Harangszó, 1940

1940-10-20 / 42. szám

1940. október 20.

HARANGSZŐ

325.

Egészségvédelem.

Irta: Dr. Ittzés Zsigmond.

2. A viz. (Vízellátás )

(Folytatás.)

Ivóvizet nyerhetünk az ú. n. felületi vizekből, de mert ezek erősen szennyezettek, csak megfelelő szűrés és tisztítás után használhatók. A felületi vizekbe a föld színén összegyűlt szennyes esővíz, hóié, sőt csatornák, ürgödrök tartalma,trágyalé, hajók szennyvize ömlik be, ezenkívül beledobnak szemetet, korhadó anyagokat, döglött állatot, ezért könnyen okozhatnak fertőző betegségeket, különösen tífuszt és kolerát. A tengervíz 3—4 százalék sótartalma miatt lepárlás (desz- tillálás) nélkül nem élvezhető. A felületi víz nyáron túl- meleg, télen igen hideg, de ezek mellett lágy is, s éppen ezért ivásra kevésbé, mosásra inkább használható.

Itt említjük meg, hogy lágynak nevezzük azt a vizet, amely kevés oldott anyagot, kevés sót, ásványt tartalmaz, amilyen a csapadékvíz, folyó- és tóvíz; keménynek pedig azt, amelyben sok szilárd anyag van oldva, amilyen a legtöbb kútvíz és a tenger vize.

Ivásra a talajvíz a legalkalmasabb. A talaj tárgyalásakor már szóltunk a talaj vízátbocsátó és vízszűrő képességéről. A talajnak ez a tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a földre lehullott csapadék meg tud szabadulni a szennyezéstől, ami a levegőben és a talaj felszínén éri. A víz a talaj rétegein keresztül addig sülyed, amíg nem ér el vízáthatlan réteget, kőzetet, vagy agyagot. Útjában a víz megtisztul és 4 méternél mélyebbre szűrődve már nem tartalmaz bomló anyagokat, baktériumból is csak igen keveset. Az ilyen mélységből, de még inkább a mélyebbről nyert víz kellő tiszta, hideg és üdítő. A nagy mélységből eredő víz (ártézi víz) meleg, nem üdít, hogy élvezhető legyen, előbb le kell hűteni.

A forrásvíz, ha talajvízből származik

Eredj el és te is aképpen cselekedjél!

és ha szabadon csorog, egy, a forrás szájába helyezett csövön át, kitűnő ivóvizet szolgáltat. Ha azonban felületi vízből ered és a föld alá kerülve, a talaj hasadékain, résein keresztül, mint búvópatak folydogálva álforrásként jelenik meg újból a talaj felszínén, magától értetődően alig, vagy semmit sem szűrődik meg és éppoly szennyezetten kerül felszínre, mint ahogyan a föld alá bújt. Az ilyen víz ivásra alkalmatlan.

A talajvízhez a forráson kívül az ásott és fúrt kutak útján juthatunk.

Legelterjedtebb az ásott, vagy aknás kút. A kutat mindig az udvarnak, ha köz- kútról van szó, lehetőleg a községnek a legmagasabb pontján és trágyadombtól, szennyteleptől, pöcegödörtől minél távolabb, de legalább 10 méternyire kell ásni. Ha a talaj felszíne sík terület, mesterséges dombot kell emelni, hogy a kúttól a talaj köröskörül lejtősen terüljön el.

Az ásott, vagyis az aknás kutak ismertetése több szempontból fontos. Először is, ha nem túlmélyek, olcsóbbak, mint a fúrt kutak, mert házilag is elkészíthetők; másodszor elég bővi- zűek; harmadszor helyüknek gondos kijelölése, a kutak lelkiismeretes készítése és kezelése mellett a talajon és levegőn át történhető különféle szennyezéstől és fertőzéstől elég könnyen megóvhatók.

A legegyszerűbb ősi alakja az aknás kútnak a gémes kút. Ezt manapság már inkább csak uradalmakban, mezőkön, legelőkön állatitatásra használják. A gémes kút káváját körülményes dolog jól befedni, ezért a szél által felkavart porral sok

aki visszategye. Legkevésbbé mutatott rá Franci bácsi hajlandóságot. Jóformán 'ki sem mozdult a padlásról. Ott gör- nyedezett a sajtógép körül, vagy a nyomtatásba kerülő betűkkel tarkán teleszórt hosszú asztal fölé hajolt. Kis csipeszszel turkálta a betühailmokat és homloka örömmel rándult össze, ha rábukkant a keresettre. Gondosan szedte fel a kis csiptetővel s illesztette a többi közé zsineggel átkötött négyszögű rámába.

— Elég nekem a te kegyelmed, Uram! állt készen a sor. Franci bácsi nagy embetű keresésébe fogott. Sehogyse tudta kihalászni a rendetlen, össze-vissza halmazból. Kiült a verejték is redős homlokára.

— Egy kis habart tojás! — jelent meg hű hitvese, Ágnes asszony a műhelyben. Gondos kézzel maga keverte el a cukrot a tojás sárgájában ízletes péppé.

— Elég nekem a te kegyelmed! — sóhajtott fel a bácsi elismételve a kiszedett mondatot. — Szép ez az imádság. De hát, mit segít már? Gépiesen kezdte eszegetni tízóraiját.

Ágnes asszony az életnek már szintén túlsó felén volt. Arcából szeretet sugárzott. Valahogy mégis csak úgy érezte, hogy felhők takarják el szemei fényét. Ahogy elnézte tehetetlen urát, elmélázóan gondolt vissza a régi időkre.

Nem is olyan régen. Csak még négy éve. Milyen szorgos, serény munka folyt itten. Az ura, három legény, négy inas és mindenek előtt az ő egyetlen fiuk, a Franci. Hogy dolgozott, csevegett, dalolt. Ragyogás volt a házuk tája!

Szinte félt a keserves emlékektől. Akkor volt az első

törvénykezés Pozsonyban. Halálraítélték és kivégezték a vádlottakat. De az Isten keze rájuk nehezedett a bírákra. Nem nézte, hogy kit talál közelükben. Minden második ember riadt izgalommal fekete tályogos fekélyt tappintott a testén. Mirigyei megduzzadtak, irtózatos láz gyötörte. Naponta tizen- huszan kerültek a sírkertbe. A sírásók nem győzték a munkát. Valami borzalmas volt ez a pusztulás. Ä fekete halál! Igaztalan, kegyetlen ítéletek megtorlása. Az Isten akarta. Még gondolatban is kerülte a szót:

— Pestis! — megremegtette az emlékezés, ahogy fiát látta torzultan, pusztulón, hagymázosan félrebeszélve. U.i, ezüstveretű betűk öntéséről álmodozik, mikor már a halál simult kihagyó szívére. — Elvitték őt is!

Azóta derékbatört itt az élet. Nincs cél, nincs életkedv. Az ura a betűkeresésnek, az imáknak, ő meg az urának él. Minden órában felfut férjéhez. Ápolja, dédelgeti, egyetlen gyermekét kényezteti benne.

— Hozzak még, Franci? — kérdi.

Az nem is hallja.

— Elég nekem a te kegyelmed! — suttogja és túrja a betűket. Nagy n-et keres.

Ágnes asszony már megszokta, hogy kérdése sokszor marad nyitva, mint az el nem fogadott, kinyújtott kéz. Csendesen szedi a csészét, meg a tányért és visszatér a földszintre. A két lakatlan szobát meg sem nézi. Fordul a konyhába, onnan az udvarra. Magot szór a csipogó kiscsirkéknek és a malacoknak. (Folytatjuk)