Harangszó, 1940
1940-10-13 / 41. szám
31. évfolyatfl. 1940. október 11 4l. szám, Alapit» itat KAM BÉLA llll-kn i .»plajnjdonoc : úuníntúli Luth«r-8zAvetsAg. Megjelenik minden vuárnte. Ingván malléklal tané* alatt k*.httankénf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek ónhozzám 1938-ban a felvidéki Luther ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A laraigiel liitkenM-kiiMklnUl 6 Y6R II., Petfiii-tér 2. Elöflaetéal Ara : negyedévre 1 P 28 félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/#-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállam okba negyedévre 1 P 60 üllér. Postacsekkszámla: 30,620. Áldásthozó betegség. Monda néki a királyi ember: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal. Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki és elment. János 4, 49—50. Ez a történet a királyi emberről szól Kapernaum- ban, akinek beteg volt a fia. De hiszen ez aránylag mindennapi dolog. S ez az eset, csodálatos, mégis világszerte ismert. S ha közelebbről szemügyre vesszük, mélyen megkap bennünket. Az első, amit hallunk, az, hogy a királyi embert a szükség hajtotta Jézushoz. Nyilvánvalóan sokat hallott erről a csodálatos emberről. Most személyesen jött el hozzá. S ez döntő jelentőségűvé vált számára. Ezt világosan látjuk abból, hogy ekkora bizo- dalomra gerjedt Jézus iránt. Utoljára is azt akarta, hogy Jézus menjen el hozzá, a fia betegágyához. De Jézus így szól hozzá: „Menj el, a te fiad él!“ S a királyi ember elindult Jézus szavával, minden egyéb nélkül. A Jézussal való személyes együttlét vitte ezt véghez. Amikor hazatért és megtudta, hogy fia éppen abban az órában gyógyult meg, amelyben Jézusnak ez a szava elhangzott, eljutott a hitre. Eljutott a Jézusban való hitre, aki felől immár tudta, hogy nemcsak a fiának, hanem neki is Megváltója. S olvassuk azt is, hogy vele együtt eljutott a hitre egész háza népe is. A beteg fiú is. Gondold meg, hogy mi ment végbe abban a házban azon a napon! Azt hiszem, valamennyien hálát adtak Istennek azért a betegségért, amely ilyen boldogságot és áldást szerzett nekik. Az evangélista így kezdi a maga elbeszélését: „Ismét a galileai Kánába méné azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta.“ Vájjon nem azt akarta ezzel Jézus mondani: ime, ez alkalommal is borrá változtattam a vizet! S nem ez-e az, amit itt a mi házunkban is véghez akar vinni? o/e Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Uj munkakezdés előtt. Mikor átlépjük október küszöbét s ránk köszöntenek ennek a hónapnak rövidülő napjai és egyre hosz- szabbodó estéi, mindig világosabban elénk bontakoznak az egyháznak új munkalehetőségei. A nyári hónapok alatt eléggé háttérbe szorított belmissziói munka előtérbe lép és kezdésre vár. Megnyílnak az ifjúsági otthonok ajtai, látogatottak lesznek a különböző egyesületi összejövetelek, a programm- ban hetenként helyet kapnak a bibliaórák, kezdetét veszi itt-ott a karácsonyra készülő szeretetmun- ka. Itt lesz nemsokára a Bibliáról való emlékezésnek, reformáció-heti előadásoknak, azután a vallásos- estéknek, ünnepélyeknek, evangé- lizálásoknak az alkalma. Lelki szemeink elé lép az egyház belmisz- sziói munkavégzésének óriási lehetősége. Néhány kérdéssel szeretnénk erre a munkára rávilágítani. Mindenekelőtt ezzel: Milyen legyen ez a munka? Röviden megválaszoljuk: Irányított legyen! Tehát ne vesszen összevisszaságba, ne legyen hangulatok keze által elő- ráncigált, vagy sarokba szorított, hanem előre megtervezett, rendszeresen irányított munka. Végső sorban ez az irányítás felülről jöjjön. Azoknak, akik hivatásuknál fogva irányítják, az irányítója maga az Isten legyen. Kik legyenek ebben a munkában a munkások? Röviden azt válaszoljuk: Mindenki! Mindenki jöjjön és segítsen. Ne csak a lelkész és tanító végezze s mindenki más ölhetett kézzel nézze, önkéntes munkásokat vár az egyház. Szolgálatuknak ezer lehetősége és módja van. Ne mondja senki: Rám nincs [ szükség, vagy én nem tudok semmit tenni. Isten országában nincs munkanélküliség és szolgálatképtelenség. Mindenki mindig tud valamiben segíteni. Sokszor az elhívott munkások szolgálata is önkéntes munkások segítése által tud csak előbbre jutni. Apró kis szolgálatoknak Isten előtt felbecsülhetetlen az értéke. Bár mindenkinek a munkájára szükség van, az egyház igazi munkavégzője kell, hogy a Szentlélek legyen. Akkor ér valamit az egyházi munka, ha az emberek a Szentlélek kezében eszközök tudnak lenni. Mi legyen a munka célja? Semmiesetre se hiúságlegyezgetés. Soha nem jut előbbre az egyház szekere, mikor azért dolgoznak az emberek, hogy feltűnjenek, dicséretet nyerjenek. De mindig van eredménye annak a munkának,
