Harangszó, 1940
1940-08-11 / 32. szám
ál. évfolyflttl. I§46. augusztus 11 32. szátfi. AUplUtlai KAPI BÉLA IHl-kn Laptulajdono*: Dunántúli Luthir-8zlWitiéj. Me|jil*nlk minden viiárntp. Ingyan m.il.kl.t tané* alatt attliatanUnf a KIS HARANŰSZÖ. Beolvadt lapok: 935-ben a jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Clr a mi oltalmunkl A laraafeal eierkeeitl-klaáákivalala GYŐR II., Petófi-tér 2. ElöOzetéai ára : negyedévre 1 P 28 filSéz, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. CaoportoB küldéaeel 10'/a-oa kedvezmény. Amerikába egéaz évre 2 dollái; az utódállam >kba negyedévre 1 P «0 HUér. Poatacaekkazámla: 80,528. Mi segíthet rajtad? És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék . .. ezt mondván: Mindent jól cselekedett... Márk 7:36—37. Néhány boldog emberrel találkozunk itt, akik lelkesedve beszélnek Jézusról és nem tudnak róla hallgatni. A legtöbb ember sohasem szól Jézusról. Gondolni gondolnak rá s bizonyos, hogy vágyódnak is utána. De némák. Sohasem kezdenek beszék getést Jézusról. Sohasem vesznek részt másoknak róla való beszélgetésében. Mások beszélnek Jézusról és írnak is róla. Még hozzá sokat is. De sohasem mondják: „Mindent jól cselekedett.“ Soha sincsenek vele igazán megelégedve. Sok mindent találnak benne természetesen, amit nagyra tartanak. Tisztaságát és jóságát, rettenthetetlen igazságszeretetét, áldozatra és szenvedésre való készségét. Viszont találnak olyasmik is, amivel nincsenek megelégedve. így azzal, hogy Istennek öröktől fogva való Fia, hogy Szűz Máriától született, hogy halála helyettesítő elégtétel a mi bűneinkért, hogy személyes ördögről és az örök kárhozat helyéről, a pokolról beszél. És én nem is csodálkozom rajta, hogy mindezen megütköznek. Mert Jézus ennek a világnak nemcsak legnagyobb embere, hanem egyúttal legnagyobb botránkozása is. S már földi életében is szembe fordult vele a kételkedés és a kritika. Gondoljunk csak a farizeusokra és a szadduceusokra! S fülünkbe csendül Jézus fájdalmas szava: „Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik!“ Ezért neked, a kételkedőnek, ezt tanácsolom: bocsásd be Jézust életedbe, hadd cselekedhesse meg veled a csodát. Bennünket is így gyógyított ki kételkedésünkből. Kissé magasan állasz. Fölülről lefelé nézel Jézusra. Ha te is, mint mi többiek, térdre borulnál előtte, meglátnád mint Megváltódat. Ez az előfeltétele annak, hogy elhallgasson a szívben a kételkedés és a kritika s megszólaljon az ajkon Jézus segítségül hívása, Jézus magasztalása. Rajtad is csak ez segíthet. Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Kié az ember ? Van-e értelme ennek a kérdésnek: kié az ember? Hiszen az csak magától értetődik, hogy az ember önmagáé. Minden ember a maga tulajdon ura, aki szabadon rendelkezik önmagával. Óriási tévedés! Senki sem él önmagában, senki sem él önmagáért s ezért senki sem önmagáé. Rettenetes eltévelyedések, bukások és pusztulások származtak már abból a hiedelemből, hogy az ember önmagáé. Gondoljunk a tékozló fiúra. Minden áron a maga ura akart lenni. Toporzékolva lázadt fel minden idegen uraság ellen. Néki még az apja se parancsoljon! — dobbantott legényesen. S lám mi lett a vége. A lezüllés fertőjének legmélyén eszmélt rá keservesen, hogy miközben minden igát lerázni akarva csakis a magáé akart lenni, akkor lett egészen a másé — az ördögé. Kié hát az ember, ha nem önmagáé? Sok minden és sok mindenki pályázik az emberre. Igényt támaszt velem szemben a család. Nem tehetem, hogy önzőén csak magamnak éljek, hanem önfeláldozó lélekkel égetnem kell magamat a családért. Igényel a munka. Nem azért vagyok, hogy a magam kedvére végigszórakozzam az életet, hanem hogy teljes hűséggel odaadjam magamat szolgálatomnak. Igénye van rám az egyháznak is. Éppen a saját érdekemben azt kívánja, hogy egész lélekkel és áldozattal benne éljek a hívek közösségében. Igénye van rám a hazámnak is. Mindazért, amit tőle kapok, joga van hazámnak, hogy adóval rójjon meg, katonának hívjon be és szükség esetén kedveseim és utódaim java és biztonsága érdekében életemet is követelje. Családomé, szolgálatomé, egyházamé és hazámé, sőt önmagámé is azonban csak akkor leszek, ha mindenek előtt és felett Istené vagyok. Ha Ö a legfőbb Uram, akkor vagyok áldott s akkor vagyok áldás! _______
