Harangszó, 1940
1940-09-01 / 35. szám
f§4Ö szeptember 1. HARANGSZÓ 271. Mindent a gyermekért! Szeptember az iskola hónapja. Ügy is mondhatnánk, hogy a gyermek hónapja. Édesanyák és édesapák kézenfogják a szívük vérén nevelt magzatot s elindulnak vele az iskola felé, ahol a kis streg 10 hónapon keresztül fegyverkezik a jövendő harcára. Nem közömbös a hely sem, ahol ez a fontos művejet történik. Nem mellékes, hogy gyermekünk a tanév 10 hónapját egészséges iskolaépületben, vagy nyirkos, sötét odúban tölti-e? Az iskolaépület tekintetében pedig sok helyen szomorú állapotok tapasztalhatók. Ismerünk iskolát, amely elhanyagolt mivoltában még istállónak sem igen felelne meg. Milyen hajmeresztőén szomorú az, mikor egy községben jobb helye van a kisborjunak, mint a gyermekeknek az iskolában. Tartsa minden gyülekezet Isten és ember előtti kötelességének, a jövő iránti felelőssége kérdésének azt, hogy alkalmas helyen nevelődik-e az utánunk következő nemzedék. Mai két képünk két iskolai fürdőjelenetet ábrázol. A győri egyházközség nagy áldozattal iskolai fürdőt létesített, amelyben hetenként szinte filléres költséggel megfürdetik azokat a gyermekeket, akiknek otthon nincs áikalmuk fürdésre. Hogy ez a gyermekek egészségügye szempontjából mit jelent, azt könnyű belátni. Valóságos jótétemény egy ilyen iskolai fürdő. Vajha minél több gyülekezetünk létesíthetne ilyen iskolai fürdőt. Áldozat nélkül természetesen nem megy. De nincs az az áldozat, amit gyermekeinkért meg ne kellene hozni. Mert mindent a gyermekért! —f. Meg Kell menteni a magyar tehetségeket, amelyek ezrével kallódnak el szegény falusi zsellérházak sötét árnyékában, — mondotta egyik államférfi. A Harangszó ezt a célt akarta szolgálni, mikor ezelőtt 5 évvel felvette egy homokbödögei szegény cselédember tehetséges fiának ügyét. Somos Gyula azóta jeles eredménnyel elvégezte már a soproni ősi evangélikus gimnázium ötödik osztályát. Most megy majd hatodikba. A Harangszó hálás köszönetét mond azoknak a nemesszívű adakozóknak, akiknek áldozatkészsége lehetővé tette Somos Gyula eddigi taníttatását. Bízunk Istenben, hogy olvasóink áldozatkészségén keresztül lehetővé teszi a további taníttatást. Bizalommal kérjük e nemes célra az adományokat és havi megajánlásokat. ERDÉLYT VISSZA! Erdélyt vissza: a szent földet Kéklő rónát, kies völgyet, Minden szorost, minden bércet, Minden hegyet, minden ércet, Amit Isten nekünk adott, Szent örökül reánk hagyott Nagy Rákóczi és a bátor Világhíres Bethlen Gábor. Mindent vissza, ami magyar, Melyet most a könny eltakar Húsz esztendő óhajtása, Rabmagyarok sóhajtása Döngeti a vasajtókat, Trianoni sorompókat, Mely recsegve hajlik, inog, Felsírnak a fájó kínok. Erdély földjén és ha mégis Folyni kell a magyar vér is Ha megharsan a trombita Velünk érez a Hargita Hadat üzen Máramaros Nekünk segít maid a Szamos S azt zúgja a Maros, az Olt: Mindent vissza mi magyar volt. Kardot szorít maid a kezünk Zászlók alatt gyülekezünk Hős székelyek, rab-magyarok Hol most oly sok könny lecsorog, Mert ott dobog a mi szivünk, Elszánt, kemény a mi hitünk. Erdély földié nem mostoha, Nem lesz másé nem-nem-soha! Bencsik József. Amíg időnk vagyon . . . fA magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámínfézet kérelme.) Ugy-e ismerjük a régi kastély történetét?! Valamikor igen szép volt, de azután az idő erősen megviselte. A tulajdonosok el is határozták, hogy megmentik kastélyukat a pusztulástól. Árajánlatot kértek a mesteremberektől s azok a tatarozásért 100 aranyat kértek. A kastély urai sokallották az összeget s nem javíttatták meg az épületet. Évek múltán megint szemügyre vették az időközben még jobban megrongálódott várkastélyt, s akkor már hajlandók lettek volna a 100 aranyat megadni a mesterembereknek. De a mesteremberek' ekkor már 200 aranyat kértek. A kas-’ tély urai ezt az összeget természetesen még inkább sokallották s megint csak elhalasztották a munkát. S ez így ment évről-évre, míg végtére az épület oly rozoga állapotba került, hogy annak urai most már minden árat hajlandók voltak megadni, csakhogy megmentsék az ősöktől örökölt kastélyt. De a mesteremberek ekkor már azt üzenték: most már késő! A kastélyon már nem lelhet segíteni! összeomlik! Ez az ősöktől örökölt várkastély a mi drága evangélikus egyházunk minden templomával, iskolájával, jótékony intézményével együtt. Hol itt, hol ott kellene egy-egy templom, vagy iskola, vagy jótékony intézet jókarban tartására s egy-egy gyülekezet megélhetésére, vagy megszervezésére áldozatot hozni, amíg nem késő.., amíg időnk vagyon.. Ámde mi az áldozatot rendesen sokallják — nincs pénzünk arra, hogy Istennek városán és a Felségesnek szent lakóhelyén (46. zs.) a repedéseke1 es ojn- ladásokat kijavítsuk s a sövényeket megépítsük. Előfordul azonban többször az is, hogy híveink nem tudnak e-.ekről a szükségletekről, hogy a templomépítés és ’fenntartás munkájában már 100 év óta segítkező Gusztáv Adolf Gyámintézet gyűjtői nem érik el szívesen jótékonykodó s készségesen adakozó hittestvéreinket. Azért Egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézetünk 11 év óta a tavaszi felhívás mellett, nyárvégi kérelemmel fordul egyházunk híveihez s adományokért könyörög egy-egy különösen meglátogatott, vagy küzködő evangélikus gyülekezet javára. Oly gyülekezet javára kérjük az adományt, amely ha nem segítünk rajta, úgy jár mint az ódon várkastély, amely gazdái fukarsága miatt elpusztult. Ezen a réven eddig a következő összegek folytak be: 1. 817.50 P, 2. 360 P, 3. 834 P, 4. 300 P, 5. 540 P, 6. 466.78 P, 7. 404.66 P, 8. 460 P, 9. 350 P, 10. 700 P. Ezekkel az összegekkel aránylagosan mind a négy egyházkerületben egy-egy bástyafokát erősítettük meg magyar evangélikus egyházunknak. Ezidén ezen központi gyűjtés a sorrend szerint a dunántúli kerület egy gyülekezetének jut. Dunántúlon, ahol sok a szegény egyház s ahol a tavaszi árvíz és a sok esőzés több gyülekezetei súlyos helyzetbe juttatott — nem lesz nehéz erre a segélyre rászorult gyülekezetei találni. Szeretettel kérjük azért hittestvéreinket, hogy „szívük szerinti adományt“ küldjenek „Központi gyűjtésre“ való megjelöléssel Egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézetünk pénztárába (Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. csekkszám: 4224.) Amíg időnk vagyon ... mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel^ (Gál. 6, 10.) Sopron, 1940. évi augusztus hó 26-án. Ziermann Lajos s. k. a Magyarhoni G. A. Gyámintézet egyházi elnöke. Az egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézet egyházi elnökének felhívását magunkévá téve mi is szeretettel kérjük hittestvéreinket, hogy a „Központi gyűjtésihez járuljanak hozzá szívük szerinti adományukkal. báró Feilitzsch Berthold s. k. a Magyarhoni G. A. Gyámintézet világi elnöke. Sárkány Béla s. k. Dr. Tomcsányi Vilmos s. k. a bányai, Nagy Miklós s. k. Dr. Traeger Ernő s. k. a dunántúli, Podhradszky János s. k. Laszkáry Gyula s. k. a dunáninneni, Mar esek János s. k. Pazár István s. k. a tiszai egyházkerületi gyámintézet egyházi és világi elnökei.
