Harangszó, 1940

1940-10-06 / 40. szám

308.

HARANGSZŐ

1940. október 6.

egyházak közös intézmények létesítésével s az egyetemes keresztyén igazság és szeretet munkálá- sával, mindennapi bizonyságtétellel védekezzenek. Rámutattak végül arra, hogy az egyházat meg kell erősíteni a szenvedés és már- tíromság kereszthordozására. Az oroszországi görög orthodox egyház bejelentette az államnak, hogy politikai téren nem küzd a kommunizmus ellen, kijelentette azonban azt is, hogy a szenvedés és mártí- romság fegyvereivel állandóan harcol ellene.

Hívő, kiépített, Krisztus leikétől áthatott és történeti küldetéstudattal megerősített közös fronton kellene találkozniok a világ keresztyén egyházainak, kik Krisztus keresztjében nemcsak külső ismertető jelet látnak, hanem a megváltás kegyelmének valóságát is bírják.

A keresztyén egyházak életében látunk kedvező jeleket, melyek az egység szükségének felismerését s az erre való törekvést mutatják. Az egész világon enyhült a fele- kezetközi ellentét. Elválasztó szakadékon mintha áthajolna a veszedelmek között meglátott közös hivatás. A felelősséggel munkálkodók lassanként nemcsak az elvégzendő munka azonosságát ismerik fel, hanem az érte való felelősséget is.

Az igazi javulás mégis nem az egyházak egymáshoz közeledésétől, hanem Krisztussal való találkozástól függ. Nem emberek végzik ezt a munkát, hanem maga az örökkévaló Isten. Ha a kijelentő

isten beszédét befogadják, akkor az ő beszédén keresztül közelebb jutnak egymáshoz. Ebben a tekintetben áldott hatással van a róm. kath. egyházban megerősödő bibliakultusz. A német róm. kath. egyházban külön mozgalom indult meg a Biblia terjesztésére és olvasói táborának növelésére. Népszerű biblia-kommentárokat, gyakorlati bibliatanulmányokat, sőt úgynevezett bibliai leveleket adnak ki s azt a nép körében terjesztik. Külön bibliaórákra gyűjtik híveiket. Bibliaolvasási kalauzokat állítanak össze. Ez a mozgalom a Biblia tanulmányozása alapján kiérlelte azt a meggyőződést, hogy az egyháznak keresnie kell a szentek egyességét.

A világ felekezetközi helyzetének kialakulását illetőleg reménységünket emberek helyett az örökkévaló Krisztusba helyezzük. Biztosak vagyunk abban, hogy minél inkább megvalósítják az egyházak lelki hivatásukat, annál közelebb jutnak egymáshoz. Minél inkább belekapaszkodnak Krisztus szolgái küldőjük kezébe, annál megértőbb bizalommal tudják megfogni egymás kezét.

(Részlet D. Kapi Béla püspök jelentéséből.)

S Harangszó evangélikus népünk lapja. —

3Kit teszel azért, hoST? tényleg az legyen és az egész országban mindenütt elterjedjen 7 ?

Hangok a szórványból.

írta: Koren Emil.

A szórványhivő.

Vannak kitartók és vannak beolvadók.

D. faluban még sohasem láttak evangélikus lelkészt. Két vármegyével arrébb lakó református segédlelkésztől hallottam, hogy ott X. Y. „valószínűleg“ evangélikus. Egy helyileg beszervezett szórványlapban általános jellegű felhívást tettem közzé, hogy levelezőlapon jelentkezzék, aki evangélikus és aki tud evangélikusokról. Postafordultával jött tőle a válasz, hogy valóban evangélikus és örül, hogy végre gondol az egyház rájuk. Egyben közölte még két evangélikus címét. Ő a kitartók közé tartozik, pedig őslakos. Hosszú évek óta él ott.

N. faluból üzenetet kaptam egy újonnan odakerült evangélikus családtól, hogy van egy. iskolás kis leányuk, várják, hogy hitoktatásban részesüljön. Tudomásom szerint nem volt ott több evangélikus, de természetesen tervbevettem a kiszállást. Ez azonban zsúfolt beosztásom miatt kissé késett, mire sürgető üzenet jött: istentiszteletre várnak. Kimentem. Kiderült, hogy 11 elkallódott evangélikus él a faluban. Azóta rendszeresen tartjuk a hitoktatást és istentiszteleteket. Ez a család is a kitartók közé tartozik.

H. városban kétszeri kiszállásom alatt csak három evangélikust tudtam találni. Beszervezett útjaim vonalából kiesik, ezért megkértem a református segédlelkészt, hogy gondoljon a híveinkre, amíg újra ki tudok menni. Nemrég G. K. evangélikustól hosszú kerülő úton szemrehányó üzenet jutott el hozzám, hogy miért hanyagolom el őket, amikor pedig ő már kerek tíz evangélikust fedezett fel H-on. Ö is kitartó hívő. Sok ilyen szemrehányó üzenetet szeretnék kapni.

Sz. faluban egyetlen magános öreg evangélikus férfi él. Templomunktól 12 km-re van a falu. Amíg az időjárás enKerekes Gyurit öl.

Történeti Ifjúsági regény. 43

Irta: Mohr Gedeon, Kassa.

Mihály kelletlenül engedelmeskedett.

— Nemesi szavadra esküszöl, hogy igaz, amit előttünk vallottál? — fúrta a másik leikébe szemét.

A gazda nem állta sokáig pillantását. Révetegen nézett körül. Mindenki hidegen, bizonyos megvetéssel szemlélte. — Nem vonhatom vissza, tépelődött, most már nem! Egy vétekkel több, vagy kevesebb! Nem sokat tesz, de hátha épp most telik be a mérleg és kibillen? Mindegy! Most már nem lehet visszakozni. — Félénken, mint gyerek a vizsgán, néz fel a mennyezetre.

— Igen! — nyögi alig hallhatóan.

— Kerekes Bálint, vétked bebizonyosodott! — jelenti ki az érsek.

— Ártatlan vagyok. Krisztus a tanúm!

Ne töltsük az időt, szólt közbe Kollonics. — Világos, hogy bűnös.

Kelio két darabontot intett maga mellé s elvezették a rabot.

— Színház az egész — jegyezte meg az egyik védő. — Nem az igazságot kutatják.

Bálint úr útja Mihály előtt vitt el. A gazda akaratlanul is

felállt helyéről. Szemben álltak, mint azelőtt annyiszor. Kerekes bácsiból újra a lelkész szólalt meg.

— Mihály gazda, iám, lám. Megmondtam, hogy Isten nélkül ide fog eljutni. De még most sincs későn. Jézus kegyelme készen várja kendet, ha bűnbánó lélekkel tér hozzá. — S amikor Mihály tanácstalan arcába nézett, még hozzátette: Sajnálom, hogy ide jutott!

Mondta pedig ezt egy rab... halálra ítélten a nemes és boldog tervekkel teli Deter Mihálynak!

Kelio durván tovább lökte a tisztelendő urat. De ő ezt most észre sem vette. Egy lélek, egy híve üdvéről volt szó. Kezét távoztában imára kulcsolta és ajkai fohászt rebegtek:

— Uram, Jézus, könyörülj meg rajta!

27. A Kék-rókánál.

A négy jóbarát ismerős nélkül maradt éjszakára Pozsony utcáin. Ha falun lennének! Az első ház gazdája ’szívesen vetne nekik ágyat padláson vagy pajtán a jóillatú szénában. Ám itt kihez forduljanak?

Gyurka indítványa volt mégis a legjobb. Nyeregbe szállottak. Patkódobogással verték fel a sikátorok csendjét. Lekerültek a város víz felé eső síkabb részére, ahol a domb zuhanva olvadt be a Duna fövényében. Ezen a részen még találtak világos ablakot, sőt egyik nagy, széles házból zene és ének hangja szűrődött ki a fény szárnyán.