Harangszó, 1940
1940-09-01 / 35. szám
1940. szeptember 1. HARANGSZÓ 269 újra megtisztulva, az ige fegyvereivel, újra felvértezve haladhasson tovább azon az úton, melyen már egyszer az Ür elindította, de amelyen a járás nehézzé lett, a lépések ellankadtak, csüggedté lettek. Fáradt, az út porával belepett, számban azonban tetemesen mfegnöve- kedett csapat foglalt helyet az első este szeretetvendégségének megterített asztalánál. A kedvesen és szívesen felszolgált vacsora után felhangzott v. Sréter Ferenc kér. missziói lelkész ajkán a bizonyságtétel: A közösségben van az erő! Mint tikkadt vándornak a forrás vize, olyan üdítőleg hatott az elfáradt léleknek ez első pohár ital, melyet a konferencia bekezdéseként ő nyújtott az ösz- szegyűlt testvéreknek. Oh, az Ür tudja, hova hívja az övéit! Másnap reggel máris frissebben gyülekezett a közösség a napi Programm elkezdéséhez. Magános el- csendesedésben kérte legelőször minden lélek az Urat, hogy tegye áldottá e három napot, melyet egészen az ő dicsőségére akar szentelni. Az elcsendesedést közös áhitat követte. Tartotta az első naDon Benkóczy Dániel makói esperes (Ján. 1. 4—9), a második és harmadik napon Wolf Lajos ceglédi lelkész (Péter 1. 1—18, és János 19. 19—21) versei alánján. A főgondolat Krisztus három alakja: Ember, Megváltó és Király köré csoportosult. A bűnesetben az Istenkép a tökéletesség magasságából a bűn mélységébe zuhant. Isten azért lett Krisztusban emberré, hogy ez a kép újra épülhessen. Emberi alakban, tökéletes tulajdonságokkal, a szeretet, engedelmesség és alázatosság tükrében mutatta meg, hogy lehet ez összezúzott képet újra összeállítani, megújítani. Isten az Ember-Jézusról a golgotái keresztre fordítja tekintetünket. Arra a keresztre, melyen a legtökéletesebb Szeretet szenvedett helyettem csúfos kínhalált. Helyettem, mert én érdemeltem volna! Miiven fájdalmas, látni ekkora i áldozatot! De a kereszt nemcsak elke- I serit, hanem boldogít is: Megváltóm van! Szabad vagyok! Enyém a váltság, hiszen nem veszendő holmin, hanem drága véren, a Krisztus vérén váltattam meg! De a kereszten szenvedő Megváltó fájdalmas arca mellett felragyog a Király tündöklő arca. Nagypéntek mellett a husvét! Az én nagypénteki bűnös cselekedetemre jön Isten dicsőséges hus- vétja. Akit én megcsúfoltam, ö királlyá emelte. Egyedüli uralkodóvá mennyen és földön, aki előtt minden térd meghajol. Szelíd és alázatos király, a békesség és kegyelem királya, aki teljes odaadást és engedelmességet kíván tőlem is. Az áhitat után biblia-körök alakultak 1 vezetővel, 10—12 résztvevővel. Áldott alkalmak voltak ezek, ahol a szív megnyílt, a lélek fagya felengedett s testvéri közösségben folyt a beszélgetés a múltam, jelenem, jövőm nehézségeiről, kérdéseiről, áldásairól. A bibliaórákat előadások követték. „Én és az én atyámfia.“ Tartotta dr. Molnár Gyula misszióegyesületi elnök. Megdöbbentő, az életből vett példákkal bizonyította, hogy nemcsak az a bűnös, aki rosszat, gonoszát tesz, hanem az is, aki nem tesz jót az ő atyjafiával. „A felemás forrás.“ Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkésztől. Nemcsak a kezével véthet az ember az V. oarancsolat ellen, hanem a nyelvével is. Pedig Isten a beszédet áldásul adta és mi hány esetben átok forrásává tesszük. Hányszor vigasztalhatnánk vele özvegyeket, árvákat, lietegeket és mi ehelyett az emberszólás, ítélkezés szolgálatába állítjuk. Sokat beszélünk, keveset hallgatunk, így nem halljuk meg az Isten szavát. „Az ébredő bűn legyőzése.“ Túrmezei János gércei lelkésztől. Alattomos módon, a gondolatainkban, a lelkünk mélyén ébresztgeti a sátán a bűnt. Sokkal könnyebb az ébredő bűn ellen küzde- nünk, mert a cselekedetté vált bűn már erős. Menüink mindjárt Krisztushoz és ne hagyjuk, hogy a bűn meggyötörjön | bennünket. Vele győzhetünk, mert a mi Urunk a győztes Krisztus. „A Szentlélek temploma,“ Harmati Béla ősagárdi lelkésztől. El lehet-e veszíteni a már megnyert Szentlelket? igen. A bűn által. A VI. parancsolat ellen való vétés különösen alkalmas rá. Gondolatban követünk el legtöbbször paráznaságot. Amilyenek a gondolataim, olyanná leszek lassan magam is. A megoldás a Krisztus. Ö vezet a tisztaság útján. Spiegel-Schmiedt Frigyes kér. m. lelkész kristálytiszta gondolatokkal világította tovább ezt a kérdést. Miért szent hely a templom? Az Isten igéje teszi szentté. Az ember teste hogyan lesz szent? Ha megtelik Isten igéjével, imádsággal. Ha már egyszer megfogtuk Krisztus kezét, el ne engedjük többé. „A sáfárság titka.“ Túrmezei Sándor tokaji esperestől. Ha Istent elismertük szuverén urunknak, lelki-testi javainkkal Ö rendelkezik. Istenhez való viszonyunkban nem lehet autonómia. Ha nem Isten az Ür, a sátán lesz az. Istennek hű sáriink lenni, harcolnunk kell a világ hiúsága ellen. Nem könnyű ez. De aki a Krisztusé, az könnyen felveszi a harcot, az minden nap tiszta lapot helyez az Ür elé, hogy <") írja rá, mit tegyünk, mi az Ö akarata? „A megszentelődés titka.“ Dr. Mády Zoltántól. A megszentelődés út, melynek végcélja a mi szentté lételünk. Nem erkölcsi hősök, vallásos zsenik a szentek, hanem azok. akikben Isten lakozást vett, akiknek naponként kijelenti magát, ö akarja, hogy szentek legyünk. Az útat is megmutatja hozzá. Amíg régi, meglévő és új bűneinket nem tisztáztuk Istennel, választó fal emelkedik közénk, melynek innenső oldalán kétségbeesetten kiáltunk fel: Oh és nyomorult ember, hogyan lehetek szentté? De bíztatóan hangzik a túlsó oldalról az Ür szava: A Jézus Krisztus által! Az evangeüzáló előadásokat Fábián Imre sárszentlőrinci lelkész tartotta. — Szakolcán. Bártfán, Eperjesen, Nagyszombatban, Beszterce- és Selmecbányán. „Országmentő“ munkásságát 1674-ben akarta betetőzni. Harminchárom vármegyéből hétszáz lelkészt és tanítót idézett meg a pozsonyi törvényszék elé. Kétszáznyolcvannégy evangélikus és hatvankét református tett eleget a hívásnak. A lelkészeknek még azt is bűnökül rótták fel, ha az idézést szertevivő katonáknak útközben bántódásuk esett, mint az északkeleti hírnök csapatnak, melyet a nógrádi bég csúfolt meg kegyetlenül. Kerekes Bálint úr nem az elsők között érkezett meg. Csak március vége felé jelentkezett bírái előtt. Hosszú zöld asztal közepén székelt Szelepcsényi, az ítélőszék elnöke. Balján Kollonics fürkészte a vádlottakat, jobbján az érseki titkár Lapsánszky, jegyezgetett nagy szorgalmasan. Ludtollát kifelé fordítva tartotta s ha írásközben szünetet tartott, elgondolkodva, szórakozottan harapdálta a toll bolyhos végit. A többi bíró is mind prefektus és szerzetes. Különösen félelmetes volt az egyik vad kiugró arccsontjával, vérbenforgó szemeivel. Barna, derékban zsinórral összehúzott csuhát viselt. Egész lénye elsőre árulta el benne a jezsuitát. Bálint úr tagbaszakadt, határozott alakja, szilárd nyaka, ezüstbejátszó sötét haja és tömött bajusza azonnal feléje fordította a figyelmet. Kollonics a jezsuitához fordult. — Kelio! — Parancsolj uram! — Ennek nehéz lesz meghajlítani a nyakát! — Majd összeroppantja a kín és a börtön! — Kerekes Bálint, Régeczről! — Jelentette Lapsánszky a kihallgatandó nevét. — Azzal vádoljuk — állt föl Kollonics papírlapról olvasva a mindegyik beidézettnél azonos vádlistát —, hogy a királyt, a katolikus hitet és a misét gyalázta, úgyszintén, hogy a királv elleni összeesküvést segítette, hogy külső ellenséggel, törökkel, franciával kapcsolatot tart fönn, hasonlóképpen részes a katolikus papok meggyilkolásában és végül felbuitotta hírnökeink ellen a nógrádi béget! Bálint úr hátrafordult és szétnézett maga körül. — Kihez beszélnek? — találgatta. Szelepcsényi elértette a mozdulatot és csontos ujját kinyújtva rámutatott. — De hiszen — lobbant fel valami szomorú fény a Kerekes szemében — ebből egy szó sem igaz! Tekintetes törvényszék! Én soha senkit sem gyaláztam, összeesküvésről, törökről csak hírből hallottam! —- Minden tagadás hiábavaló! — rivalt rá Kollonics. — Itt a bizonyíték. — Felmutatta az állítólag Vittnyédytől írt levelet. — Itt áll szórul-szóra, hogy a gömöri evangélikus prédikátorok is mind ludasok az összeesküvésben! A tárgvalóterem jobb oldalán kis asztal állott, melynél három védőügyvéd foglalt helyet. — Ezek a levelek mind hamisítványok! — ugrott fel az egyik. — Vittnyédy négy év óta halott. A gömöriekről neki nem lehetett semmi értesülése! Soproni otthonából cSak látogatásokat tett nagyobb városainkban. — Bizonyítékokat! — fújta Kollonics. (Folytatjuk)
