Harangszó, 1940

1940-09-01 / 35. szám

f§4Ö szeptember 1. HARANGSZÓ 271. Mindent a gyermekért! Szeptember az iskola hónapja. Ügy is mondhatnánk, hogy a gyermek hó­napja. Édesanyák és édesapák kézenfogják a szívük vérén nevelt magzatot s elin­dulnak vele az iskola felé, ahol a kis streg 10 hónapon keresztül fegyverke­zik a jövendő harcára. Nem közömbös a hely sem, ahol ez a fontos művejet történik. Nem mel­lékes, hogy gyermekünk a tanév 10 hó­napját egészséges iskolaépületben, vagy nyirkos, sötét odúban tölti-e? Az iskolaépület tekintetében pedig sok helyen szomorú állapotok tapasz­talhatók. Ismerünk iskolát, amely elha­nyagolt mivoltában még istállónak sem igen felelne meg. Milyen hajmeresztőén szomorú az, mikor egy községben jobb helye van a kisborjunak, mint a gyer­mekeknek az iskolában. Tartsa minden gyülekezet Isten és ember előtti kötelességének, a jövő iránti felelőssége kérdésének azt, hogy alkalmas helyen nevelődik-e az utánunk következő nemzedék. Mai két képünk két iskolai fürdő­jelenetet ábrázol. A győri egyházközség nagy áldozattal iskolai fürdőt létesített, amelyben hetenként szinte filléres költ­séggel megfürdetik azokat a gyerme­keket, akiknek otthon nincs áikalmuk fürdésre. Hogy ez a gyermekek egész­ségügye szempontjából mit jelent, azt könnyű belátni. Valóságos jótétemény egy ilyen iskolai fürdő. Vajha minél több gyülekezetünk lé­tesíthetne ilyen iskolai fürdőt. Áldozat nélkül természetesen nem megy. De nincs az az áldozat, amit gyermekein­kért meg ne kellene hozni. Mert mindent a gyermekért! —f. Meg Kell menteni a magyar tehetségeket, amelyek ezrével kallódnak el szegény falusi zsellérházak sötét árnyékában, — mondotta egyik államférfi. A Harangszó ezt a célt akarta szolgálni, mikor ezelőtt 5 évvel felvette egy homokbödögei sze­gény cselédember tehetséges fiá­nak ügyét. Somos Gyula azóta jeles ered­ménnyel elvégezte már a soproni ősi evangélikus gimnázium ötödik osztályát. Most megy majd hato­dikba. A Harangszó hálás köszönetét mond azoknak a nemesszívű ada­kozóknak, akiknek áldozatkészsége lehetővé tette Somos Gyula eddigi taníttatását. Bízunk Istenben, hogy olvasóink áldozatkészségén keresztül lehető­vé teszi a további taníttatást. Bizalommal kérjük e nemes cél­ra az adományokat és havi meg­ajánlásokat. ERDÉLYT VISSZA! Erdélyt vissza: a szent földet Kéklő rónát, kies völgyet, Minden szorost, minden bércet, Minden hegyet, minden ércet, Amit Isten nekünk adott, Szent örökül reánk hagyott Nagy Rákóczi és a bátor Világhíres Bethlen Gábor. Mindent vissza, ami magyar, Melyet most a könny eltakar Húsz esztendő óhajtása, Rabmagyarok sóhajtása Döngeti a vasajtókat, Trianoni sorompókat, Mely recsegve hajlik, inog, Felsírnak a fájó kínok. Erdély földjén és ha mégis Folyni kell a magyar vér is Ha megharsan a trombita Velünk érez a Hargita Hadat üzen Máramaros Nekünk segít maid a Szamos S azt zúgja a Maros, az Olt: Mindent vissza mi magyar volt. Kardot szorít maid a kezünk Zászlók alatt gyülekezünk Hős székelyek, rab-magyarok Hol most oly sok könny lecsorog, Mert ott dobog a mi szivünk, Elszánt, kemény a mi hitünk. Erdély földié nem mostoha, Nem lesz másé nem-nem-soha! Bencsik József. Amíg időnk vagyon . . . fA magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámínfézet kérelme.) Ugy-e ismerjük a régi kastély tör­ténetét?! Valamikor igen szép volt, de azután az idő erősen megviselte. A tu­lajdonosok el is határozták, hogy meg­mentik kastélyukat a pusztulástól. Ár­ajánlatot kértek a mesteremberektől s azok a tatarozásért 100 aranyat kértek. A kastély urai sokallották az összeget s nem javíttatták meg az épületet. Évek múltán megint szemügyre vették az időközben még jobban megrongálódott várkastélyt, s akkor már hajlandók let­tek volna a 100 aranyat megadni a mesterembereknek. De a mesteremberek' ekkor már 200 aranyat kértek. A kas-’ tély urai ezt az összeget természetesen még inkább sokallották s megint csak elhalasztották a munkát. S ez így ment évről-évre, míg végtére az épület oly rozoga állapotba került, hogy annak urai most már minden árat hajlandók voltak megadni, csakhogy megmentsék az ősöktől örökölt kastélyt. De a mes­teremberek ekkor már azt üzenték: most már késő! A kastélyon már nem lelhet segíteni! összeomlik! Ez az ősöktől örökölt várkastély a mi drága evangélikus egyházunk min­den templomával, iskolájával, jótékony intézményével együtt. Hol itt, hol ott kellene egy-egy templom, vagy iskola, vagy jótékony intézet jókarban tartására s egy-egy gyülekezet megélhetésére, vagy megszervezésére áldozatot hozni, amíg nem késő.., amíg időnk vagyon.. Ámde mi az áldozatot rendesen sokall­ják — nincs pénzünk arra, hogy Isten­nek városán és a Felségesnek szent la­kóhelyén (46. zs.) a repedéseke1 es ojn- ladásokat kijavítsuk s a sövényeket meg­építsük. Előfordul azonban többször az is, hogy híveink nem tudnak e-.ekről a szükségletekről, hogy a templomépítés és ’fenntartás munkájában már 100 év óta segítkező Gusztáv Adolf Gyáminté­zet gyűjtői nem érik el szívesen jóté­konykodó s készségesen adakozó hit­testvéreinket. Azért Egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézetünk 11 év óta a tavaszi fel­hívás mellett, nyárvégi kérelemmel for­dul egyházunk híveihez s adományokért könyörög egy-egy különösen megláto­gatott, vagy küzködő evangélikus gyü­lekezet javára. Oly gyülekezet javára kérjük az adományt, amely ha nem se­gítünk rajta, úgy jár mint az ódon vár­kastély, amely gazdái fukarsága miatt elpusztult. Ezen a réven eddig a követ­kező összegek folytak be: 1. 817.50 P, 2. 360 P, 3. 834 P, 4. 300 P, 5. 540 P, 6. 466.78 P, 7. 404.66 P, 8. 460 P, 9. 350 P, 10. 700 P. Ezekkel az összegekkel aránylagosan mind a négy egyházkerületben egy-egy bástyafokát erősítettük meg magyar evangélikus egyházunknak. Ezidén ezen központi gyűjtés a sorrend szerint a dunántúli kerület egy gyülekezetének jut. Dunántúlon, ahol sok a szegény egyház s ahol a tavaszi árvíz és a sok esőzés több gyülekezetei súlyos hely­zetbe juttatott — nem lesz nehéz erre a segélyre rászorult gyülekezetei találni. Szeretettel kérjük azért hittestvéreinket, hogy „szívük szerinti adományt“ küld­jenek „Központi gyűjtésre“ való meg­jelöléssel Egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézetünk pénztárába (Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. csekkszám: 4224.) Amíg időnk vagyon ... mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig a mi hi­tünknek cselédeivel^ (Gál. 6, 10.) Sopron, 1940. évi augusztus hó 26-án. Ziermann Lajos s. k. a Magyarhoni G. A. Gyámintézet egyházi elnöke. Az egyetemes Gusztáv Adolf Gyám­intézet egyházi elnökének felhívását ma­gunkévá téve mi is szeretettel kérjük hittestvéreinket, hogy a „Központi gyűj­tésihez járuljanak hozzá szívük sze­rinti adományukkal. báró Feilitzsch Berthold s. k. a Magyarhoni G. A. Gyámintézet világi elnöke. Sárkány Béla s. k. Dr. Tomcsányi Vilmos s. k. a bányai, Nagy Miklós s. k. Dr. Traeger Ernő s. k. a dunántúli, Podhradszky János s. k. Laszkáry Gyula s. k. a dunáninneni, Mar esek János s. k. Pazár István s. k. a tiszai egyházkerületi gyámintézet egyházi és világi elnökei.

Next

/
Thumbnails
Contents