Harangszó, 1940

1940-10-20 / 42. szám

324.

HARANGSZÓ

1540. október 20.

Látszat és valóság.

Nem lehetne azt felsorolni, hogy az embernek életében milyen sok a látszat A legtöbb ember kettős életet él. Menynyire más az az ember, aki otthon van, mint az, aki idegenek között jár. Otthon mindenki megmutatja, hogy milyen; mennyi türelmetlenség és idegesség lakozik benne. Ha viszont kilép az utcára, becsukja maga mögött a ház ajtaját, szinte átalakul, megváltozik, álarcot húz magára.

Nem lehetne azt felsorolni, hogy mennyi a látszat, a csalfa hitetés, az ú. n. társadalmi érintkezésben. Mennyi köszöntés és bók hangzik el naponta, de mögöttük gyilkos irigység, bosszú lüktet. Mintha csak magasra tartott ólomkristályokban kinálgatnák az életet kiölő mérget egymásnak az emberek. A társadalmi érintkezésben a halálos ellenségek is úgy beszélnek egymással, mintha áldozatot hozó barátok tárgyalnának.

Nem lehet azt elmondani, hogy menynyi a látszat az annyira kényes becsületben. Az ú. n. becsületügyi írott és Íratlan törvényeket már régen meg kellett volna reformálni. Mert szó nélkül tűri a társadalom, hogy valaki kártyaadósságát huszonnégy órán belül rendezni tartozik, melyhez pezsgős éjszakák mámorában, nem egyszer az értelemnek részleges birtokában jutott, de egyéb adósságát, mellyel mondjuk a szegény cipésznek, szabónak tartozik, ráér évek múlva rendezni. Pedig ezt az adósságot józan értelemmel szerezte. Nem tartoznak természetesen ebbe a csoportba azok, > akik önhibájukon kívül kénytelenek adóssággal küzdeni. A becsület fehér táblája furcsa valami. A házasságtörő férfiak, mint „hősök“ mozoghatnak a társadalmi életben, a nők, mint megvetett páriák. Egészen biztos, hogy Isten más szemszögből nézi a becsületet, mint ahogyan azt az emberi társadalom 'értékeli.

Nem lehet azt elmondani, hogy menynyi látszat van az oltárok előtt elmondott holtodiglan és holtomiglan esküszavakban. Néha elmondják ezeket a szavakat azok, kiket a tiszta érdek hozott össze, máskor azok, akik csak a testi törvényeket tartják fontosnak. De megtörténik az is, óh milyen sokszor, hogy azok mondják, kik szeretik egymást, de később az eskü szavait olybá veszik, mintha érte nem tartoznának felelősséggel.

Az emberi élet sok tekintetben olyan, ndnt a kikészített arc, ahol a festék mögött szarkalábok és eltüntetett ráncok húzódnak meg. Olyan, mint a márványnak hazudott faoszlop, mert a festett erek mögött már régen a szú és a korhadás dolgozik. Olyan, mint a tükörrel felnagyított ékszerészkirakat, ahol minden gyémántból és drágaságból kétannyit látunk.

A sok talmi csillogás, ragyogás, látszat és hazugság mögött azonban egyre jobban megmutatkozik a bűn. A bűn a maga következményeivel úgy szétfolyik ezen a világon, hogy nincs elegendő kulissza, mely elfedezhetné. A sok látszat mögött a bűn a valóság. Ezt sem letagadni, sem szépíteni nem lehet. Gondoljunk csak arra, hogy menynyi igyekezet indul útnak mindegyikönk életében, melynek az a célja, hogy eltakarja a bűnt. Milyen sok védekező szó, magyarázat hangzik el, melynek az a célja, hogy elfedje a bűnt. De ez mind csak emberi próbálkozás és akarás.

Elfedezni, eltiporni; • ■ megsemmisíteni a bűnt egyedül a Krisztus tudja. Ez a legnagyobb valóság. i

Ha valakinek a testébe halálos betegség csirája fészkelődött, nem használ semmit a csillogó selyem ruha, mely mindent eltakar. Az ilyen beteg testet műtőasztalra kell tenni, amely mellett ezergyertyafényű lámpa világítása mellett sebészprofesszorok dolgoznak késsel és csipeszekkel.

Egészségesnek hazudott életünk beteg testét az ige kése és röntgensugara alá kell vinnünk és engednünk kell, hogy elvégeztessék rajtunk a megmentés kegyelmi munkája.

Fülöp Dezső.

Oberlín János Frigyes.

A világ észrevétlen megy el mellette, mi néhány szóval megemlékezünk róla. Most van születésének 200 éves fordulója. Álljunk meg ennél egy pillanatra. Annál is inkább, mert Oberlin rendkívül nehéz viszonyok között, haldokló gyülekezetei hűséges pásztori szolgálat által mentett meg a pusztulástól és tett élővé. S ma is ilyen munkásokra van szüksége az egyháznak.

Oberlin 1740 augusztus 31-én született Strassburgban. Anyai befolyásra a papi pályára lépett és a németországi Steinthalban lett lelkész. Romlott, a létért való küzdelemben eldurvult, hitetlen népe között kemény harcot kellett vívni és sokat kellett nyomorogni. De ő nem riadt vissza a szenvedésektől és nehézségektől. Rossz, terméketlen vidéken népe számára munkaalkalmakat teremtett, takarékot, segélypénztárt, gazdasági egyesületet, áruházat, népkönyvtárt létesített. Megtanította híveit az asszonyok munkaerejének értékesítésére: háztartás mellett a szövés mesterségére. A faluban szövőgyárakat állított fel. Súlyt helyezett az elhanyagolt iskolázásra, gyermekmenhelyek, ovodák, árvaházak létesítésére. Nemcsak szóval volt hirdetője a pásztori szeretetnek, hanem gyakorolta is azt. Szerény jövödel- mének háromtized részét és magánvagyona jövödelmének jórészét jótékonycélokra, szegények segítésére adta. Jelszava volt: Semmit Isten nélkül, mindent a Megváltóért! Ezt nemcsak mondta, hanem meg is valósította. Pásztor volt Oberlin, aki a szeretet szolgálatában él? te le áldott életét.

(st Harangszó evangélikus népünk lapja. —

mii leszel azért, h°9T? tényleg az legven és az egész országban mindenütt elterjedjen ? ?

Kerekes Gyurka.

Történeti Ifjúsági regény. 45

Irta: Mohr Gedeon, Kassa.

— Nem hiszem — vélte Gyurka.

— Meghallotta pedig a Csillag horkanását — lépett Józsi előre.

— Épp azért nem hiszem — erősködött Gyurka s arra a tallérra gondolt, amelyet a gazdának adott. — Jertek, van már, hová hajtsuk fejünket.

Lovastól, mindenestől ügettek be a nyitott pajta tágas kapuján.

— Nekem nincs nyugtom — rázta a fejét Palkó. — Őrködni fogok.

Az udvarról lárma, kiáltozás hallatszott.

— Egérutat nyertek! — bömbölte egy mély hang.

— Ne törődj velük — nyugtatta egy másik. Fiatal tacskó volt mind a négy.

Azalatt a korcsmáros új lámpát gyújtott.

— Igyunk egyet — ajánlotta egy hosszúbajszos hadfi.

összeütődtek a kupák és a részeg emberek hangulatváltozásával mindent elfeledve nótázásba kezdtek újra.

— Ez a csúf gajdolás a legédesebb altatódal — dőlt hátra Gyurka szénaágyára. — Ne féljetek semmit!

Palkó egy ideig még őrizte a kaput, de azután ő is követte társai példáját és leheveredett.

Kerekes Gyurka azonban egyben tévedett. Vagy a dal volt hangos, vagy lelkiismerete, mert kerülte az álom. Régen hallotta társai mély, egyenletes suttogását.

— Szépen keresed az apád szabadítását! — dobálta, forgatta fekvőhelyén egy belülről jövő hang. Korcsmázni, duhajkodni jöttél?

Erre nem tudott mit válaszolni. Ezzel a mai estével nem jutott atyjához egyáltalában egy lépéssel sem közelebb. Keserű íz lobbant a szájába.

— A bor! — érezte undorral. — De többé nem teszem. Segíts meg Krisztusom!

Ahogy jött, hirtelen tűnt el a belső kínzás.

Csendesen aludt el.

28. Franci bácsi.

Egész család számára épült Pasch Ferenc Ágoston háza. Három, muskátli virágos, földszintes ablak és a tölgyfa kapu néztek az utca szűk közére. Zsindely tetőzete merész ékalakban szárnyalt a magasba nagy-nagy padlást sejtetve magában. A sok javítástól erősen tarkállott, akár a katicabogár háta. S ami a legcsodálatosabb, három nagy üvegü, tetősikba hajló ablak kacérkodott az égbolttal.

Kopott reménytelenség ömlött el az egész épületen. Pénze, vagy kedve veszett a tulajdonosnak. Úgy maradt minden, ahogy az idő akarta. Ha levált egy kődarabka a párkányról, vagy a kapu két oldalán őrködő tömbből, ott hevert az úton, míg valami inasgyerek félre nem rúgta. Nem volt,