Harangszó, 1940
1940-10-27 / 43. szám
334. HARANGSZÓ 1940. október 27. Mártonnak egész lelkét és életét betöltő, elszánt és kétségbeesett üdvösség- keresése. Neki nem kedvtelés, időtöltés avagy csupán megélhetési lehetőség a teológia és a papi hivatás, hanem Isten közelségének helye, ahol megoldást remélt találni gyötrő kérdéseire, kenyeret kapni és forrást felfedezni lelke éhezésére és szomjúhozására. Bűnei és Isten kilátástalan haragja alatt személy szerint vergődve kereste az Isten személy szerint neki szóló, feloldozó, békességet adó kegyelmét. Ezen a kínos, kemény, létébe és húsába vágó úton érkezett el 1517 október 31-hez. Meghamisítja a történelmet és félrevezeti egyházunkat, aki azt tanítja, hogy más érdek vezette Luthert. Nem készült ő újkori szellemi forradalmárként a lelkiismeret és az élet felszabadítására az egyházi megkötöttség aiól, hogy azután fékevesztetten száguldjon az emberi szelleni s gátját szakítva él- ,ie ki magát a bűn szabadságában az ember. Nem akarta az ifjú Luther a római pápa és a római katolikus főpapság uralmát megtörni s térdre kényszeríteni. Általában nem volt neki semmi nagyvonalú, világot átfogó, régi világot romboló, újat támasztó terve: sokkal alázatosabban, kisigényűbben indult meg. Egyszerűen kereste — de ezt azután halálos komolysággal tette— az Istent. A fiatal Luther életében a másik, 1517 október 31- hez vezető út — az előbbinek velejárója — a biblia tanulmányozása volt. 1507- ben szentelik pappá s az erre következő tíz év még fokozottabb munkával telik el, mint a megelőző tanulóévek. Teológiai tanulmányai során különösen a szentírásban mélyed el; nem afféle olcsó kegyeskedő hangulatok felhőszárnyán, hanem kemény, tudományos, az írás értelméért küzdő munkával. 1512-ben már a teológia doktora és „biblikus professzor“ a neve. Igével váló foglalkozásának nem maradhat el a gyümölcse: ebben az időben lassan, de egyre tisztábban világosítja meg az Isten előtte az evangéliumot. Ezzel az egy évtizedes bibliatanulmánnyal alakította ki az Isten a reformáció napjának bizonyságtevőjét. Csak a vak nem látja: ez a nap az igéből született meg. Nem emberi gondolatok, elhatározások robbantak itt ki és léptek ország-világ elé, hanem Isten igéje tört ki egy ember sok gyötrődéssel, imádsággal, munkával átszőtt belső szobájából a napvilágra. Még egy harmadik előzetes tényezőt is meg kell látnunk Luther életében. Luther Márton fiatal korától kezdve benne élt az egyházban. Üdvösségvágyával és bibliájával nem vonult félre az elszigeteltség elefántcsonttornyába, hanem látó szemmel figyelte egyháza életét köAz igazi október 31. vagyunk itt, hogy hódoljunk egy magyar lelkipásztor előtt, aki nagy századának a teljes magyar Bibliáért folytatott roppant küzdelmét élete alkonyán bevégezte s 1590-ben egy kis faluban, templom oldalához épített nyikorgó nyomtató műhelyből az első teljes magyar Bibliát az ország négy tája felé szétküldötte. Károlyi Gáspár reformátori egyéniségét D. Révész Imre püspök rajzolta a i hallgatóság elé. Károlyi Gáspárban . — mondotta — van valami mindegyik magyar reformátorból, aki egyáltalában bibliafordításban fáradozott. „Csak az Isten addig éltessen, míg azt a Bibliát kibocsáthassam, akkor kész leszek meghalni és az Krisztushoz költözni, — sóhajtotta sokszor szívbe markolón az istenes vén ember" ott a gönci lelkészlakon, ő a reformátori magyar bibliafordító típus, akiről mindazt az áldást leolvashatjuk, amit magyar nemzetünknek Isten igéje a reformációban és a reformáció Isten igéjében adott. Szenvedélye volt, hogy teljes és tiszta honi nyelvű tolmácsolásban kerüljön a nép kezébe, ajkára, szívébe a Szentírás. A Károlyi-Bibliával kapcsolatban a nyelvész szakember megfigyeléseit sorakoztatta fel a másik ünnepi előadó, dr. Zsirai Miklós egyetemi tanár. Kiemelte: milyen sokoldalú tehetségnek kellett lennie a negyedfél százada élt falusi papnak, hogy roppant feladatára vállalkozhatott. Nagy magyar költők: Szenei Molnár Albert, Arany, Jókai, Tompa, Ady stílusára, nyelvére egyaránt felismerhető a be folyása. Ezen a napon ne csak a magyar kegyelet áldozzon, hanem a magyar hála is hódoljon. Tekintsük ünnepünket protestáns és nemzeti ünnepnek. A betegen fekvő Radvánszky Albert báró egyetemes felügyelő helyett D. Kapi Béla mondott zárószót. „Tegye Isten áldottá ünnepünket azzal, hogy az bizonyságtétel és fogadalom legyen. Napról-napra megújuló bizonysága annak, hogy a Károlyi-Biblia valóban Isten könyve, a reformációé, a magyar evangéliumi egyházaké és egyszersmind az • élet könyve, ünnepek és hétköznapok örök és legfőbb irányítója. De legyen ez a könyv kapocs és alap minden magyar keresztyének között is! Október 31-e a Reformáció ünnepel Kérdezd meg: Mit jelent neked a reformáció ? Lelki édesanyád az egyházad? Minden ünnepnek nagy veszedelme, hogy lassankint kihull eredeti tartalma, elhomályosodik az ünnep magvát alkotó történeti eseménynek a tulajdonképpeni értelme és így hamissá válik az ünneplés. Nem kerülte el ezt a kísértést a reformáció emlékünnepe sem. Igaz ugyan, hogy minden év október 31-én újra felcsattannak szónokok ajakán a wittenbergi kalapácsütések és megdöndül az öreg vártemplom kapuja, de sokszor félős, hogy ezekben a hangokban nem az a tény rezeg tova a reformáció mai nemzedékének figyelő füléhez, amit Isten ezen a napon az egyház életében valóban tett, hanem az az elképzelés, amit a protestáns ember öntudata az ünnep történeti keretébe belévetít. Evangélikus voltunk, a reformáció és egyházunk igazi arcának s hivatásának tisztánlátásához nagy szükségünk van arra, hogy megtanuljunk alázatosan, hűségesen és figyelmesen emlékezni 1517 október 31-re. Ehhez a naphoz előzmények után vezette el Isten azt a fiatal, jelentéktelen szerzetest, akiben egyházunk reformátoráért ad hálát az Úrnak. Három vonást emelünk ki azokból az összetevőkből, amelyek ezt a napot Luther életében megérlelték. Mindenekelőtt ott van a fiatal Luther Luther kiszegezi a 95 tételt a wittenbergi vártemplom ajtajára.
