Harangszó, 1940
1940-09-01 / 35. szám
272 HARANGSZÓ 1940. szeptember 1. OLVASSUK A BIBLIÁT Szeptember 1. Áron vett meg. I. Kor. 7, 23. Nemcsak a mindenség korlátlan ura, az örök dicsőség birtokosa, hanem személy szerint az én Uram. Nem egy elmosódó szám vagyok a milliók között, egy névtelen a nagy tömegben, nekem személy szerint közvetlen kapcsolatom yan Ő vele. Szeretete nem nézhette az én nyomorúságomat, az én kárhozatomat, meghalt a bűneimért, engem váltott meg. Árat fizetett értem a nagy rabtartónak, a bűnnek. Szabadulásom öröme, új életem boldogsága van kifejezve ebben: Ö az én Uram. Szeptember 2. Tulajdona vagyok. Ján. 10, 11—16. Milyen sokan tartanak reám igényt. Utánam nyújtják ki kezöket, hogy maguknak szerezzenek meg. Magáénak követel a családom, a munkám, ez a világ. Ő ezekkel szemben az életével védelmez. Nem olyan tulajdona, tárgya vagyok, mely gondját-baját növeli csak, hanem olyan féltőn szeretett tulajdoni, melyről nem akar lemondani. Nem tűr maga mellett más uraságot, tekintélyt, nem akar osztozkodni senkivel sem azon, amit drága vérével örök tulajdonul vett meg magának, ö mondja rólam, nem én: „Az enyém.“ Szeptember 3. Rendelkezik velem. I. Kor. 6, 19. Mindenem az övé. Hogy az ö tulajdona vagyok ez azt is jelenti, hogy én semmivel sem rendelkezem. Erőm, időm, pénzem, hivatásom, amelyek szorosan testi életemhez tartoznak, az Ö birtokában vannak, mert hiszen a testem sem az enyém. Urat, bálványt csinálok a testemből, pedig az Ő nagy követelménye az, hogy a Szent-Lélek- nek a templomává legven. Ha valamim van, amit a magaménak tartok és rendelkezem vele. veszedelmes úton járok, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok az övé. Ő nem alkuszik, nem egyezkedik, hanem rendelkezik velem. Szeptember 4. Kezében tart. Ján. 10:27—30. Ez oltalmat jelent a számomra. nem magam-csinálta menedék helyek, erődök mögé rejtőzködöm a veszedelmek elől, az ö kezében vagyok. Ö mondja, hogy ez minden reám-törő hatalommal szemben biztos és erős oltalom. Ez azt is jelenti, hogy én magam sem szakíthatom ki magamat az Ö kezének a hatalmából. Nem mondhatom: meguntam már az Ür gyámkodását, urat cserélek, új gazdát keresek, ö utánom jön. Keze utolér bárhová menekülök. Üldöz. mint szökött rabszolgát a rabtartó- ia. Nem elég ezt tudnom, de fel kell hagynom az ellenszegüléssel, a lázadással, hogy mielőbb kezébe kerüljek. Szentember 5. Hűségemet kéri. Ján. 15:4. Szigorú Ür, mégis csupa szeretet és irgalom. Vérét adta érettem, nem engedi. hogy kiszakadjak uralma alól és kárhozatba jussak. Többször, többféleképpen hangzott tanítvánvaihoz és hangzik hozzánk is marasztaló, hűséget kívánó szava: „Maradjatok itt“, ti is el akartok menni?“, „maradjatok én bennem“. Ezeknél nem magára gondol, hanem mindig reám. Tudja, hogy nélküle tőről lemetszett venvige vagyok, sorsom a biztos pusztulás. Szeptember 6. Munkába állít. Ján. 20:21. Az ő országában Ö alatta munkát .szolgálatot kell vállalnom. A szolgálat formája, mértéke más és más, de fontossága, értéke ugyanaz az ö szemében. Szeretetével, végtelen irgalmával nem lehet hát visszaélni, nekem is * dolgoznom kell. Nagy kísértése az embernek az, hogy mindig csak Jézust szeretné dolgoztatni a maga érdekében. Szeretné önző vágyai, törekvéseinek igájába befogni. Imádsága is sokszor nem több, mint egy vakmerő szándék, kísérlet, amellyel irányítani, befolyásolni igyekszik Őt, a mindenség Urát. Jézus előtt csak ezzel a kérdéssel állhatok meg: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? , Szeptember 7. Megítél. II. Kor. 5:10. Nemcsak e világot ítéli meg rettentő hatalommal, nekem is ítélő bírám. Szemtól-szembe kell megállanom előtte. Nem én fogom elmondani, hogy ki vagyok, áz Ő ítélőszékéről hangzik felém 77 ellentmondást nem tűrő vád. ö ítél. Mentegetőzés, érvelés, védekezés nem használ semmit. Álnokság, képmutatás, sokszor egy egész földi életre jól bevált álarc: nem segítenek. Tekintete átvilágít egész lényünkön. Jézus az én Uram. müven félelmes kilátás! Meg fog ítélni! A hívő ember számára azonban ebben a mondatban bele van'zárva egy gazdag, szabad,' örökkévaló életnek csodálatos öröme és boldogsága. A te számodra melyik a kettő közül? Rőzse István. KARCOLATOK KaptuK az alábbi levelei. Nagytiszteletű Szerkesztőség! Mint a református testvéregyház tagja nagy figyelemmel és szeretettel olvasom a Harangszó c. fürge kis evangélikus lapot? s legutóbb a f. hó 25-iki számban a Karcolatok c. alatt különösen megragadta figyelmemet a Rozsnyón megjelenő „Krisztus Királysága“ kath. lap közleményének a leközlése. Hogy valóban protestáns tábori lelkész hiányában állana a hatalmas német hadsereg, olyannyira, hogy haldokló katonák lelkivigasztalásának elvégzésénél kath. papot használjanak fel, azt erősen kétlem. Ellenben a haldokló lelkek hal úszása" a hatalmas egyházban nem új dolog s bátor vagyok erre itt------án eg y megtörtént esetet közölni. ........a nem esik oly messze.........-tői, ho gy a helybeli kórház vezetősége ne találná meg az útat ahhoz, hogy szükség esetén csupán egy telefoni átszó- lással ne értesítse a lelkész urat, esetleg helybeli gondnokot arról, hogy egy haldokló keresztyén testvér úrvacsorával és lelkivigasszal óhajt élni. Ellenben a nevezetes esetben egy családban, ahol a haldokló édesanya egyedül protestáns lévén, a kórházban haldoklóit, erre a család katolikus tagjai megállapítják, hogy úgyis mindegy, akár ez, akár az a lelkész adja fel az úrvacsorát, kath. lelkészt hívtak. Megjegyzem, az áldozást feladó plébános tudta az illető vallását, s ennek dacára, a kórházban működő kedves nővér főnöknő asszisztálása mellett, utolsó kenetben részesítette a magával tehetetlen öreg mamát. El is temette, mert hisz a lelke úgyis a mienk. Egy másik eset: a békésgyulai kórházban igen nehéz betegen feküdt az egyik testvérünk — sógorom lévén, látogatásom alkalmával egy Bibliát és egy Szikszai Keresztyéni Tanítások és Imádságok című imakönyvet vittem neki be. Amint belépek a külön kórterembe, látom, hogy a nehéz gyógyíthatatlan beteg fejasztalkájánál egy halom Szív-újság hever. Kérdezem tőle, hát ezek mit keresnek itt? Erre válaszolja, hogy a kedves nővér kéretlen hordja oda, pedig ő bele sem néz. Erre én félretettem a halom újságot és az éppen belépő kedves nővérnek ezen szavakkal, hogy „kérem az én sógorom református keresztyén s ilyenekkel nem táplálkozik“ — szíveskedjék megkímélni öt az ilyen olvasmányoktól. Közben szegény elhalt és a kedves nővér az előfizetési díj fejében bizonyos összeget kért a családtagoktól. Folyik a lélekrablás minden kórházban, legyen az állami vagy vármegyei. Az előző esetben jelentés tétetett val- lásháborltás címén a kultuszminiszternek — ez volt kb. 6 éve, s most is vizsgálják az ügyet. — Közben az illető plébános kanonok lett. Meddig mehet ez így?! Maradtam tisztelettel:--------r----------n re f. gondnok. HETI KRÓNIKA A magyar-román tárgyalásokat megszakították. Turnu-Szeverint mind a két bizottság elhagyta. Külföldi lapok szerint a románok makacssága okozta a tárgyalások meddőségét. Valószínű, hogy nem másról van szó, mint hogy a románok időt akarnak nyerni. Ezzel csak elmérgesítik a helyzetet, holott nyilván tudhatják, hogy szó sem lehet lakosságcseréről. Más megoldás nincsen, mint a magyar területi követeléseknek eleget tenniök. A magyarok ezt történeti, néprajzi és nem utolsó sorban gazdasági szempontból jogosan követelik. Román uralom soha nem volt még Erdélyben. Isten is a Duna-Tisza köze számára teremtette Erdélyt, és viszont az Alföldet Erdély számára is. — Valami
