Harangszó, 1940

1940-08-18 / 33. szám

164Ö. augusztus 18. HAffXNG*10 257 OLVASSUK A BIBLIÁT Amit én adhatok. Augusztus 18. Elfogadom beszédét. Ján. 17, 15—17. Ez a kiindulás, az alap. Minden más kísérletemmel, Isten-keresé­semmel zsákutcába jutok. Az élet ér­telme, a bűn és megváltás kérdése felett való tépelődéseimmel halálra gyötörhe­tem magamat, nerp fogok világosságra jutni. Az első lépés, az abc ez: elfoga­dom Isten beszédét. Nem kezdhetek ad­dig semmit a bibliával. Éjjel, nappal nyitva lehet az asztalomon, belevakul­hatok az olvasásába, lepecsételt titok marad a számomra, nem mond semmit. Aki előbb bizonyítékokat keres, az nem fog világosságra jutni, de aki előbb el­fogadja, az előtt beigazolódik Isten be­szédének minden szava. Augusztus 19. Őhozzá közeledem. Ja­kab 4, 8. Milyen messze vagyok az Is­tentől! Mi minden elválaszt Tőle! Eli- bém áll a világ, tehetetlenségem, a bű­nöm. Istenhez jutni, elérhetetlen cél a számomra. Ütat akarok nyitni egy szik­lán át nyomorult erőmmel, nevetséges szerszámokkal. Szemembe kacag a világ, a bűn: mit erőlködsz? Vállalkozásom még sem reménytelen. Csak fel kell fi­gyelnem a túlsó oldalon hatalmas erők vájják, törik a sziklát. Készítik az alag­utat. Isten közeledik felém. Ezért ju­tok el bizonyosan Hozzá. Útban vagy már? Meg ne tántorodjál, Ö bizonyosan jön! Augusztus 20. Őreá bízom magamat. Zsolt. 50, 14—15. Hozzá menekülök min­den gondommal, tanácstalanságommal, mert Ö ígéretét beváltja. Nem utasít el kérésemmel, hiszen önként kínálja fel segítségét. Atyai kezébe helyezhetek mindent. Oda tehetem és csakis egyedül oda az én sok bűnömet. Legyen ez azon­ban maradéknélküli, feltétlen gyermeki odaszánás, odaajánlkozás. Bűnöm, nyo­morúságom mélységei nem rémítenek. Nem a veszedelmeket figyelem, de atyai szemébe nézek bele. Tudom, hogy sze­rető keze emel, h i roskadok, talpra állít, ha elbukok, felfog kárhozatbazuhaná- somban. Augusztus 21. Őreá építek. I. Ján. 2, 15— 17. Nádfedeles kis házikó, vagy ma­gas palota tartósságát, szilárdságát a fundamentum határozza meg. összedőlt házak, sőt egész magyar falvak szo­morú képét láthattuk a közel múltban. Nem volt szilárd alapjuk, nem tudtak dacolni az árvízzel. Életünknek is kell, hogy vihartálló fundamentuma legyen. Mennyi mutatós, de silány, életveszélyes, rozoga házat láthatunk itt is! Igénk ezek felett hirdet ítéletet: világ szeretetének homokfövenyére épített házak össze fog­tok dőlni! „Épüljetek fel lelkiházzá.“ 1. Pét. 2, 5. Foltozgatás, tatarozás nem óv meg a veszedelemtől. Az alaptól kezdjük. Őreá építsünk. Augusztus 22. Öt szeretem. I. Ján. 4, 16— 17. Mielőtt a világ lett, már szeretett engem, felvett az ő üdvözítő tervébe. Teremtő munkájának, világkormányzá­sának célja e terv megvalósítása. Min­den mi történt és történni fog, ezt szol­gálja. Egyesek, nemzetek benne vannak Isten szeretetének üdvözítő tervében. Naponként körül vesz. Ezt a szeretetet viszonozni nem annyit jelent, mint Is­tennek kedveskedni, hálálkodni, hanem benne, belőle élni, vele átitatódni. „Imá­dom én a nagy szerelmet, mely Jézus­ban a földre szállt, Belémerülök mit se kérdve, Az Úr szerelme tengerébe.“ Augúsztus 23. Néki szolgálok. Zsid. 12, 28. Istennek szolgálni, nem kívülről jövő kényszer, külső parancs, hanem belső kényszer. Isten iránti szeretetem szolgálatomban lesz láthatóvá. Pál apos­tol az ő fáradhatatlanságát, sok tűrését, így indokolja: „Krisztus szerelme szo­rongat minket.“ II. Kor. 5, 14. Ez a szolgálat nem jutalomraváró, érdemeket gyűjtő szolgálat, de a Krisztusban meg­tapasztalt kegyelem természetes gyü­mölcse, látható megnyilatkozása az éle­temben. Ez a szolgálat éppen ezért nem keserűséggel felhánytorgatott teher, gyötrelmes kereszt, béres sors, hanem „gyönyörűséges iga“. Augusztus 24. Dicsőségét hirdetem. I. Péter 2, 9—10. Épérzékű ember nem feledkezik meg az ő jótevőjéről, de minden alkalmat felhasznál arra, hogy jóságáról, nagyságáról mások előtt be­széljen. Ismerünk embereket, akiknek ajkán kifogyhatatlan ez a dicséret, hogy ne szólna hát akkor ajkunkon a dicső­ségmondás Arról, aki a sötétségből vi­lágosságra, a halálból az életre hozott ki minket. Felelősségteljes az én helyze­tem ebben a világban, mert nemcsak szám beszédének, de életemnek is Isten dicsőségének hirdetőjévé kell válni. Én magam eltűnök munkámmal, sikereim­mel s ez a dicsőség lesz láthatóvá, be­szédessé én rajtam. Rőzse István. KARCOLATOK örvendetes—szomorú ! örvendetes, hogy evangélikus ifjúságunk körében szerte meg­mozdulás tapasztalható. örvendetes, hogy sok helyen maga az if jóság követeli a komoly alapon folyó ifjúsági munkát. örvendetes, hogy számos helyen találunk már bibliás ifjúságot. De: Szomorú, hogy még igen sok gyülekezetben egyáltalán nincs if­júsági munka. Szomorú, hogy számos ifjúsági egyesületben még mindig csak a világi szórakozás az egyetlen ösz- szekötő kapocs. Szomorú, hogy sok helyen még mindig baptistának csúfolják az ifjúság bibliát-olvasó, komoly tag­jait. Tolna-Baranya-Somogy-Zala ifjúsága készüljetek augusztus 30-tól szeptember 5-ig Fonyódon KIÉ tábor lesz. Minden evangélikus ifjúnak ott kell lennie! Ér­deklődjünk vagy a Lelkészi Hivatalok­ban, vagy a KIÉ Központjánál, Buda­pest, VIII,, Horánszky-út 26. HETI KRÓNIKA Egyre jobban szembetűnő Románia kétszínű politikája. Magyarország köve­telései bármilyen módon kielégülést nyernek, írják a külföldi lapok. — Bossi román követ félórát tárgyalt Telekivel és Csákyval, de még nem volt komolyan szó az erdélyi kérdésről. Csáky külügy­miniszter kezdeményező lépést tett Buka­restbe küldött emlékiratával. Bukarest Berlinbe küldött emlékiratot. Berlin kez­di megelégelni Bukarest huza-vonáját a magyar és a bolgár kérdésben. — Állí­tólag a bolgár és a román király egy dunai hajón találkoztak. — A nagy olasz offenzíva fontos eredményeket ért el a Brit-Szomáli földön. Már az ellenség fő­hadereje ellen támadnak az olaszok. — A németek a La Manche csatorna felett nagy légi csatában mérkőztek meg va­sárnap és hétfőn az angolokkal. Ekkor 173 angol repülőgépet lőttek le és csak 38 német gép veszett el. — A végsőkig kiéleződött az angol-indiai viszály. — Angol-orosz-török egyezményt szeretne létrehozni Anglia. AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ Szentháromság u. 13. vasárnap. Jób 5, 17—19. Ugyanazt mondja mint a Zsid. levél 12, 6. Ezért Isten kezéből kell vennünk mindent, még a megpróbáltatásokat is. Aki aztán megalázkodik a keresztek alatt, azt Isten fel is magasztalja majd. ő a szabadító és gondviselő. Adjunk hálát: hogy mindezideig velünk volt az Clr egyéni és nemzeti életünkben, hogy betegségünk és meglátogatott- ságunk napjain nem hagyott magunkra bennünket, hogy a megkísértetésből a kimeneke- dést is megadja. Könyörögjünk: hogy el tudjuk hordozni azt, amit Isten reánk mér, hogy hozza el számunkra a gyógyu­lásnak és a szabadulásnak a napját, hogy így boldogok lehessünk úgy, ahogyan az ige beszél a boldogságról. HÍREK Ág. A leányegyházközségben a csa­ládvédelmi szövetség, Allrutz Henrikné, Gold Jánosné, Müller Andrásné és Mül­ler Fülöpné fáradozásával szép vándor­bölcsőt szerzett be. A napokban keresz­telték a vándorbölcső első lakóját az ági templomban Vogel János kovács, levente segédoktató és Reitinger Anna szép, egészséges kis fiát. Kívánjuk, hogy a vándorbölcső evangélikus hitünkhöz és hazánkhoz hű fiakat ringasson, akik soha el nem felejtik a negyedik paran­cs Matot. . , , . - i ____y

Next

/
Thumbnails
Contents