Harangszó, 1940
1940-08-18 / 33. szám
256. H2Í1N6I*9 1940. augusztus 18, Egészségvédelem. Irta: dr. Ittzés Zsigmond. „Mens sana in corpore sano.“ A fent olvasható latin mondás ezt jelenti: „Egészséges testben egészséges lélek.“ („Egészséges“ helyett „ép“-et is szoktak mondani.) E földi életben az emberi test, — pontosabban az agy a lélek lakóhelye, ahol azt egyensúlyában betegségek, testi és lelki bajok megzavarhatják, de ahonnan kilakoltatni csak a halál képes. A testet a lélektől úgy elválasztani, hogy itt a földön mindegyik külön folytathassa életét, nem lehetséges. — Világos ebből, hogy, — mert együtt élnek, egymásra is vannak utalva, s ezért hatással is vannak egymásra. Ha a test akár veleszületettségénél fogva nem egészséges, akár fejlődése folyamán, akár szerzett bajok, betegségek, balesetek következtében megromlik, — megszenvedi ezt többé-kevésbbé a lélek is. Viszont ha a lélek betegszik, vagy romlik meg, nem vonhatja ki magát annak hatása alól a test sem. Példákkal világítom meg a mondottakat. A vérbajt a világra magával hozó csecsemő idegrendszere legtöbbször gyengén, vagy hiányosan fejlődik, s ezért az ilyen gyermek lelki életében beteges hajlamúnak mutatkozik, ennélfogva szellemi képessége is korlátoltabb lesz, mint az egészséges szervezettel világra jött csecsemőé. — A rosszul táplált gyermek fejlődésében visszamarad, csontgyenge, angolkóros, esetleg vízfejű lesz; lelki fejlődése is visszamarad, néha egész a butaságig. — Baleset is okozhat lelki károsodást; fejsérülés, agyrázkódás, lelki megrendülés (idegsokk) járhat maradandó szellembeli fogyatkozással. Ha meg a lélek károsodik valami okból, pl. letér a jó útról főleg rossz példák nyomán, az ilyen egyén gondolkozásában, cselekedeteiben lépten-nyo- mon beleütközik a tízparancsolatba és nemcsak lelke tisztasága, épsége jut veszélybe, hanem testi egészsége, épsége is szenved általa. Ezért beszélhetnénk külön a lélek egészségvédelméről és külön a test egészségvédelméről. Az elsőnek szolgálatában áll ez a mi kedves lapunk is; minden cikkéből okulhatunk és tanulhatunk, — hogyan óvhatjuk meg lelkünk tisztaságát, épségét és hogyan készíthetjük elő lelkünket a földi élet folyamán a túlvi- lági életre. Ezzel a kérdéssel tehát e cikksorozatban behatóbban foglalkoznunk nem lenne helyén való. A mi tárgykörünk egyébként is valamivel szűkebbre szabott, sem mint azt a címből következtetni lehet, mert az egészségvédelem tárgykörébe tartozó egyes fejezeteket, pl. örökletes bajok megelőzését, a nemi élettel kapcsolatos egészségvédelem, a szervezett hatósági egészségvédelem ismertetését, stb., amelyek tárgyuknál vagy természetüknél fogva egyházi lapban részletes taglalással alig foglalhatnának helyet, itt alig tárgyalhatjuk, — egyikmásikra legfeljebb majd röviden utalhatunk. Már az eddig mondottakból is világosan kitűnik, mily nagy előny származik abból,- ha az egészségvédelem útjait, módjait megismerjük, ha megtanuljuk, hogyan kell élnünk, hogyan kell megteremtenünk az egészséges életmód feltételeit, — ha megismerjük a talaj, a levegő, a víz, a nap, a lakás, a táplálkozás, a ruházkodás, a munka, a szórakozás befolyásának törvényszerű hatását az egészségre; ha tudjuk, milyen ártalmakat, minő helytelen és rossz szokásokat kell kerülnünk, hogy egészségünket biztosíthassuk. Mily sok nyomorúságtól, fájdalomtól, lelki és testi szenvedéstől szabadulna meg az emberiség, ha az egészségtani ismeretek közös kincsévé válnának, s ha az egészségvédelem szabályait és parancsait szülő és gyermek, fiatal, felnőtt és öreg betartaná és betartatná. Az élet a maga szépségeivel, csodáival oly sok örömet, élvezetet, szórakozást, de főleg a sokféle munka oly sok gyönyörűségét kínálja és nyújtja felénk, hogy ha azokkal józan mérséklettel élnénk és egészségünket minden bajtól és károsodástól megóvni igyekeznénk, szebbé, gondtalanabbá, boldogabbá tehetnénk e földi életet. De nehogy félreértés legyen, — ezzel nem azt akarom elhitetni a kedves olvasóval, hogy a földre paradicsomi életet lehetne varázsolni, vagy hogy talán az ókorban megálmodott eliziumi boldog és gondtalan életet lehetne megvalósítani. Hova jutna az emberiség, ha csupa öröm, vidámság lenne osztályrésze, ha az élvezetek garmadája nyújtana számára kimeríthetetlen lehetőségeket?! — Mindez megszokottá, mindennapivá válnék, s az egyhangúságot végül is megúnná az ember és a sok „jó“ kárára lenne. Nem hiába mondják: „A sok még a jóból is megárt.“ Kell az, hogy nap-nap után nemcsak a munka gyönyörűsége, hanem terhe is, időnként pedig a bajok, megpróbáltatások elszenvedése tegye edzetté és fogékonnyá a lelket és testet a szépnek, a jónak megismerésére és befogadására. Ide vág klasszikus költőnknek, Arany Jánosnak „Enyhülés“ című szép költeménye: „Kél és száll a szív viharja, mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze. Az örömnek levegőjét megtisztítja bánat; A kizajlott búfelhőkön szép szivárvány támad.“ Mégis, — az a sok baj, betegség és fájdalom, szomorúság és bánat, nyomorúság és ínség, az a sok anyagi és erkölcsi kár és gond, ami az egészség megromlásából, eltékozolásából származik, —- kell, hogy gondolkodóba ejtsen és arra késztessen minden vallásos, hazafias magyart, hogy azt a drága kincset, aminek Isten kegyelméből mindenki részese lehet, s amit egészségnek nevezünk, kötelességünk megoltalmazni minden káros behatástól, megvédeni minden külső és önmagunkból származó lelki-szellemi, testi-anyagi ártalomtól. A következőkben sorra tárgyalni fogjuk az egészséges élet feltételeit, mindazokat a tényezőket, amelyek egészségünkre előnyösek avagy hátrányosak. Adja Isten, hogy olvasóink lelkében e tanítások termékeny talajra találjanak, s azokat necsak elolvassák, hanem meg is tartsák, és nemcsak a saját, hanem hozzátartozóik életében is gyakorlatilag rendszeresen alkalmazzák és alkalmaztassák! Az egészségvédelem tárgyköre igen nagy kiterjedésű, ezért iparkodunk a lap korlátolt terjedelmére és az olvasók igényeire tekintettel mondani valónkat úgy összesűríteni, hogy az ne menjen a köny- nyen érthetőség rovására, viszont minden, gyakorlatilag fontos kérdést felöleljen, amint ez kitűnik abból az alábbi felsorolásból, amely tárgyunk felosztását részletezi: 1 A isi3j 2. A víz. (Vízellátás.) 3. A levegő. (Légkör, éghajlat.) 4. A nap. 5. A lakás. (Építkezés, padlás, tűzbiztonság, fény, világítás, fűtés, hűtés, takarítás, szellőztetés, szennyvíz, ürülékeltávolítás.) 6. A táplálkozás. (Kert, piac, éléskamra, pince, konyha, főzés, sütés.) 7. A ruházkodás. 8. A munka. (Tanulás.) 9. A szórakozás. (Játék, olvasás, edzés, testgyakorlás, sport, stb.) 10. A közlekedés. (Utazás.) 11. A betegségek. 12. A fertőző betegségek. (Népbetegségek.) 13. A balesetek. 14. A mérgezések. 15. Törvényes intézkedések. Rendeletek. (Elsősegélynyújtás; helytelen szokások. kuruzslás.) 16. Az emberi egyes korcsoportok különleges egészségvédelme. 17. Egészségügyi statisztika. (Folytatása következik.) Apró történetei*. Ne panasxlcottf minőig. Egy lelkész meglátogatott egy beteget. Hiába akarta azonban vigasztalni, szóhoz sem jutott, mert a beteg örökké panaszkodott. Végre közbeszólt a lelkész: „Hallja barátom, ha az ember töviseken fekszik, akkor ne mozogjon folyton, mert azzal csak rosszabb lesz!" Lói szett. Egy anya azt mondotta egyszer kisfiának: „Ma vasárnap van, nem szabad az utcán játszani a karikával. Eredj a hátsó kertbe, ott játszhatsz." „Mama — kérdezte a kisfiú — a hátsó kertben nincs vasárnap?" FOGÖDZATOK! Fogódzatok meg jól — emberek Mert orkán támad, ítéletidő — Nektek üzenek — gyökerek Hisz a sorsunk számonkérni jő. Fogódzatok meg jól, ti gyökerek Egymásba kulcsolt, rögbe vájt marokkal — Ne sápítozzatok a levelek sorsán, Tépje csak a szélvész, haragvó joggal. De ti fogódzatok meg rettentő dacosan, És ne gondoljatok senki másra, Hisz tán nem vihar, csak őszi hervadás van S a levelek értek meg a pusztulásra! Balikó János,
