Harangszó, 1940
1940-11-24 / 47. szám
368. HÄRÄNGSIÖ 1Ü40. november 24 Hangok a szórványból. frta: Koren Emil. A szórványgyermek. Állandóan bent van a református, vagy a katolikus hittanórákon. Lassan nyiladozó lelkivilága ott talál legtöbb és leggyakoribb táplálékra. Azokkal érzi közösségben magát s az evangélikus hittanóra számára esetleges és különc óra, ahol egyedül, vagy másod-harmad- magával ül a lelkész előtt —• rendszerint a tanító lakásának előszobájában, vagy privát háznál. Épp ezért hosszú ideig bátortalan s igen lassan melegedik fel. Többi pajtásainak közösségében jól érzi magát, de lassan büszkeség kezdi eltölteni, hogy vele külön is foglalkoznak. így öntudatosul benne lassan, hogy ő más, mint a többi s örömmel és hangosan köszön, ha találkozik a tisztelendő bácsival: Erős vár a mi Istenünk! Kicsiny szíve pedig nagyot dobban pajtásai felé: így ti nem tudtok köszönni! A szülő boldog, hogy gyermekével foglalkoznak — hiszen minden szülő gyermekén át közelíthető meg legjobban. Szívesen látja hát, ha egyéb akadályok miatt a lakásán tartjuk a hittanórát. így kapcsolódik be a család is a hitoktatásba. Nem mindig megy azonban ilyen símán. Ezer akadály, külső és belső nehézség tor- nyosodik a munka elé. De végezni kell bármilyen áldozatok árán is, mert szórványaink életének lüktetése ez. Ha megáll: elpusztul a szórvány. Ifjúsági munka, hitoktatás nélkül haldokló egyház utolsó istápolása csak a szórványgondozás és nemsokára csak anyakönyvi bejegyzések fogják mutatni, hogy valamikor evangélikusok is voltak ott. Lássunk néhány szomorú és néhány örvendetes képet a szórványhitoktatás munkamezejéről. A v.-i pusztán egyedül ballag valaki. Gyalog megy, mert a motorkerékpárt az országút mellett kellett hagyni egy tanyán. A tegnapi eső úgy feláztatta a . dűlőt, hogy nem lehet két kerékkel bejönni rá. Gummicsizmáját nehezen húzza a sárban s a cuppogás közben néha karjának lendítésével tartja az egyensúlyt. A szórvány lelkész. A tanyai iskolába igyekszik s az még két kilométer. Útközben benéz M. bérescsalád „lakására“, hogy a két iskolás gyermek nincs-e esetleg otthon. Valóban otthon találja őket, mert a tanító bement a városba. Ott van még a három kisebb is, még nem iskolások. A hittanórát azért megtartjuk. Előbb végig kell hallgatni a szülők ezer panaszát a nehéz viszonyokról, a család sok bajáról s meg kell őket vigasztalni. (Ha lehet — mert a legtöbbször a szó úgy sem használ. Kenetteljességgel még nem gyógyította meg senki a parasztság nyomorúságát. Tenni, adni kell!) Bent nem tarthatjuk meg az órát, mert az egész lakásban egyetlen rozoga szék van csak, egy asztal s a héttagú családnak két ágy. Más bútor nincs is. A földes padló, s a vályog falak különben is nyirkosak s a szoba dohos, szellőzetlen. Kimegyünk hát a boglya tövébe. A nap már süt s itt nem oly ázott a föld. Lehúzunk egy kis szénát, körbe ül az öt kis gyermek s a lelkésznek beszélni kell arról, hogy aki a mezők liliomát felruházza, gondot visel mirólunk is és M. béresékről is öt gyermekükkel együtt. Falun más a helyzet. Két mosolygós, szöszke kislány szalad elő a kertből, amikor a szórványlelkész motorja be- puffog a kapun. Itt csak ők evangélikusok a falu gyermekei közül, meg a szomszéd kislány, akit hamar át is hívnak. Bemegyünk, leülünk az asztal köré s Élet fakad a halálból. mosolygós arcuk komolyra válik. Imádkozunk, énekelünk s olvasgatjuk a bibliából a történeteket. A leckét versengve, egymást kisegítve és biztatva mondják el. A kis Juditka még csak öt éves, de Nóri, a nénje felolvassa neki a történeteket, éneket s együtt tanulják meg. Szórványistentiszteleteken segítenek az oltárt elkészíteni, a perselypénzt ők számolják össze s írják be. Ők a szórvány jövője és reménysége. B.-ben egy hónapi rendszeres hitoktatás után hallottam meg, hogy növendékeim állandóan járnak a református hittanórákra is, megtanulják az ottani leckét s megvan a könyvük is. Miért teszitek? — kérdem. — „Szüléink mondták, hogy így tegyünk, mert a tavalyi tisztelendő úr is megígérte, hogy hitoktatni fog minket, ment is egy darabig, de a Végén elmaradt, nem küldte be a jegyeket s bajba kerültünk.“ Hát ilyen bajok is vannak. Két hónap kellett hozzá, míg belátták, hogy komolyan és el- maradhatatlanul folyik az evangélikus hitoktatás is. K.-n viszont elmaradoztak a növendékek s továbbra is a régi szokás szerint református hittanra jártak. Kutattam az okát, egyikük bevallotta, hogy a ref. s.-lelkész biztatta őket: jobb lesz, ha nem maradnak el a ref. hittanról, mert az evangélikus tiszteletes úr úgy sem sokáig lesz itt s akkor nehéz lesz bepótolni az anyagot. Idő kellett hozzá, míg a református kolléga s a növendékek is belátták, hogy valóban komolyan vesszük a szórványt s legnagyobb értéknek a szórványgyermeket tartjuk. M.-on, amíg nem volt evangélikus lelkigondozás, az iskolák egyetlen evangélikus növendéket sem mutattak ki. Megjelent a szórványlelkész, végigjárta az iskolákat s 22 evangélikus növendéket talált. Még néhány év s ez a 22 lélek elveszett volna egyházunk számára, így talán 22 jövendő családot jelent. Láttam valahol egy képet. Templom belsejét ábrázolta istentisztelet alatt. Zsúfolva voltak a padok s a kép címe mégis ez volt: pusztuló egyház. Megnéztem jobban a képet: csak meglett korú, öregedő emberekkel volt tele a templom. Gyermekek nem vol tak. Valóban, amely gyüleke zetből hiányoznak a gyerme kék, az pusztuló gyülekezet Fogjuk meg hát erősen szór ványgyermekeink kezét! Szeretefotthonavatás. Már korábban hirt adtunk arról, hogy a pécsi gyülekezet Evangélikus Baldauf Gusztáv Szeretetotthon elnevezés alatt létesített, különféle egyháztársadalmi és gyülekezeti szere- tetintézményei elhelyezése céljából 70.000 P-ért igen alkalmas épületet vásárolt meg igen értékes felszereléssel együtt. A szürke statisztikai adatközlés keretei fölé mesz- sze kimagasló nagyvonalú elhatározás beszédes bizonysága annak a semmiféle nehézségektől és áldozatoktól vissza nem riadó hitnek, amely ma is csodákat művel. Az új épületbe november 1-én költözött be a gyülekezet minden szere- tetintézménye s már ekkor teljesen megtelt jelentkezőkkel annyira, hogy néhány jelentkezőt már el is kellett utasítani. Az így nagyon szép fejlődésnek induló szeretetintézmény vezetése és irányítása természetszerűleg nagy gondot, munkát és felelősséget jelent, ezért elhatározta a gyülekezet közgyűlése, hogy a Baldauf Gusztáv Szeretetotthon vezetésére és irányítására egy szervezetet létesít. A Diakóniából kinőtt szép intézmény továbbra is annak gondviselése alatt marad, de a felelősség megosztása és az ügymenet zavartalanságának biztosítása céljából intézőbizottságot választ, melynek feladata a Szeretetotthon minden ügyének intézése, a szükséges intézkedések megtétele s az ellenőrzés gyakorlása. A bizottság tagjai: Fehér Sándor számvevőségi főtanácsos elnöklete mellett özv. dr. Tolnai Vilmosné diakoniai elnöknő, Nagyszebeny Rudolfné diakoniai alelnöknő, Fonyódi Nándorné diakoniai pénztáros, Takó Istvánné a lelkész neje, dr. Szabados József gyülekezeti ellenőr. A Szeretetotthon vezetésével Herczeg Esztert, a győri anyaház diakonisszanővérét bízta meg a közgyű- i lés, aki már évek óta nagy hűséggel,
