nevelődő hazai tót énekköltést. Sylvester pannonius két éneke esetiből a hazai Tranovszky útján került vissza hazai tót gyülekezeti istentiszteletekbe. Magyarra visszafordították Haan Lajos (csábai 258., szarvasi 713.) és Vie- tórisz József (Tranovszky 959.). Előbbi: Illő dolog fontolóra venned; utóbbi: Minden időben meg kell gondolnunk. Sylvester eredeti éneke ez: ségével melegítjük a folt felett az itatópapirost. Az itatópapír a felolvadt stea- rint felszívja. Hogyan vesszük ki a beton és kőpadlóból a zsírfoltot? A cement, vagy kőpadlóból a zsírfoltot legkönnyebben benzinnel vehetjük ki. Miután a foltot benzinnel alaposan átdörzsöltük, tegyünk a foltra fehér agyagból készült pépet. A pépet teljes megszáradása után dörzsöljük le. Ha a folt még látszanék, az eljárást meg kell ismételni. ÁDVENTI ÉNEK... Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltják . . . Jézus, ádventi Királyunk, Szívünk kitárva, ím úgy várunk, Várva-várjuk érkezésed! Ez ádventi szép napokban, Szívünkben forró vágyódás van Hogy hallhassuk zörgetésed! Égi nagy királyunk! Óh, jöjj be, úgy várunk! „Dicsőség a magasságban ...“ ... És a földön ... Ha Te itt vagy, békesség van! örök béke és szeretet Eljött hozzánk is, bezörgetett, A szívünkben szállást kérve; Óh pihenj hát meg minálunk Töviskoronás nagy királyunk?! Örök-béke fejedelme Könyörögve kérünk, Alid meg az életünk, Hiszen oly sok a fájdalmunk ... Ür Jézusunk Óh, hallgasd meg esdő szavunk! Készítsük el szíveinket, S neki zengjük el énekünket, Ki ajtónk előtt áll és zörget, ö megáldja vágyainkat, örömünket és bánatunkat... S fölénk tárja áldó kezét. íme, „Én zörgetek"----N e féljen szívetek! A keresztet, ami úgy nyom ... A vállamon, Érettetek is elhordozom!... Pusztay József. Apró történeteit. ÖrömQlr. Egy bűnben élő ember egy reggel ezekkel a szavakkal fogadta barátját: — Barátom, egész éjjel nem, aludtam, elgondolkodtam bűnös életem felett és rájöttem arra, hogy menthetetlenül elvesztem! — Nagyon örülök! — szólt a barátja. — Hogyan, te örülsz annak, hogy én el kárhozom? — Nézd — szólt a barátja — azt én már régen tudtam, hogy te elvesztél, tudta az Isten is és most örülök, hogy tudod végre magad is, mert most elmondhatok néked egy örömhírt, hogy t. i. az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Igein, fövök ! Az utas kopogtatott. A portás szólt: Igen, jövök! De nem jött. Újra hangzik a kopogtatás. A portás ismét felel: Igen, jövök! Ismét nem jön.
