Harangszó, 1940

1940-07-21 / 29. szám

22Ó. RXftXNGIftf 1940. Julius 2i. önérzettel, egymás testvérkezét fogva, Várunk a magyar hajnalra. S önérzetünket nem fogjuk elve­szíteni. Bizalom kell. Talán e tekintet­ben állunk leggyengébben. Nem szabad a magyarnak lehorgasztott fővel járni. Istenre kell erős hittel nézni, Aki népünk életét kezében hordozza. Isten után bizalommal J kell néznünk vezetőinkre, kiknek | van küldetése, bölcsesége ahhoz, hogy népünket a boldog jövő felé vezesse. Az aratással, katonáink szabadságolásával kapcsolatban tett kormányintézkedések kell, hogy bizalommal töltsenek el min­den magyart. Vezetőink, amit le­het, megtesznek értünk. Ez a nyugalom, ez az önérzet, ez a bizalom eredményezi azt a magyar hidegvért, amiről az olasz külügyminiszter lapja írt. Mi ma­gyarok tudunk lelkesedni. Talán senki úgy, mint mi. De tudunk az események elé hidegvérrel is nézni. Történelmi idők nagy eseményei előtt — ha ez kell — így fogunk tenni, ezt fogjuk tenni. „Nyuga­lommal, önérzettel, bizalommal, magyar hidegvérrel“ nézünk elő­re! Köszönjük, parancsnak tekint­jük e szavakat! L. /. A mindennapi kenyér. Van a kenyéren valami, ami szent. Ha kezedbe ve­szed, áhítatba mélyül a lel­ked. Megérzik benne Isten­nek munkás kegyelme s hallod irgalmának ősrégi ígéretét a bűnös emberiség­hez: „Ennekutána míg a föld lészen, vetés és aratás meg nem szűnnek“. Amit ígért, megtartja s évről-évre visz- szatér az aratásban az ö kenyéradó szeretete. Istennel való viszonyában a kenyér tiszta szeretet. Ne­künk embereknek pedig éle­tet jelent. A kenyér szere­tet és élet. A kettő egy. Isten szeretetéből jön s ne­künk életet ad. így kapcso­lódtunk össze a kenyérben Istennel s lettünk benne örök adósai az ő irgalmának. Az Isten szeretete életté lesz a kenyérben. Csodálatos út. Az élethez vezető út. Az élet Isten szereteté- ben gyökerezik s mint ígé­ret, mint remény van benne elrejtve. A szeretet azonban kibontakozásra bírja. Ez a tulajdonsága. Ez a szeretet­nek a jellege. S jelentkezik az élet. Megmutatkozik szí­ved verésében, összes érzé­keidben. A látásban, a hal­lásban. A beszédedben és a munkádban. Megmutatkozik az összes tényezőkben, me­lyek az élet gépezetét moz­gásban tartják. Az ételben, italban. Ruházatban, sarúban. Luther egy szóban foglalja ezeket össze, e szóban: kenyér. így a kenyér Istennek megtestesült szeretete. Tisztán kegyelem, hogy az Ő szeretete mi értünk kenyérré lett. De hogy jogos, megérdemelt tulajdo­nunk legyen, hozzá kell adnunk sajat munkánkat is. „Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet.“ — mondja Isten. így Isten részéről a kenyér kegyelem, a mi részünkről pedig munka. Mennyi munkába kerül a földnek megművelése!? S vetéstől az aratásig a fáradalmaknak mily sokasága sora­kozik egymás mellé!? A szántás, a vetés és azután az aratásra való várakozás. Aggodalmas .várakozás ez. Ezer és ezer nyér neked csak az éhes szorgalomnak az eredménye, akkor kiérzed belőle a ve­rejtéket. Akkor a kenyér csak gond. Örökös hajsza a boldogság után, mit azért soha nem tudsz elérni. Ha azonban az Istennek hoz­zánk lehajló szeretetét lá­tod a kenyérben és az Ö irgalmának a rólunk való gondviselését, akkor a ke­nyér öröm, boldogság, élet. Igen, az Isten szeretete életté lett számunkra a ke­nyérben. A testünk részére. De ez a szeretet életté lett lelkünk számára is. Még pe­dig Krisztusban. Ami a ke­nyér a testnek, az a lélek­nek Krisztus. Ő a mi éle­tünk és üdvösségünk. Az Úrvacsorában Krisztus és a kenyér eggyé lesz. E szent­ségben az isteni kegyelem teljesen leereszkedett hoz­zánk és Krisztus testévé ma- gasztosította a kenyeret. Igen, a kenyérben adja ma­gát nekünk, hogy megtisz­tuljunk a bűnöktől és erőssé lehessünk az Istennek tetsző élet folytatására. A kenyérben tehát nem­csak testednek kínálkozik az élet, hanem a lelkednek is élet és üdvösség. Ha át­haladsz a kenyérföldeken, Krisztussal találkozol. A ke­nyér ugyanis eszköz, szent alkalom, hogy egy megtisz­tult életben veled örökké egyesüljön. Azért ne feledd: Aratni annyi, mint találkozni Krisz­tussal! Dr. Schlitt Gyula. JÉZUSOM JÖJJ... Jézusom jöjj! Téged várlak! Vágyódó keblemre zárlak, Fájó szivem feléd tárom, Jöjj! A Te vigaszod várom. Te meggyógyítod a sebem, Letörlőd a hulló könnyem, Ha velem léssz, nem fáj semmi, Mert Veled boldogság lenni! Jöjj hát! Légy és maradj velem, Fogd meg a remegő kezem, Vezess, hogy jó úton járjak, Egykoron üdvöt találjak. Mohácsi Anna. veszély fenyegeti a vetést s egy vég­zetes pillanatban a pusztulás áldozatává lehet minden. A kenyér elvesztésétől való aggodalom, félelem valóságos ke­reszt az emberen. S ezt a keresztet csak imádkozva tudja hordani. Szorgalom és munka nem segít e félelem ellen. Egye­dül az imádkozás. A kenyérben mutat­kozó isteni szeretetet imával kell Ki­harcolnunk. így lesz az imában a ke­nyér áldássá és életté. A kenyér az Isten szeretetének és az imádkozó emberi munkának a jelensége. Összevegyül benne az isteni az emberi­vel. A mennyei szeretetnek a balzsam- cseppje a mi munkánk verejtékcseppjé- vel. Azért édes a kenyér s ezért lehet azonban savanyú és keserű is. Ha a ke­A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

Next

/
Thumbnails
Contents