Harangszó, 1940

1940-08-25 / 34. szám

260.

HARANCS2Ó

1940. áugtisztus 25.

Ne érezze soha a gyermek, hogy másik, főkép kisebb testvéreivel szemben neki a szülő részéről mellőzésben van része.

Engedjük a gyermekeket játszani, de ne adjunk olyan játékot a kezébe, mely a kegyetlen fantáziákat támogatja. Rombolási ösztönét a játékok helyes megválasztásával is állítsuk az alkotás szolgálatába. Építőkocka, összerakható vagy kivágható képek, lombfűrész sokkal többet érnek, mint a napjainkban divatos ú. n. háborús játékok.

Ne terheljük túl a gyermeket munkával, mert a huzamos, fárasztó munka akadályozza a test kifejlődését, eltompítja a szellem rugékonyságát. Ne engedjük, hogy túlságosan sokat, vagy sokáig olvasson.

Lustaságért addig ne büntessen a szülő, amíg ki nem kutatta a lustaság okát. A gyermek lustaságának ugyanis legtöbbször egészségi okai vannak.

Óvakodjunk a gyermeket félelemre nevelni. Ne ijesztgesse senki őt állatokkal, ördöggel, kéményseprővel, rendőrrel, csősszel, iskolával, tanítóval. Különösen óvakodjunk attól, hogy őt Isten büntető hatalmával fenyegessük abban a korban, amikor még az Isten fogalma ki sem alakult lelkében.

Meséljen a szülő gyermekének és ha mesélni nem tudna, olvasson fel neki meséket. A gyermekkorban elültetett mesék bocsátják a legmélyebb gyökeret — mondta Jókai. De ne meséljünk semmi durvát, ijesztőt, kegyetlent, igazságtalant, reménytelent. Igen sok kedélybeteg lelki zavarainak okát gyermeki mesékhez kötött rögzítettség képezi — állapítja meg egy híres idegorvos. A mesében uralkodjék az erkölcsi világrend: a jók boldoguljanak, a rosszak bűnhődjenek.

Gondolatok.

A vallás a nevelés lelke, alapja. (Dr. Stöckl.)

*

Jól nevelt gyermekek születhetnének,

Ha neveltek volnának maguk a — vének. (Gothe).

*

A jellemképzés alapja a példa, a példa vonz; a jó példa pedig vonzva nevel. (Kant.)

*

Gyakoroljuk magunkat a türelemben, hogy lessék el tőlünk gyakorlásának titkát a gyermekek, mert az igaz jellem a türelemben rejlik. (Newton.)

*

A hitetlenség megsemmisíti az engedelmesség forrását. (Pestalozzi.)

*

A tudomány vallás nélkül könyv, melyből a kezdet és vég hiányzik. (Gaume.)

*

Aki gyermeket nevel, egyszersmind nevelje magát mintaképp. (Luther.)

*

A gyermek hibái a szülők hibáinak visszatükrözé- sei. (Spencer H.)

*

A haza sorsa már a gyermekszobában elintéződik. (Deák F.)

*

Ésszel ítélj, szívvel büntess! (Ohler.)

Akinek a szó nem fáj, nem fáj annak a bot sem. (Socrates.)

*

Kerekes Gyurka.

Történeti Ifjúsági regény. 37

Irta: Mohr Oedeon, Kassa.

— Hedvig kisasszony ott volt a teremben? — kérdezte Gyurka.

— Ott, de mikor Mihály beszélni kezdett, szó nélkül kiment. Mi még visszatértünk a Józsi édesanyjához, elbúcsúztunk. Leereszkedtünk a várból lovainkhoz és lesbe álltunk. Alkonyaikor lovagolt ki Mihály. Gáspár és a pozsonyi hírnök voltak vele. Zólyom felé vették útjukat.

— Mi pedig — fejezte be Józsi — nyakunkba szedtük a hegyeket és amilyen gyorsan csak tudtunk, hozzátok siettünk.

— Köszönöm, bajtársak! — állt fel Gyurka. A többiek izgatottan vették körül.

— A sátán nem lehet rosszabb annál a Mihálynál! — tört ki Ákosból is. — Még a Gáspár fejét is elcsavarta.

— Hanem most már — nyúlt Gyurka övéhez — nekem nincs sok időm. Pozsonyba megyek.

— Nem hagylak el — kiáltotta Ákos.

— Én sem, én sem! — integettek Palkó és Józsi.

— Jól gondoljátok meg, fiúk! — komolyodott el Gyurka — Nem rózsákon fogunk járni. Ti István úrhoz is csatlakozhatnátok. Ő Kassa felé indult. Üjabb zsákmányra van kilátása.

— Mi az igazságért küzdünk a Jézus nevében — ingatta fejét Palkó — és nem aranyért.

— Akkor rajta, bajtársak!

— Engem meg sem kérdesz? — tette csípőre kezét Júlia asszony — hogy engedlek-e?

— És engem se! — panaszkodott Juliska.

■— Édesanyám! — csókolta meg Gyurka Júlia asszony

kezét. — Hiszen apám életéről van szó! Te pedig Juliska — fordult a kislányhoz — vigyázz Andrisra... no meg a rókára — mosolyodott el.

A reggeli verőfényes napot csúnya rojtos fellegek nyelték el. Borongós, permetező dél lett. Júlia asszony aprólékos gondossággal rakta tele a négy fiú tarisznyáját. Gyurkának kulacsot is adott.

Azok közben lovaikat is elővezették.

A faluban futótűzként terjedt el az indulás híre. Összeverődtek az emberek. Szénás néni a két gyermeket ölelete magához. Csordás Pál a tisztelendő asszony mellé lépett.

— Isten vezéreljen és hozzon vissza benneteket! — engedte el őket Kerekes néni.

— Kúrátor úr — kérte Gyurka — vigyázzon az édesanyámra.

— Isten áldja ifjúr! Semmitől se tartson!

Ákosnak is furcsa módon szorult el a szíve, ahogy visszanézett. Juliska szemeiből potyogtak a könnyek. Gyermekded kedélye még a könnyfátyolán is áttört.

— A medvebőrt aztán megint ne hagyd az erdőn!

Gyurka jóleső, boldog érzéssel szállott nagyapja nyergébe. Ügy találta, hogy ezzel az útjával a vitéz kapitány örökébe lép.

Életerősen, bátran, fiatalon, bizakodón ügetett el a négy barát. Nehéz a feladat. Tengernyi sok az akadály. De tudták, Isten velük van!

24. Kerekes Bálint urat elítélik.

Furcsa gondolat volt a pozsonyi várra négy tornyot húzni. Egyforma magasan, egyforma szélesen, egyforma négyszögben trónoltak az erődítmény sarkain.

— Mintha asztalt fektettek volna lapjával a várhegyre!