Harangszó, 1940
1940-07-21 / 29. szám
I— m 1940. juilus 21. ^*g egyházközséget Pazár István egyházmegyei felügyelő az egyházmegye, Paulik Béla ref. lelkész a ref. egyház és dr. Kálnoky István polgármester a városnevében üdvözölte. A templom 25.000 P-be került. Egyelőre harang és orgona nélkül, de már épül mellette a papiak is, amely, ha Isten akarja, néhány hét alatt elkészül. Igen kegyelmes hozzánk az Úr. G. L. Baráti mozgalom konferenciája. Drága magyar hazánk békéjének és földjének védelmére behívott magyar testvérekkel együtt utaztunk Istenországa szolgálatában állók júl. I—3-ára Ceglédre egybehívott Baráti Mozgalom konferenciájára. Az egyik csoport zsebe mélyén, a másik csoport szíve mélyén vitte magával behívóját. Ép e kettős esemény egybeesése akadályozta meg a Baráti Mozgalom sok imádságos szivű tagját abban, hogy ez áldásteli, drága napokon Ura seregszemléjén megjelentessen. Többek katonai szolgálatra kaplak behívást. A konferenciára érkezőket a ceglédi gyülekezet vendéglátó meleg szeretettel fogadta. Hétfő esti megnyitón Wolf Lajos helyi elkész az evangélikus gyülekezet, Ceg- édy Sándor ref. esperes a helybeli református gyülekezet nevében köszön - lőtte a konferenciát. Az üdvözletét dr. Vlolnar Gyula elnök megnyitójában köszönte meg, amikor egyúttal vázolta a Baráti Mozgalom magasztos célkitűzését is: Istenországának hittel, imádsággal és szeretettel való szolgálatát. A II. zsoltár alapján Danhauser László budaiesti vallástanár, titkár tartott megnyitó íhitatot. Kedden reggel a bibliakörök (Róma 12:6—21.) után Benkóczi Dániel makói ■speres .leien. k. 2 : 1—5 alapján tartott íhitatában arról szólott, hogy mi is mindnyájan gyertyatartók vagyunk. — \z első előadást Scholtz László budapesti vallástanár „Isten személyes gondvise- ésé“-ről tartotta. Szólott a gondviselés ogalmáról, gondviseléshitünk vereségéül és a győzedelmes gondviselésről, unely a Jézus Krisztusban adatott meg. — Rédei Károly Erdélyből kiüldözött elkész az egyházak erdélyi helyzetéről idott megrendítő képet. — Délután Harmati Béla ősagárdi lelkész „A ceresztyén ember és a háború“ (fegy- erfogás) című előadásában a bérlést Luther iratai, a Hitvallási ira- aink és a Szentírás alapján világította neg. A hívő keresztyén ember sorskö- össéget vállal a nemzettel! — A gyiile- ;ezet vallásos ünnepségén, melynek ked- es keretet adott a leánykar éneke és i két szép énekkettős, dr. Molnár Gyula lnök toborzót tartva hívta fel a jelenevőket Istenországa szolgálatára, míg rúrmezei Sándor tokaji esperes alapos negindokolással hangsúlyozta ki azt, logy egyházunknak ma legnagyobb szük- ége ébredésre van. Vitéz Sréter Ferenc nissziói lelkész Jónás I : 1—8 versei ilapján szólott arról a végzetes alvásól, melybe egyesek, gyülekezetek, sőt HARANGSZÓ 223. az egyház is merülhet, mely nemcsak meggátol minden jóravaló munkát, hanem még veszedelmet is-hozhat. — Dre- nyovs/.ky János kispesti vallástanár a nap befejező áhitat'ában (Róma 14 :7—8) rámutatott arra, hogy csak azok Istenéi, akik elfogadták a Jézusban kijelentett és megjelent kegyelmet. A szerdai napot a bibliakörök (Róma 13: 1—14) után Cséry Lajos dombóvári lelkész Préd. k. 3 : 14—15 alapján megtartott áhítata vezette be, amelyben szólott a hívő ember igaz és valóságos istenismeretéről. — Dr. Deák János egyet, tanár „Isten keze a történelemben“ című előadásában három tagozatban szólott az emberiség, a magyar nemzet és evangélikus egyházunk történelméről, kiemelve, hogy Isten akaratáé ma is a döntés. — „Egyéni meg- szentelődésünk célja“ volt Túrmezei János gércei lelkész előadása. E kérdés á hívő ember életkérdése. Az igazi meg- szentelődés mindig Isten lelkének munkája, mely azonban megszakítás nélküli folyamat. — Délután volt a Baráti Mozgalom közgyűlése. — Az utolsó előadás a Gyülekezeti közösségek szolgálatáról szólott. Tóth László orosházai tanító előadását, ki bevonult, vitéz Sréter Ferenc missziói lelkész olvasta fel és egészítette ki értékes, tapasztalatból merített hozzászólásaival. — A konferencia záró áhítatát Rimár Jenő budapesti vallástanár tartotta meg Róma 14 : 17—19' alapján. Az egész konferencia Isten Szentlel- kének pergőtüzében ment végbe. Éreztük mindnyájan, hogy Jézus él, aki ma is megmásíthatatlan akarattal juttatja érvényre trónigényét e világ felett, s hogy a nagy napon, mikor elfoglalja a trónt, végbevihesse a nagy őrségváltást Is, keresi, kiválasztja, hívja, megvilágosítja és megszenteli az övéit! Egy ilyen drága alkalom volt a ceglédi Baráti Mozgalom konferenciája is! Cséry Lajos. Egyházi énekeink múltjából. IX. Zsid. 4. 12. Sztárai istentiszteletét végighallgatva kérdezhetjük: hol vették a reformátorok énekeiket? A sokoldalú kérdésre feleljünk egyenként. Első sorban a 11—15. század meglévő magyar keresztyén templomi énekeit vették át átalakítva. Mert énekelt minden európai nép, így a magyar is, a középkorban az istentisztelet bizonyos részében megcenzúrázott anyanyelvű énekeket az áldozás, a prédikáció után, vagy búcsúkor, körmeneteken. Az egyház i tűrte ezt az „abuzust“ nálunk is*(l 114-es I esztergomi zsinat), vigyázva, hogy az mindig korlátok közt maradjon. Németországban azonban több szabadsággal énekelték az ú. n. „leis-dalokat“. Pedig a nép vágyta az anyanyelvű istentiszteletet, mert mi az a pár magyar ének az istentisztelet idegenségében, érthetet- lenségében! (Pál I. Kor. 14. 19.) E középkori magyar templomi énekekből egy se maradt fenn még mutatóul sem. Talán az említett: — Diharváradi szent király nótája — ilyen lehetett. Ennek is csak a nevét tudjuk. Már a németek szerencsésebbek voltak: Luther felhasznált és átdolgozott több régi keresztjáró éneket, húsvéti szekvenciát (ének változó miserészekből), amit át is vettek a magyar reformátorok. Ilyenek: 1. Krisztus adaték halálra = Christ lag des Todesbanden. 2. Krisztus feltámada = Christ ist | erstanden — 6—7 féle változatban, négy sora egyező, az ötödik változó szótag- számú. Megtaláljuk Szegedi 1569-es énekesében a 101—108. lapon. Az egyik fordítás Batizié, a másik Sylvesteré, a többi névtelen szerzőé. Egy a régi dunántúliban is megvan (93). 3. Atya Isten, légy velünk. Régi dunántúli 134. 4. Jer, mi kérjünk Szentlelköt, véle öszve az igaz hitöt — Nun bitten wir den heiligen Geist — Batizi kétféle fordításában a Szegedi 175—176. lapján (I. Kor. 12. 3.). Ez az ének Szegeditől kezdve végig a 17. századon át ismeretes veit énekeskönyveinkben, de már a 18. századtól elhagyták. Se a Batizi régi, se a Vietórisz mai magyar Tranovszky- forditása nem az eredeti versmérték szerint került a magyarba. Vietórisz fordítása a Chovan korálkönyv variáns dallamához igazodott. A kát. énekeskönyv (Szent Vagy Uram! 259.) így fordította: Jöjj, Szentlélek Úristen! (Apóst.g*cI Ztu.) 5. Hála légyen Istennek jóvoltáért = Gott sei gelobet und gebenedeiet. Ebből az öt lutheri énekből ma csak egy van az énekeskönyvünkben: Krisztus adaték halálra (207.), azt is átalakították a Jézus sebeidnek mélye dallamára.
