Harangszó, 1940

1940-10-06 / 40. szám

308. HARANGSZŐ 1940. október 6. egyházak közös intézmények léte­sítésével s az egyetemes keresz­tyén igazság és szeretet munkálá- sával, mindennapi bizonyságtétel­lel védekezzenek. Rámutattak vé­gül arra, hogy az egyházat meg kell erősíteni a szenvedés és már- tíromság kereszthordozására. Az oroszországi görög orthodox egy­ház bejelentette az államnak, hogy politikai téren nem küzd a kommu­nizmus ellen, kijelentette azonban azt is, hogy a szenvedés és mártí- romság fegyvereivel állandóan harcol ellene. Hívő, kiépített, Krisztus leikétől áthatott és történeti küldetéstudat­tal megerősített közös fronton kellene találkozniok a világ ke­resztyén egyházainak, kik Krisztus keresztjében nemcsak külső ismer­tető jelet látnak, hanem a megvál­tás kegyelmének valóságát is bírják. A keresztyén egyházak életében látunk kedvező jeleket, melyek az egység szükségének felismerését s az erre való törekvést mutatják. Az egész világon enyhült a fele- kezetközi ellentét. Elválasztó sza­kadékon mintha áthajolna a vesze­delmek között meglátott közös hi­vatás. A felelősséggel munkálko­dók lassanként nemcsak az elvég­zendő munka azonosságát ismerik fel, hanem az érte való felelőssé­get is. Az igazi javulás mégis nem az egyházak egymáshoz közeledésé­től, hanem Krisztussal való talál­kozástól függ. Nem emberek vég­zik ezt a munkát, hanem maga az örökkévaló Isten. Ha a kijelentő isten beszédét befogadják, akkor az ő beszédén keresztül közelebb jutnak egymáshoz. Ebben a tekin­tetben áldott hatással van a róm. kath. egyházban megerősödő bib­liakultusz. A német róm. kath. egyházban külön mozgalom indult meg a Biblia terjesztésére és ol­vasói táborának növelésére. Nép­szerű biblia-kommentárokat, gya­korlati bibliatanulmányokat, sőt úgynevezett bibliai leveleket adnak ki s azt a nép körében terjesztik. Külön bibliaórákra gyűjtik hívei­ket. Bibliaolvasási kalauzokat állí­tanak össze. Ez a mozgalom a Bib­lia tanulmányozása alapján kiér­lelte azt a meggyőződést, hogy az egyháznak keresnie kell a szentek egyességét. A világ felekezetközi helyzeté­nek kialakulását illetőleg remény­ségünket emberek helyett az örök­kévaló Krisztusba helyezzük. Biz­tosak vagyunk abban, hogy minél inkább megvalósítják az egyházak lelki hivatásukat, annál közelebb jutnak egymáshoz. Minél inkább belekapaszkodnak Krisztus szolgái küldőjük kezébe, annál megértőbb bizalommal tudják megfogni egy­más kezét. (Részlet D. Kapi Béla püspök jelenté­séből.) S Harangszó evangélikus né­pünk lapja. — 3Kit teszel azért, hoST? tényleg az legyen és az egész országban mindenütt elterjedjen 7 ? Hangok a szórványból. írta: Koren Emil. A szórványhivő. Vannak kitartók és vannak beolva­dók. D. faluban még sohasem láttak evan­gélikus lelkészt. Két vármegyével arrébb lakó református segédlelkésztől hallot­tam, hogy ott X. Y. „valószínűleg“ evan­gélikus. Egy helyileg beszervezett szór­ványlapban általános jellegű felhívást tettem közzé, hogy levelezőlapon jelent­kezzék, aki evangélikus és aki tud evan­gélikusokról. Postafordultával jött tőle a válasz, hogy valóban evangélikus és örül, hogy végre gondol az egyház rá­juk. Egyben közölte még két evangé­likus címét. Ő a kitartók közé tartozik, pedig őslakos. Hosszú évek óta él ott. N. faluból üzenetet kaptam egy újon­nan odakerült evangélikus családtól, hogy van egy. iskolás kis leányuk, vár­ják, hogy hitoktatásban részesüljön. Tudomásom szerint nem volt ott több evangélikus, de természetesen tervbevet­tem a kiszállást. Ez azonban zsúfolt be­osztásom miatt kissé késett, mire sür­gető üzenet jött: istentiszteletre várnak. Kimentem. Kiderült, hogy 11 elkallódott evangélikus él a faluban. Azóta rend­szeresen tartjuk a hitoktatást és isten­tiszteleteket. Ez a család is a kitartók közé tartozik. H. városban kétszeri kiszállásom alatt csak három evangélikust tudtam találni. Beszervezett útjaim vonalából kiesik, ezért megkértem a református segéd­lelkészt, hogy gondoljon a híveinkre, amíg újra ki tudok menni. Nemrég G. K. evangélikustól hosszú kerülő úton szemrehányó üzenet jutott el hozzám, hogy miért hanyagolom el őket, amikor pedig ő már kerek tíz evangélikust fe­dezett fel H-on. Ö is kitartó hívő. Sok ilyen szemrehányó üzenetet szeretnék kapni. Sz. faluban egyetlen magános öreg evangélikus férfi él. Templomunktól 12 km-re van a falu. Amíg az időjárás en­Kerekes Gyurit öl. Történeti Ifjúsági regény. 43 Irta: Mohr Gedeon, Kassa. Mihály kelletlenül engedelmeskedett. — Nemesi szavadra esküszöl, hogy igaz, amit előttünk vallottál? — fúrta a másik leikébe szemét. A gazda nem állta sokáig pillantását. Révetegen nézett körül. Mindenki hidegen, bizonyos megvetéssel szemlélte. — Nem vonhatom vissza, tépelődött, most már nem! Egy vétek­kel több, vagy kevesebb! Nem sokat tesz, de hátha épp most telik be a mérleg és kibillen? Mindegy! Most már nem lehet visszakozni. — Félénken, mint gyerek a vizsgán, néz fel a mennyezetre. — Igen! — nyögi alig hallhatóan. — Kerekes Bálint, vétked bebizonyosodott! — jelenti ki az érsek. — Ártatlan vagyok. Krisztus a tanúm! Ne töltsük az időt, szólt közbe Kollonics. — Világos, hogy bűnös. Kelio két darabontot intett maga mellé s elvezették a rabot. — Színház az egész — jegyezte meg az egyik védő. — Nem az igazságot kutatják. Bálint úr útja Mihály előtt vitt el. A gazda akaratlanul is felállt helyéről. Szemben álltak, mint azelőtt annyiszor. Kere­kes bácsiból újra a lelkész szólalt meg. — Mihály gazda, iám, lám. Megmondtam, hogy Isten nélkül ide fog eljutni. De még most sincs későn. Jézus ke­gyelme készen várja kendet, ha bűnbánó lélekkel tér hozzá. — S amikor Mihály tanácstalan arcába nézett, még hozzátette: Sajnálom, hogy ide jutott! Mondta pedig ezt egy rab... halálra ítélten a nemes és boldog tervekkel teli Deter Mihálynak! Kelio durván tovább lökte a tisztelendő urat. De ő ezt most észre sem vette. Egy lélek, egy híve üdvéről volt szó. Kezét távoztában imára kulcsolta és ajkai fohászt rebegtek: — Uram, Jézus, könyörülj meg rajta! 27. A Kék-rókánál. A négy jóbarát ismerős nélkül maradt éjszakára Pozsony utcáin. Ha falun lennének! Az első ház gazdája ’szívesen vetne nekik ágyat padláson vagy pajtán a jóillatú szénában. Ám itt kihez forduljanak? Gyurka indítványa volt mégis a legjobb. Nyeregbe szál­lottak. Patkódobogással verték fel a sikátorok csendjét. Le­kerültek a város víz felé eső síkabb részére, ahol a domb zuhanva olvadt be a Duna fövényében. Ezen a részen még találtak világos ablakot, sőt egyik nagy, széles házból zene és ének hangja szűrődött ki a fény szárnyán.

Next

/
Thumbnails
Contents