Harangszó, 1940
1940-02-11 / 6. szám
34. f? .<»* Kídtft er 194Ó. február ll. ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál ..Észreveszed ... tudod, mikor? Ha lelkileg elcsendesedsz és elgondolkozol azon, ami böjtben és annak nagyhetében történik és mindazt nem úgy szemléled, mint ami rajtad kívül van, hanem a legközvetlenebbül érint téged, mert miattad, helyetted és éretted történik. Igen, — ha Urunk szenvedésének nagy eseihényeit egészen személyes kapcsolatba hozod a magad életével, akkor úgy érzed, iránymutatássá, egyúttal figyelmeztető szóvá lesz éppen a te számodra a böjt. Tekintetedet ráirányítja először a bűneidre, azután bűneid büntetésére, a kárhozatra, s ettől való szabadulásra, a keresztre és amikor ezt megmutatta, figyelmeztető szóval fordul hozzád és azt mondja: Szállj magadba, bánd meg bűneidet, vidd a kereszthez és rakd le azoknak súlyos terhét a Krisztus golgothai keresztjénél. Látod, azért hal meg Krisztus a kereszten, hogy neked bünbocsánatot, kegyelmet, új életet szerezzen halála által. Ez a kereszt neked az élet! Az lesz az igazi böjt, ha benne és általa engem is, téged is ma- gunkbaszállásra, bűnbánatra indít, a kereszthez vezet, ott összetör és újjáteremt — a kegyelem! L. I. Evangéliumi böjt. Hát van ilyen is? Nemcsak a katolikusok szoktak bőjtölni? A Biblia azonban világosan mutatja, hogy Isten akarata a böjt. (Pl. Márk 9, 29; Lk. 21, 34; i. Kor. 9, 27; Róm. 12, 1—2; Csel. 13, 2—3; 14, 23; II. kor. 6, 5; 11, 27; Ézs. 58, 4—7.) Miben áll azonban az evangélium böjtje? — Béketűrésben, megszentelésben, szolgálatban és győzelmes harcban. Egészen más ez az igazi böjt, mint a közismert vallásos böjtök. Aki Isten puszta kegyelméből akar élni, annak a világ nem hagy békét. Gúnyolja és üldözi. Hát még az ördög! Betegséggel és csapásokkal,' kísértésekkel ostromol, hogy megejtsen. Itt kezdődik a magunk-megöldöklésének böjtje: a béketűrés. Az emberek szabadjára akarnak élni. Erre csábítják a felébredteket is. Ök azonban nem szűnnek meg könyörögni a Szentlélekért, hogy ő megtisztítsa szívüket, gúzsba kösse az ó-ember vágyait, drágává tegye előttük Isten parancsolatait és új engedelmességre indítsa őket Az önmegtagadás böjtje: a megszentelés. Krisztus szeretete szorongat bennünket, hogy többet ne íjragunknak éljünk, hanem másoknak szolgáljunk. A vallásos ember gondolata mindig önmaga körül forog, magának akar lelki javakat és boldogságot szerezni a böjtje által is. A megtért ember életében azonban az első helyre Isten lépett. Isten és az „én“ nem fér össze. Ellenben Isten mindig a „másokkal“ van együtt. Ezért a „többiek“ gondja gyötri a hívő embert és mások lelki-testi nyomorúságáért jár közben Istennél. Az igazi önfeláldozó böjt: amikor mások szolgálatában elégünk. A keresztyén élet harc, még pedig önmagunk ellen. A világ ellen is önmagában harcol a keresztyén. Nem könnyű „kicsivé“ lenni, „lélekben szegénynek“ maradni, mindig csak önmagát elítélni. Kemény feladat a testünk ráncba szedése is. Kézben kell tartanunk a gyeplőket. Ebben az önmegtartóztatásban, lemondásban, bőséges adakozásban kell gyakorolnunk magunkat. így kapunk győzelmet; nem a magunk erején, hanem azért, mert Krisztus, a Győző belépett életünkbe. Ezáltal a győzelem álKerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 9 Irta: Mohr Gedeon, Kassa. — Imádkozzunk Palkó! — szava már csak suttogásnak hallotszott. — Megváltó Ür Jézus, légy az én bűnös életemnek ... kegyelmes. Bocsásd meg vétkemet... De nagy Uram, ne ródd fel... neki sem... bűnül. — Ki volt az, bátyám? — unszolta a fiú. De a sólyomidomárból már elköltözött az élet. Hátra hanyatlott. Meghalt. Palkónak jóformán még annyi ideje sem volt, hogy egyet gondoljon, mikor a sziklákon a madarak hatalmas vijjogásba kezdtek. Kinézett a félig nyitott ajtón s Mihályt pillantotta meg, ahogy leszáll Csillagról, kiköti és a kunyhó felé tart. Gyorsan behajtotta az ajtót. A szekrény és az ajtó mögé állt úgy, hogy amikor Mihály belépett, őt eltakarta a nyitva hagyott deszkalap. Hallotta a gazda kurjantását, esését, matatását a sötétben és látta elszörnyülködését. Palkó nem mert előjönni. Mihály ádáz haragosa és ellensége volt a régi murányiaknak, az egy Acsaj József kivételével, aki megtűrte, mint komáját maga mellett. Ha most előlép, a viz se tudja róla lemosni a gyanút, hogy ő végzett a sólymásszal. Ismerte Deter sötét jellemét és tartott is tőle. — Jobb lesz, ha sötétben vagyunk —- gondolta. — Én már hozzászoktam szemmel, Mihály gazda meg semmit sem fog látni. Csendben betette az ajtót. A beállt koromsötétben tisztán látta a másik körvonalait. Látta, hogy lépked az asztalig, titkon mulatott is rajta, amikor a vizes edénybe botlott. De a hideg borsódzott a hátán, mikor látta, jobban mondva megérezte, hogy Mihály a kését húzza elő. Veszedelmes fegyver ez a sötétben. Ö is övébe | nyúlt Nagy félméteres pisztolyát vette kézbe, megfordította, csövével a markában. Amikor a gazda szúrásra emelt karral nekiütődött, rá- sujtott pisztolya agyával s Mihály összerogyott. Palkó tudta, hogy itt nincs sok keresni valója. Bárki betoppanhat. A gazda is csakhamar összeszedi magát. Neki mennie kell. Kinyitotta az ajtót. Kilépett a ház elé. Meglátta Csillagot, de nem ment közel hozzá, mert már hallott a vadságáról. Visszanézett a kunyhóba. Csendben hevert ott a földön a sólyomidomár. Levette süvegét és így imádkozott: — Te mondottad jóságos Megváltónk, hogy aki hisz, üdvözül. Legyen hála Néked, hogy hitéért őt magadhoz vetted. Azután elrebegte az Úr imádságát. Még azonban alig mondotta ki az áment, amikor észak felől paták dobogására neszeit fel. — Mégis jön valaki! — eszmélt a valóságra. ‘ Csillag is nyugtalanul kezdett mozogni. Palkó most már nem gondolkodott sokat. Vállára vetette az egyik fűzfa ketrecet a ház mellől. Megindult délnek, hol a lovát hagyta. A sólymok a szűk helyen embertelenül kezdtek visongani. A fiú megszaporázta lépteit, hogy a sólymok zaja árulója ne legyen. Előnyben volt. ö lefelé szaladt, túlnan pedig lassan lehetett csak a hegynek menni. Felült terhével a kis ló hátára és nekieresztette a kantárt. Egy-kettőre elérte az erdőt. Beugrott mélyen a sűrűbe, lovát a ketreccel hátra hagyta, ő meg visszalopakodott az erdő szélére. Figyelmesen kémlelte a csúcsot. Csakhamar két lovas tűnt fel a magasban. Ahogy a nap megaranyozta a két délceg alakot, Palkó két jó cimborájára ismert bennük, Berky Gáspár volt az egyik, a murányi apród, Ácsaj Jóska a másik, a sólyomidomár fia. — Szegény Jóska! — sajnálkozott a fiú. — Nem hoz neked sok jót ez a mai utad. Igaz bajtársi részvéttel nézte őket. Azonban hozzájuk nem akart menni. Sokat kellett volna megmagyaráznia. Talán el sem hiszik, hogy a sólymok , az öreg ajándéka. No meg aztán Mihály! Öt biz Palkó ütötte le. Megfordult hát szépen, lovához sietett, nyeregbe pattant és szívében furcsa érzéseikkel igyekezett minél előbb visszatérni a kuruc táborba. 9. Gáspár és Józsi. A két fiút Hefler kommandáns küldte Murányból. Ha tudták Szuhayék, hogy most van a jó vadászatok ideje, megmondták neki is emberei. S hogy már régen nem volt küzdelem, csata, harc, zaj, őbenne is erő gyülemlett fel és megjött kedve a vadászatra. Rothold Joáchim el volt anélkül is, de Hefler csak feljárt mindig a nyakára. — Minek a sok sólyom, ha soha se használja? — mondogatta neki. — Szép tavaszi nap van. Nézzünk ki egy kissé! (Folytatjuk.)
