Harangszó, 1940

1940-08-25 / 34. szám

260. HARANCS2Ó 1940. áugtisztus 25. Ne érezze soha a gyermek, hogy másik, főkép kisebb testvéreivel szemben neki a szülő részéről mel­lőzésben van része. Engedjük a gyermekeket játszani, de ne adjunk olyan játékot a kezébe, mely a kegyetlen fantáziá­kat támogatja. Rombolási ösztönét a játékok helyes megválasztásával is állítsuk az alkotás szolgálatába. Építőkocka, összerakható vagy kivágható képek, lombfűrész sokkal többet érnek, mint a napjainkban divatos ú. n. háborús játékok. Ne terheljük túl a gyermeket munkával, mert a huzamos, fárasztó munka akadályozza a test kifejlő­dését, eltompítja a szellem rugékonyságát. Ne enged­jük, hogy túlságosan sokat, vagy sokáig olvasson. Lustaságért addig ne büntessen a szülő, amíg ki nem kutatta a lustaság okát. A gyermek lustaságá­nak ugyanis legtöbbször egészségi okai vannak. Óvakodjunk a gyermeket félelemre nevelni. Ne ijesztgesse senki őt állatokkal, ördöggel, kémény­seprővel, rendőrrel, csősszel, iskolával, tanítóval. Különösen óvakodjunk attól, hogy őt Isten büntető hatalmával fenyegessük abban a korban, amikor még az Isten fogalma ki sem alakult lelkében. Meséljen a szülő gyermekének és ha mesélni nem tudna, olvasson fel neki meséket. A gyermekkorban elültetett mesék bocsátják a legmélyebb gyökeret — mondta Jókai. De ne meséljünk semmi durvát, ijesz­tőt, kegyetlent, igazságtalant, reménytelent. Igen sok kedélybeteg lelki zavarainak okát gyermeki mesék­hez kötött rögzítettség képezi — állapítja meg egy híres idegorvos. A mesében uralkodjék az erkölcsi világrend: a jók boldoguljanak, a rosszak bűnhőd­jenek. Gondolatok. A vallás a nevelés lelke, alapja. (Dr. Stöckl.) * Jól nevelt gyermekek születhetnének, Ha neveltek volnának maguk a — vének. (Gothe). * A jellemképzés alapja a példa, a példa vonz; a jó példa pedig vonzva nevel. (Kant.) * Gyakoroljuk magunkat a türelemben, hogy les­sék el tőlünk gyakorlásának titkát a gyermekek, mert az igaz jellem a türelemben rejlik. (Newton.) * A hitetlenség megsemmisíti az engedelmesség forrását. (Pestalozzi.) * A tudomány vallás nélkül könyv, melyből a kez­det és vég hiányzik. (Gaume.) * Aki gyermeket nevel, egyszersmind nevelje ma­gát mintaképp. (Luther.) * A gyermek hibái a szülők hibáinak visszatükrözé- sei. (Spencer H.) * A haza sorsa már a gyermekszobában elintéző­dik. (Deák F.) * Ésszel ítélj, szívvel büntess! (Ohler.) Akinek a szó nem fáj, nem fáj annak a bot sem. (Socrates.) * Kerekes Gyurka. Történeti Ifjúsági regény. 37 Irta: Mohr Oedeon, Kassa. — Hedvig kisasszony ott volt a teremben? — kérdezte Gyurka. — Ott, de mikor Mihály beszélni kezdett, szó nélkül ki­ment. Mi még visszatértünk a Józsi édesanyjához, elbúcsúz­tunk. Leereszkedtünk a várból lovainkhoz és lesbe álltunk. Alkonyaikor lovagolt ki Mihály. Gáspár és a pozsonyi hírnök voltak vele. Zólyom felé vették útjukat. — Mi pedig — fejezte be Józsi — nyakunkba szedtük a hegyeket és amilyen gyorsan csak tudtunk, hozzátok siettünk. — Köszönöm, bajtársak! — állt fel Gyurka. A többiek izgatottan vették körül. — A sátán nem lehet rosszabb annál a Mihálynál! — tört ki Ákosból is. — Még a Gáspár fejét is elcsavarta. — Hanem most már — nyúlt Gyurka övéhez — nekem nincs sok időm. Pozsonyba megyek. — Nem hagylak el — kiáltotta Ákos. — Én sem, én sem! — integettek Palkó és Józsi. — Jól gondoljátok meg, fiúk! — komolyodott el Gyurka — Nem rózsákon fogunk járni. Ti István úrhoz is csatlakoz­hatnátok. Ő Kassa felé indult. Üjabb zsákmányra van kilátása. — Mi az igazságért küzdünk a Jézus nevében — ingatta fejét Palkó — és nem aranyért. — Akkor rajta, bajtársak! — Engem meg sem kérdesz? — tette csípőre kezét Júlia asszony — hogy engedlek-e? — És engem se! — panaszkodott Juliska. ■— Édesanyám! — csókolta meg Gyurka Júlia asszony kezét. — Hiszen apám életéről van szó! Te pedig Juliska — fordult a kislányhoz — vigyázz Andrisra... no meg a rókára — mosolyodott el. A reggeli verőfényes napot csúnya rojtos fellegek nyel­ték el. Borongós, permetező dél lett. Júlia asszony aprólékos gondossággal rakta tele a négy fiú tarisznyáját. Gyurkának kulacsot is adott. Azok közben lovaikat is elővezették. A faluban futótűzként terjedt el az indulás híre. Össze­verődtek az emberek. Szénás néni a két gyermeket ölelete magához. Csordás Pál a tisztelendő asszony mellé lépett. — Isten vezéreljen és hozzon vissza benneteket! — en­gedte el őket Kerekes néni. — Kúrátor úr — kérte Gyurka — vigyázzon az édes­anyámra. — Isten áldja ifjúr! Semmitől se tartson! Ákosnak is furcsa módon szorult el a szíve, ahogy vissza­nézett. Juliska szemeiből potyogtak a könnyek. Gyermekded kedélye még a könnyfátyolán is áttört. — A medvebőrt aztán megint ne hagyd az erdőn! Gyurka jóleső, boldog érzéssel szállott nagyapja nyer­gébe. Ügy találta, hogy ezzel az útjával a vitéz kapitány örökébe lép. Életerősen, bátran, fiatalon, bizakodón ügetett el a négy barát. Nehéz a feladat. Tengernyi sok az akadály. De tudták, Isten velük van! 24. Kerekes Bálint urat elítélik. Furcsa gondolat volt a pozsonyi várra négy tornyot húzni. Egyforma magasan, egyforma szélesen, egyforma négy­szögben trónoltak az erődítmény sarkain. — Mintha asztalt fektettek volna lapjával a várhegyre!

Next

/
Thumbnails
Contents