Harangszó, 1940
1940-08-25 / 34. szám
1940. auguoztus 25. HARANGSZÓ £61. A fegyelmezés leghelyesebb módjára a nap tanít meg bennünket, amely a növekvő lényeket állandóan világosságban és melegben, gyakran esőben és szélben, de villámban és dörgésben csak ritkán részesíti. (Comenius.) * Aki büntetni akar, a korbács mellett az almát is kezében tartsa. (Luther.) * A gyermek lelkének épen az a játék, ami testének a célszerű élelem. A játék a gyermeknek egész világa. A gyermeket ettől megfosztani annyi, mint testileg és lelkileg éheztetni. (Hutschison.) * Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. (Példabeszédek k. 22, 6.) * Csak imádkozó családban felnőtt, Istent megtalált gyermek lehet elégedett ember, csak az ilyen építheti a társadalmat, szolgálhatja fajtáját és mentheti meg a magyar jövendőt. (Csanády Gy.-né.) (Vég?.) Katonás keresztyénséget! Részlet Túróczy Zoltán püspök püspöki jelentesebol. Militarizált világ. Háború: értékek tömegsírja! Mennyi pénz, vagyon, kultúrjó és drága emberi vér hull alá ebbe a tömegsírba. Mikor kifosztottan és megcsonkítottan, megfáradva és megfogyva állottunk a világháború végén, azt gondoltuk, hogy a világháború nemzedékét nem lehet még egyszer csataterekre küldeni. Azóta még nem is telt el egy emberöltő. Még alighogy kiürültek a hadiárvaházak, a hadirokkantak még itt bicegnek körülöttünk s máris újra bömbölnek az ágyúk s régi tűzharcosok újra csatasorba álltak. Mi ennek a lélektanilag lehetetlennek látszó ténynek a magyarázata? Akik azt gondolják, hogy a leveret- tetés miatt érzett bosszú hamu alatt parázsló tüze lobbant föl csupán az új háborúban, vagy a börtönnek érzett élettér fojtogató kicsinysége kényszeríti kitörésre az élettér börtönfalai közül a népeket, az csupán részlet-igazságot lát. Bizonyos, hogy mindezek hozzájárultak az új háború kitöréséhez, azonban az okok legmélyén mégis csak az van, hogy más lett az emberiségnek a háborúról való elvi felfogása. Az elpolgáriasultságában a demokráciák alkonyán elerötlenedett emberiségben katonás életszemlélet lett úrrá. A polgár és a katona életszemlélete homlokegyenest ellenkezik egymással. A polgár életeleme a béke. Alapjában védekező jellem. A harc legfeljebb rá- kényszerített életforma. A katona életeleme a harc, még pedig nem a védelmi, hanem a támadó. Életstílusa a nagy célkitűzésekért áldozatokra is hajlandó lendület' s a béke számára legfeljebb a harcra való készülődés időszaka. A polgár számára az élet elrendezésének elve a szabadság. Sérelemnek érez minden korlátot. A katona számára az élet elrendezésének elve a fegyelem, melyben magától értetődőnek tartja a parancsot. A polgár életcélja általában az egyén. Lényegében mindig individuális, legdur— nevették az emberek, amikor Ferdinánd király szavára elkészült. Már előbb is eleget törték fejüket a környék lakói, hogy mi lesz belőle. De a sok állvány, deszka, létra nagy dobozzá, vagy inkább kalickává változtatta az épületet. Csak akkor szörnyedtek el, amikor készen volt. Hiszen szín igaz, hogy semmi közük hozzá. Sem a városi polgárnak, sem a jobbágynak. Az egyik inkább üzleteit gondozza, iparát űzze, a másik meg lásson dolga után. A király építi, ő fog lakni benne! Dehát épen ez az! Hol lakjék a király? A többi országszerte szétszórt sasfészekben, mindenütt volt kimagasló orom, ahol a földesúr, minden cseléd, jobbágy fölött lakozhatott. Ámde itten hiába hágott fel az egyik bástyára, mert a többi három ép olyan magas volt. Nem is időzött sokat itten az uralkodó. Talán inkább jelképnek emeltette. Példázni akarta az épülettel, hogy milyen az ország. Ott sincsen senki sem legfelül. Mert, ha a király parancsolni akar, szembefordul vele az esztergomi érsek és addig hajbókol, míg a másik elismeri, hogy a katolikus papság nála is nagyobb úr. Hogyha pedig ők egymásközt végre megállapodnak, megrendül az ország széltében-hosszában s mintha életük függne rajta, siet a nemesség a Kárpátoktól le az Adriáig, a hatalmas térről Pozsonyba: mert ott országgyűlés lesz. Ebben a hazában an nák van a legtöbb szava. Enged is neki, ugyan erősen fanyalodva a király is és a római papság is. Van azonban ereje a negyedik bástyának is. Mert, ha az első három belefáradt az egymást öldöklő vitába, cselszövésbe, megjelenik a török. Nem hivalkodik, nem gyűlésezik, csak a kardjára csap s ebből mindenki megérti, hogy övé a hatalom. Másfél század óta kezén a Nagyalföld és Buda vára. Erdélynek ugyan meghagyta szabadságát, de azért a hadisarcot évenként gondosan beszedi, néha kétszer is. vább és legőszintébb megnyilatkozásaiban egyenesen önző. A katona életcélja mindig a közösség. Alapjában kollektív lélek. Az életről vallott felfogásnak ez a megváltozása naiv ábrándnak bélyegezte meg az elpolgáriasult korok etikai ideálizmusából kinőtt pacifista gondolkodá- sát és örök békéről való álmodozását s így lett a világ militarizált világgá. Militarizált keresztyénség. A keresztyénségen magán is meglátszik a világnak ez a nagy színváltozása. Meglátszik mindenekelőtt a theo- lógiának a bibliai embertanhoz való visz- szatérésében s a pacifizmusról vallott állásfoglalásának átértékelésében. Nem látszik meg azonban még mindig eléggé keresztyénségünkön magának a keresztyén életstílusnak katonássá válása. A közfelfogásban még mindig uralkodik az elpacifizált Krisztus-arc és az elpacifizált keresztyénség. Krisztusnak és egyházának szerepét még ma is inkább abban látjuk, hogy az életharc rajvonalai mögött járjon, mint e világ egészségügyi szolgálata és ott szedje Azonban mindez már régen volt. A nép már megszokta a négy tornyot és a négy urat. Az új király, Leopold alatt, néha már győzelem is fakadt. 1664-ben, csodák-csodájára egységbe tömörült az első három bástya. Hadsereget állított, melynek fejévé alkalmas vezérnek találták az olasz Nonte- mentit. Annak is bizonyult. Szent Gotthardnál csúfosan verte szét a török hadakat, amint épp kardoskodva rázták az öklüket. 1666. márciusában vezette Rákóczi Ferenc menyasszonyát Zrínyi Ilonát oltár elé Makovicán. Rokonok és nem rokonok feles számban gyűltek ide össze, hogy szerencsét kívánjanak az ifjú párnak. Zrínyi, Frangepán, Nádasdy nem győzték eléggé dicsérni a bájos fiatal asszonykát. De alig is várták, hogy egy mellékszobában eltűnhessenek. Amíg a díszes vendégsereg vigan lakmározott, ők azon tanakodtak, kitől kérjenek segítséget az önkényes királlyal szemben, a török, vagy a francia udvartól. Rövid volt az idő végleges döntéshez. Elhatározták az urak, hogy a következő hónapban Stubnya fürdőn újra találkoznak. Nem kisebb lelkesültséggel verődtek össze megbeszélt helyen és időben. Nem kis örömükre szolgált, hogy ügyüknek Vittnyédy István soproni gazdag ügyvédet is megnyerték. Kissé ugyan rontotta elégedettségüket, hogy Vittnyédy evangélikus volt, ők pedig mindnyájan katolikusok. De hát, talpraesett, okos ember volt az ügyvéd és benne nagy kincset leltek. Módos is volt és ahol kellett, bőkezű is tudott lenni. Az ő indítványára állították fel az eperjesi kollégiumot, melyre azonnal hatezer forintot adományozott. A stubnyai találkozó egyértelmű lelket teremtett közöttük. Mindegyik vállalt valami munkát. A nehéz „vagy-vagy“ kérdést pedig úgy oldották meg, hogy mind a török, mind a francia kormány pártfogását kérték. Vittnyédy csupa tűz volt. Utazott Pozsonyija, Eperjesre, Erdélybe és toborzó, felvillamozó leveleket írt. (Folytatjuk)
