Harangszó, 1940
1940-07-14 / 28. szám
212 HARANGSZŐ 1§4Ó. julíus 14.e kettős aratás. A legszomorúbb tény mindkettőnél, hogy az aratni való sok, de a munkás kevés. „Ki aratja le gabonánkat? Ki biztosítja jövő évi élelmünket?“ — sóhajtanak fel ma sok családban, mikor a sárguló gabonára gondolnak. „Kit küldjék el és ki megyen el nékiink?“ — hangzik még szomorúbban Istennek egykor Ézsaiás- hoz intézett kérdése, mikor a Sátán mai földi munkáját szemléli. Adjuk meg először a másodikra a választ Ézsaiás szavaival: „Itt vagyok én! Küldj engem!“ — akkor megoldódik az első is. Dombi László. Isten velünk, viszontlátásra!... Jún. 20-án útnak indult több kisebb-nagyobb leánycsapat: Sopron, Budapest, Győr, Kassa, Felsőszeli, Nemeskajal, Dörgicse, Keszthelyről Gyenesdiás felé. Az 50 fiatal leány egy kicsit szokatlan jelenség volt az öreg „Kapérnaum“ számára. Ez volt az első alkalom, amikor a ka- pernaumi estharangszó leányokat hívott és üdvözölt konferenciára. Volt, aki rögtön megértette a harang üzenetét, de őszinte, személyes bevallások szerint sokak számára érthetőbb és vonzóbb volt a Balaton hullámainak zenéje. De az Úr Krisztus, aki megcsendítette a harangot, nem fáradt el türelmesen hívni, szólni, harangozni, leányszívekbe harangozni. — És nem hiába! Mi, akik ott ülhettünk lábainál és hallgathattuk szavát, boldog örömmel idézzük fel a drága perceket. Bejárjuk újra és újra a kedves helyeket, ott találjuk a Krisztusban megtalált testvéreket. Minden zugocskához és mindenkihez fűződik egy drága üzenet, amit „nekem“ üzent az Úr. Korán reggel az ébresztő csengő a „Márta szolgálatára“ figyelmeztet. Hálaimával és énekkel szívünkben megindul az élet: Vízcsobogás, sürgés-forgás, söprű, lapát zenéje. Azután csend, gyülekezés csendes órákra, keresni az Úr lábainál az egy szükséges útmutatást az egész napra. Krisztus harangoz. Egyre jobban tárulnak a kapuk. Nyílnak a leányszivek. Felfeddődnek a bűnök. Nyílik a kegyelem ajtaja. Egyre világosabban látom Krisztust, az én Megváltómat. Drága vérének patakja ömlik felém, bűneimet mossa. És nem tudunk mást, csak leborulni, imádkozni, hálát adni, egyre többen, teljesebben. Milyen máskép ragyog így a nap Kapérnaum felett! Krisztus tovább harangoz. — Bibliakörökre ősziünk, szokott gyümölcsfánk alá. Imádkozó szívvel énekeljük: Szólj Uram, mert várok, Várom szent szavad! Jézus megáldja az aratásra váró kalászokat. S a Mester szól. Tanít türelemmel olvasni az Igét és érteni,belőle Istent, Krisztust, s magunkat ismerni. Megtanít a szoros kapuhoz vezető útra lépni, Hozzá visszatérni, célegyenest előre sietni, hogy növekedjék Krisztus, én meg alább szálljak. így legyen életem gyümölcstermő élet, „minden jócselekedetre felkészített“ — az ő dicsőségére. (2Tim. 3 : 16—17.) Áldó két kezed én Mesterem Vezesse hát a vésőt! Nincs megállás a szent áradatban! A délelőtti előadásra hív a harang. Mindennap új hang, új, égi tanács számunkra, evangélikus leányoknak: Miképpen állhatunk meg és szolgálhatunk a családban, kenyérkereső munkánkban, társas életben, házasságban, gyülekezetben és hazánkban Krisztusnak? — Ha templom mintájára kifaragctt, megszentelt oszlopok szerepét töltjük be szolgáló, hálás szeretettel mindenütt (Zsolt. 144, 12). „ö ád csodás tanácsot!“ Délre szól a harang. Az éhes sereg készségesen szolgál az asztal körül. Az edénycsörömpölés közé vegyülnek a megoldott kérdések folytán megkönnyebbült, vidám leányhangok. Cserélődnek a gondolatok, a délelőtt folyamán szerzett benyomások. A hosszú délután alkalmat nyújt arra, hogy elintézzük vásárlásainkat az iratterjesztésben; küldjünk haza egy kis sugarat a kapernaumi napból; . kisebb csoportokra oszolva személyes beszélgetéseket tartsunk, sétákat, kirándulásokat tegyünk és virággal megrakodva térjünk vissza. Áldott eszközök az Úrnak kezében, hogy szorosabbra fűzzék a testvérközösséget. Az estharang szól. Estére hazatér a nyáj. Az áhítat csendes perceiben végigtekintünk az elmúlt napon és hálát adunk a mi Atyánknak szeretetéért, csodadolgaiért. „Az Úrnak útja kegyelem és hűség!“ Utolsó este érzi ezt a kapernaumi leánycsapat a legjobban, amikor aláhulló morzsákat szed a királyi asztalról. — Csodálatosan nyílnak meg a szívek, ajkak bizonyságtevésre. „Ami eddig nyereség volt, most kár és szemét. — Én, aki kirándulni, szórakozni jöttem, megtaláltam a Krisztussal való együttlét legszebb örömét. — Minden nekem szólt, mintha csak konkrét ismerték volna bűneimet! — Én azt hittem, hogy aki bibliát olvas és Jézussal jár, az mindig komoly és sohse lehet vidám és most üzeni az Ige: „Akik Őreá néznek, azok felvidulnak!“ — Nekem ezután a Biblia lesz legkedvesebb könyvem! — Én pedig, aki az első szeretetem elhagytam, most megtanultam Jézust újra jobban szeretni, mint először, ma jobban, mint tegnap. Az Űr hallotta bizonyságainkat, fogadásainkat, rámondta az „ámen“-t. „Az Úr szent Bárányára teszem le bűnömet.“ És az Ő megtört testének, drága vérének ígéretét vettük a közös Úrvacsorában bűneink bocsánatára,
