Harangszó, 1940
1940-12-01 / 48. szám
1Ö40. december 1. HARANGSZÓ 375. dalait kimeszelni. A műjég készítése és árusítása körül szintén ügyelni kell a tisztaságra. Ételneműeket taka- ratlanul magára a jégre rakni helytelen dolog. A jégszekrény célja éppen az, hogy a jég az étellel ne érintkezzék, hanem az ételek eltevésére szolgáló rekeszt körülvevő bádogtartályba kerüljön. Még inkább kárhoztatandó az a rossz szokás, amikor italneműek hűtését az italba rakott jégdarabokkal eszközük. Téves azt gondolni, hogy a jégben elpusztulnak a betegségeket okozó baktériumok. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy bizony a jégben maradnak elég nagy számban életképes baktériumok, bár nem annyi, mint ameny- nyit az a víz tartalmazott, amelyből a jeget nyerték. Még inkább megmarad a baktériumok életképessége a fagylaltban, fagyasztott kré- k mekben. A fagyasztásra ke- - rülő ily cukrászkészítményekhez felhasznált anyagoknak (tejszínnek, víznek, stb.), tisztáknak, illetőleg frisseknek és gondos tisztasággal előállítottaknak kell lenniök. A vízellátás ellenőrzését a közegészségügyi közigazgatás intézi, amely esetenként igénybe veszi az Országos Közegészségügyi Intézet szakszerű közreműködését is. Ezt a fontos munkát a közegészségügyi I. fokú hatóságok, — valljuk meg őszintén — nem végzik, de sokoldalú elfoglaltságuk miatt nem is végezhetik oly mértékben, amint azt az ügy fontossága megkívánná. Helyes és célirányos lenne, ha — mint a tűzrendészet és tűzbiztonság Éjfélkor pedig kiáltás lön. Imhol jö a vőlegény! Jöjjetek elébe! (Máté 25, 6.) szolgálatára kéményseprőket alkalmaznak, — a vízellátást hatósági kismesterek ellenőriznék, akiknek feladata lenne a körzetükbe tartozó összes kutak karbantartásának és használatának ellenőrzése, valamint a kutak rendszeres tisztogatása. (Folytatása következik.) Harangszó evangélikus népünk lapja. — Dilit teszel azért, h®9T? tényleg az legyen és az egész országban mindenütt elterjedjen ? ? Énekeljetek ! Úrvacsorát osztani hívtak. Jellegzetes városi szegényházhoz érkeztünk meg az utat mutató egyházfival: ujságpapirossal foltozott ablakszemek, omladozó falak, behorpadt háztető. Mikor az alacsony ajtón mélyen meghajolva belépek, a már ittlevő halál lehelleteként csap arcomba a szoba dohos, nyirkos levegője. Az egyik sarokban vánkosoktól, dunnától szinte eltemetve, hetvenes években járó öregasszony emeli föl fejét: „Erős vár a mi Istenünk!“ köszöntésemre. Mielőtt tulajdonképeni feladatomat teljesíteném, Kerekes Gyurkái. Történeti ifjúságI regény. Irta : Mohr e rt e <• n, Kassa. Csillag és a többi lovacska meglepően jól fogadták a tutajozást. Gyurka attól tartott, hogy nyugtalankodni fognak. Kapálással, ugrálással még a vízbe vesznek. De félelme feleslegesnek bizonyult. Okosan álldogáltak, vagy heverésztek falevéllel bélelt helyükön s ők is érdeklődéssel nézték a vidéket. — Lesz-e eredménye ennek az útnak? — fúrta Gyurka lelkét a gondolat. Sok kilátás nem kecsegtetett. Estefelé érték el Komárom várát. A víz lesodorta őket egészen a Kisduna torkolatáig. Nehéz munka várakozott rájuk, ahogy evezőikkel az ár ellen erőltették „Régecz“-et. Lépésről-lépésre jutottak előbbre. A víz pem egyszer vissza is vetette őket, de csak küzdöttek inuk szakadtáig. Így kerültek szembe a vár szögletével. Ércből képzett nőalak emelte feléjük kezét tiltón. Lába alatt ott díszelgett a dacos figyelmeztetés: „Nec arte, nec marté.“ — Mit jelent ez? — álmélkodott Palkó. Gyurka sietett a latin mondást magyarra fordítani: — A várat nem lehet bevenni — magyarázta — sem csellel, sem fegyverrel. Szívét hirtelen kétség szállotta meg. Válasz ez az ő vállalkozásukra is? 32. Szőreghy Katinka. Ahol a Nyitrával és Vággal összebarátkozott Kisduna olvad össze a főággal és duzzad hatalmas folyammá, ott nyúlik a komáromi vár háromszöge, mint örök időktől két- oldalról élesre ment ék a vízbe. A Csallóköznek ez a legalsó csücske természetszerűleg erősséget kíván magára. Ember- emlékezet óta katonák tanyáztak itten, akikkel szemben gyengének bizonyult minden támadás, mert vitézségüket és bátorságukat a három felől őrködő folyam táplálta. Azonban Lipót király mégis úgy gondolta, hogy nem fog ártani, ha még erősebb bástyákat építtet. Ácsok és pallérok seregét vezényelte oda. Egy éve már annak, hogy az új vár elkészült. Dacosan, merészen, titokzatosan zárkózott szilárd falai mögé a császári hatalom. Ide csak a madár juthatott be s az is meggondolta, mielőtt rászánta magát a veszedelmes útra. Teljes sziget volt ez az erőd. A régi várral híd kötötte össze. Alkalmasabb helyet keresve sem lehetett volna találni a rabok számára. Itt ugyan senki sem fogja zavarni őket. Elég alkalmuk van a hóhéroknak, jezsuitáknak térítésre. Az elítéltek még csak nem is unatkoznak. A vár külső falai ugyan álltak már, de belülről akadt elég építeni való. — Legalább annyi hasznukat lássuk! — mondogatta Ke- lio, amikor a lelkészeket zsellérmunkára fogta. Talicskázták a homokot, téglát. Kis furikokban. Vállra vetett rúd két végén vizesvedreket cipeltek. Májusban kezdődött s a következő év márciusában szakadt csak vége a munkának, de addigra a húsz fogolyból már csak három maradt.
