Harangszó, 1940
1940-09-15 / 37. szám
1940. szeptember 15 HARANGSZÓ 285. Hogy megemlékezünk most róla, annak az az oka, hogy Reményik Sándor most megy el az ötvenedik évfordulónál. S mi hálátlanok lennénk, ha nem gondolnánk rá, nemcsak azért, mert lapunkban többször jelentek meg versei, neni- is csak, mert Kolozsvár hazatérésével ő is egészen a mienk, hanem azért is, mert hittestvérünk. Büszkék vagyunk rá, Erdély költőfejedelme, Reményik Sándor evangélikus ember. Az 50 éves határkőnél megállva boldogan köszöntjük és Istennek hálásan köszönjük Erdély költőfejedelmét, s szívből kívánjuk, hogy legyen még sok-sok éven át, nagy magyar álmok álmodója és nagy magyar álmok valósulásának meg- látója. Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzés Zsigmondi. 1- A talaj. Egészségi szempontból fontos ismernünk a talaj vízmegkötő képességét, víz- és levegőátbocsátó képességét, valamint a talaj hőmérsékleti ingadozásait. Ezekről részben majd a talajvíz tárgyalásakor emlékezünk meg, részben most szólunk. A száraz talaj, atnlnt már említettük, egéSzségésebb a nedvesnél. A talaj tiédvesságát a Csapadék (eső, hó) és a talajvíz okozza. A talajba kerülő víz az át- járhatatlan rétegig száll le és ott a föld árját alkotja. A talajvíz állandóan áramlik. Ez az áramlás ugyan igen lassú, az áthatolhatatlan réteg lejtése szerint 10 cm, — 110 cm óránként — de elég ahhoz, hogy a szennyet a talajban egyik helyről a másikra, pl. a pöce- gödörből a kútba szállítsa. A talaj vizmegkötő képessege annál kisebb, minél durvább szemcséjű; legkisebb a kavicsos talajé, legnagyobb a laza, lápos, turfás, tőzeges talajé. A vízátbocsátó képesség természetesen ezzel fordított arányban áll. A talaj a rajta keresztül áramló folyadékot többé-kevésbbé megszűri. Hogy a talaj szfirőképességéről meggyőződhessünk, próbát kell vele végeznünk. Ha tölcsérbe talajpróbát teszünk és rá festékoldatot öntünk, a talaj a festéket annál jobban tartja vissza, minél finomabb szemcsékből áll. Vissza tud tartani a talaj vegyi anyagokat, mérgeket (pl. nikotint, sztrichnint), sőt gázokat is bizonyos mértékig. Vánnak anyagok, amiket alig tart vissza. Ilyenek a nitrogén-tartalmú anyagok; ezeket azonban a növények gyökerei mohón szívják fel és mint fontos táplálékot juttatják be a növény szervezetébe. A talaj szűrő-képességén alapszik a növények trágyázása is. A talaj ammoniákot, szuperfoszfátot, kálisót tud visz- szatartani, amelyeket mint műtrágyát szokás a talajba juttatni. Legjobban tartja vissza ez anyagokat a humusz, az agyag, a homokos agyag (vályog) és a finom szemcséjű homok. A talaj visszatartja még a baktériumokat, bomló anyagok, feloszló állati hullák és emberi tetemek foszlányait, oldott és oldhatatlan alkatrészeit, a rothadási gázokat, továbbá a szénsavat (C02), a kénhidrogént (SH2), az ammoniákot (NH2), a metángázt (CHi), a csőrepedés folytán a talajba beáramló világítógáz szagos anyagait is, míg annak legmérgezőbb alkatrészét a szagtalan szénmonoxi- dot (CO) átengedi. — Pincelakásokba, vagy alá nem pin- cézett, mély fekvésű épületekbe a fűtött levegő különösen télen beszívja a gyakran mérgező gázokat tartalmazó talaj hideg levegőjét. Nagyobb esőzéskor a főidbe benyomuló csapadék is beszoríthatja a talajlevegőt a házakba, s azok levegőjét megronthatja. A nedves talaj pórusait a víz kitölti, ezért a levegővel való átjárhatósága, szellőzése rosszabb, mint a száraz talajé. f\ széhcíy himnusz. Slhangzoít a szó : zeng az incíuló! Győztesei? megint régi zászlóink Nézd a gunyltatár széftiporva már "öárnak uira mind, ősi bérceink édes Srdélv itt vagvunk érted élünk és falunk Győz a szittya förgeteg Gt rohanó sereg. Cépfeink nyomán fent a Kargifán S völgyeinkbe Lent, tornyok hangja zeng íltár semerre sincs átkozott bilincs énekeljetek völgyek és hegyek- édes érdély itt vagyunk érted élünk és halunk Győz a szittya förgeteg Q. rohanó sereg. A gazdát annyira lefoglalta a sok újság, hogy hátra sem nézett. Bedig egy-egy háztömb-közzel hátrább ott osont mögöttük mind a négy jóbarát. Visszariadásuk csak néhány méter volt. Beszegődtek az apródok, katonák közé s úgy mentek be, mint várbeli népek. Csak Gáspárnak szegezték az alabárdot. De annál volt írás, hogy murányi apród, különben is Patsch Ferenc Ágoston úr lakását keresi. Az őrök még útba is igazították: csak egyenesen menjen s azután jobbra, ott találja a Kötélverőutcán mindjárt a második házban. Ákos megköszönte szépen a tanácsot és sietett társai után. Közökön és sikátorokon át követték a gazdát. Nem volt könnyű dolog rejtetten maradni, mert a paták dobogása messzire elhangzott. Sok szóbeszéd nélkül Palkó megfogta a négy ló kantárát és visszamaradt. Azonban a többi három tovább lopakodott. — Mindjárt megtudjuk, hol lakik az érsek — mormogta Gyurka, őket is csodálattal, nyomasztó ámulattal töltötte el ez a furcsa építkezés. Olyan szűk közben, hogy kezüket még ki sem nyújthatták, házsorok álltak. A donibon felfelé nagy sziklákból metszett kőlépcsők vezettek. Könnyebb közlekedés végett a gyalogosok számára még vaskorlátot is húztak. A fellegvár kapujánál elvesztették embereiket. — Mit akartok! — mordult rájuk az őr. Embertelen vad volt az arpa. Látszott rajta, hogy nem sokat teketóriáznék, hanem egyrkettőre közibük vágna. — Tehát a várban! — állapította meg Gyurka. — De most már mihez kezdjünk? — szólalt meg Józsi,— A város utcáin rekedtünk éjszakára. Be vagyunk zárval Lassan botorkáltak visszafelé. Jó időbe tellett, amíg Palkót megtalálták. — A nyomdászékhoz ilyen későn este nem mehetünk — törte fejét Ákos —, nem is ismernek bennünket. Csak megijednének és még ki is toloncoltathatnak a várból! — Ne féljetek! — biztatta őket Gyurka. — Van még egypár tallérom, betérünk egy vendégfogadóba. Mihály a hírnök nyomában botorkált. Könnyen jutottak a várudvarba. De onnan nem kerültek a széles főlépcsőnek, hanem a falon húzott meg vezetőjük egy kiálló kampót és erre kifordult az egész kőkocka. Szűk, dohos levegőjű csigalépcsőn másztak a toronyba. Látni semmit sem lehetett. Vál- lukkal gyakran ütődtek a keskeny csatorna falába. Egyik sem beszélt. Mintha a sötétség fojtaná el szavuk. A hosszas kínlódás közben Gáspár bánni kezdte, hogy rá adta magát erre a kalandra. Médit úgy sem fűzi ezzel magához, csak Gyurkának enged teret nála, amíg távol van. Dehát most már nem lehet visszafordulni. Halk kattanás hallott. Felnézett. Vezetőjük előtt megnyílt a fal. A hirtelen beömlő fénnyel újabb remény támadt. Megkönnyebbülve ugráltak egymás után be a nyílás mögött csendben ásító meleg terembe. A velük szemközti falban hófehér kandalló őrzött és szított ölében magasra csapó csipkés vörös lángokat. A balsarokban piros félbársony kerevet és karosszékek. Jobboldalt fehérfényű lámpa sugarában fürödve díszes íróasztal, teleszórva irattal, tekerccsel, könyvvel. Mögötte bal tenyerébe hajtott fejjel díszes papi öltözetben Sze- lepcsényi, az érsek. — Itt vannak, uram — jelenti a szolga. (Folytatjuk)
