Harangszó, 1940

1940-09-01 / 35. szám

270. HARANGSZÓ 1940, szeptember 1 Az iskolai fürdő örömei. Isten keresi az embert. De az ember érthetetlen okokból elrejtőzik előle. A bűnei mögé. Takargatja, nem a bűneit, hanem magát. De csak addig, míg egy­szer a kendő elszakad. És az ember kénytelen megismerni az Istent. Először nem ismerteti fel magát, névtelen leve­let küld; ha ez nem használ, egyre küldi a titkos leveleket s végül s átvonul éle­tünkön, mint ahogy Egyiptomon is át­vonult. És az ember ekkor megérti a levelek aláírását. Én vagyok, a Sorsod! A Szerencséd! Választani enged: vissza­felé, vagy haza. Ha hazafelé indulunk, az én-nek meg kell halnia, hogy Krisz­tus elénk állhasson és mi elmondhas­suk: Élek többé nem én, hanem él ben­nem a Krisztus! Kedves, megható részletei is voltak a konferenciának. Ahogy Kovács Andor, helybeli főesperes meleg hangon üdvö­zölte a konferenciát, az ember úgy érezte, hogy boldog, hogy idejöhetett. Egyik nap őszhajú püspökünk, D. dr. Raffay Sándor köszöntötte szerető atyai szavakkal a közösséget. Megszakította utazását, hogy áldását adhassa az össze­gyűlt közösségre. Megható volt hallani azt a buzgó énektanulást, amikor az erre szánt időben az ismeretlen énekek dal­lamát igyekezett mindenki magáévá ten­ni. Legszebb és szívbemarkoló volt azon­ban az utolsó este, az úrvacsoraosztás. Oh mennyi összetörettetett és bűneit fel­ismerő lélek borult le az Or előtt bo­csánatért esedezve! Oh, hogy ömlött a szemekből a bűnbánat könnye! Oh mi­lyen forrón szállt az égbe a fohász: Uram, bocsásd meg a mi bűneinket! És az Ür megbocsátott. Felszabadult, ra­gyogó arccal fogadta el mindenki az Ür szolgáinak kezéből megengesztelődé- sének kegyelmi jeleit. Kedves orosházi gyülekezet! Az Ür benneteket választott ki arra, hogy ez áldott 3 napot körötökben töltsük el. Tudjuk milyen nehezen ment, mennyi akadály merült fel, mennyi szeretetre, szolgálatra, imádkozásra volt szükség ezek legyőzésére. De a ti hitetek biza­kodó, az imádkozástok kitartó volt. Az Ür a hűséget megjutalmazza. Soha nem múló szeretettel gondolunk rátok, a sok kedvességre, szívességre, szolgálatra, mellyel bennünket körülvettetek. Az Ür áldjon meg benneteket úgy, mint ami­lyen áldottá tette a körötökben töltött 3 napot. Kiss Kálmán tanító. A lelkészegyesület országos evangelizációja. Gyenesdiás, augusztus 21—23. 90 lelkész gyűlt össze a Kapernaum- lelkész-pihenőben, ahol a Szentlélek 3 napos pergőtüzében Máté 10. fejezete alapján befelé, felfelé és előre tekintet­tek. Az evangelizációt Túróczy Zoltán püspök tartotta. Résztvett rajta a Lel­készegyesület elnöke, Raffay Sándor püspök is. Ezek a lelkészevangelizációk — ez immár a harmadik volt — kor­szakalkotó és gyümölcsözésükben, egy­háztörténeti jelentőségű események. Az Országos Luther- Szövetség evangelizációja. Tihany, augusztus 24—27. Ez az evangélizáció egyházunk világi vezető rétegét várta. Résztvettek töb­bek között: Radvánszky Albert báró dr. egyetemes egyházfelügyelő, titkos ta­nácsos, Rásó Lajos dr. egyetemes ügyész, kormányfőtanácsos, Molnár Gyu­la dr. közig, bíró, az Evangélikus Misz­szióegyesület elnöke, Bertalan Kálmán dr.. orsz. képviselő, Bendl Alajos dr., a Fővárosi Takarék ügyésze stb. Kapi Béla püspök, • a szövetséget pásztoroló püspök imádkozott a megnyitáson, majd Bencs Zoltán dr. országos el­nök, képviselő üdvözölte a megje­lenteket és bevezetőjében párhuzamot vont a földi élet és az örökélet kérdé­sei között: az előbbiek gyarlók, mulan- dók, az utóbbiak örökkévalók. Miért élek tehát, mit viszek magammal? — a legnagyobb kérdések, egyedül az Evangélium adhat méltó feleletet reá­juk. Az örök forrás életadója Krisztus, általa megtanuljuk s rajta keresztül ma­radandó értékekre tudjuk váltani ta­lentumainkat. Az Országos Luther-Szö- vetség — mondotta Bencs Zoltán elnök — ezért akarja seregét elvonultatni a világtól Krisztushoz. Az egyház világi vezetőinek van szüksége elsősorban ar­ra, hogy közvetlenül merítsenek a krisz­tusi erők forrásából, egyház és ország szolgálatára. A világi vezetőemberek gyűlésén ezután Kapi püspök magya­rázta a Mennyei Jelenések Könyvének 3. részéből a 17—18. verseket. Ez az Ige isteni kritikát mond a modern em­ber gondolkodásmódja felett. Az emberi észjárás eredendő hibája, hogy csupán felszínesen mozog, holott az isteni út­mutatás magasságokba és mélységekbe vezet. Az intellektuális modern embertí­pus csődbejutott, mert vallást, hitet, Isten­hez való személyes viszonyt nem lehet csak tudománnyal, művészettel és kul­túrával, világi erkölcsiséggel elintézni, pótolni. Istenhez csak az Ige visz el. Krisztus zörget a modern ember ajtaján. Vitéz Sréter Ferenc egyházker. missziói lelkész istentisztelete után Mády Zoltán dr. tanár kilenc előadásból álló soroza­tot kezdett, amelyben felveti a mai em­ber nagy lelki kérdéseit. (MÉ.)

Next

/
Thumbnails
Contents