Harangszó, 1940
1940-06-23 / 25. szám
188. HARXNÖSfd 1940. junítis 23. ellenszolgáltatás várása nélkül odaállani egymás mellé és segíteni a mások baján! Kalapot kell emelni azok előtt, akik elvonatkoznak egyéni érdekeiktől és elviselhetővé akarják tenni a reászorulók életét. És mégis azt mondom, szomorú ez a hangos falusi vasárnap! Ez nem ünnep! Hangos a falu, de csendes a templom. Népes a határ, de ritkán ülnek a templomban, pedig csak Isten igéjének a hallgatásával lehet megszentelni ezt a napot. Ne mentegessük magunkat a körülményekkel, mert a legtöbb esetben csak a bűneinknek ajánlkozunk védőügyvédjéül. Ha az ige . érvényesülhetett volna életünkben, akkor a levente még korábban menne a gyakorlatra, hogy résztvehessen az istentiszteleten, egyéni érdekek előtérbe helyezése nélkül sok helyen lenne már közös legelő és a saját jövedelmünk és munkánk feláldozása nélkül hétköznap is segítségére tudnánk menni embertársainknak. Nem a leventézés felesleges, nem a közöslegelő kevés, nem a munka sok, hanem az ünnep megszentelésének a vágya hal ki az emberekből, mert ahol nincs-- lelkiélet, ott megszaporodnak a gondok, aggodalmak és lármásan hahotázik a sátán. Hangozzék az ige, hallgassa az ember és csendes lesz a falusi vasárnap! Ez lesz az igazi falusi vasárnap! Lukácsy Dezső. A balatoni fiirdö&elyelc nyárt evangélikus Istentiszteleteinek, rendje. Balaton mellett nyaraló evangélikus híveink lelki építése céljából, mint minden évben, most is tart egyházunk istentiszteleteket, számos balatoni fürdőhelyen. Ezeknek egy-egy hónapra szóló idejét, híveink tájékoztatása céljából lapunkban ezután előre fogjuk közölni. Most a június hónapban tartandó istentiszteleteket közöljük. 1. Balatonkenesei Fővárosi Üdülő, Balatonakarattya, június 23., 30., délelőtt fél 11-kor az Olvasóteremben. 2. Balatonkenese faluban június 23., 30., délelőtt 9-kor a református elemi iskolában. 3. Balatonkenesei OTI szanatóriumban június 23., 30., délelőtt negyed 9-kor, a szanatórium termében. 4. Balatonszárszón június 30., délelőtt 9-kor a református elemi iskolában. 5. Fonyódon (Bélatelep, Sándor- telep, Kertváros, Fonyódliget, Fonyód- széplak) június 23., délelőtt 10-kor a protestáns templomban. 6. Hévizfürdön június 16-tól minden vasárnap délelőtt 9-kor a Gyógy- teremben. 7. Keszthelyen egész éven át délelőtt fél 11-kor az evangélikus templomban. 8. Révfülöpön (Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Balatonrendes) június 30., délelőtt 10-kor a Kultúrházban. 9. Siófok (Baiatonújhely, Siófok- Tisztviselőtelepen) június minden vasárnapján délelőtt fél 11-kor Siófokon, a református imaházban. (Pázmány P.-u.) 10. Zánkán június 30., délelőtt 9- kor a protestáns templomban. Norvégia és Dánia. Ez a két ország- az elmúlt hetek alatt ugyanúgy a világ érdeklődésének a középpontjába került, mint pár hónappal előbb Finnország. Norvégia és Dánia is, mint az északi államok valamennyien evangélikus államok. Ez azt jelenti, hogy az ország lakosainak 97 és 98%-a az evangélikus egyházhoz tartozik. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy ott minden ember példaképe az igazi keresztyén hitnek és az élete — annak kellene lennie — Isten csodadolgainak a prédikálja és tanúja. Ezeknek az evangélikus volta azt jelenti, hogy a nemzeti és népi élet kialakulásában mindennél hatalmasabb tényez'ő volt a hirdetett és kiszolgáltatott Ige. Az evangélium áldásában, az Isten akarata szerint való életben igaz, hogy első sorban azok részesülnek, akik élnek azzal a nagy, szent lehetőséggél és elfogadják Isten kegyelmét és gyermekei lesznek, közvetve azonban aZok is részesülnek az evangélium áldásaiban, akik tag'adólág, vagy idegenül állnak szemben az evangéliummal. Innen van az, hogy sok dán és norvég ember szereti az egyházat annak ellenére, hogy hitetlen. Innen van az, hogy norvég kommunisták elKerekes Gyurka. Történeti Ifjúsági regény. 28 Irta: Mohr Gedeon, Kassa. Könnyebbülten lélegzett fel. Az ajtó előtt Mihály éktelen káromkodásba tört ki. Korábbi sejtelmét igazolta keresztfia menekülése. — Miért nem ütöttem le mindjárt! — mérgeskedett — nyisd ki, betyár, katonákat hozok és felnyársallak! — fenyegetőzött kívülről. Józsi nem sokat törődött vele. Különben is majd földbe gyökerezett a lába, ahogy az ajtónak hátat fordított. Az asztal körül, mint hívott vendégek, három legény falatozott. — Hát ti, hogy kerültök ide — csodálkozott társaira ismerve. Még a száját is eltátotta. — A vár szellemei kaptak a vállukra — nevetett Ákos. — Most már csukd be a szád, vagy inkább nyisd evésre. Ülj ide közibénk. Neked is van helyed. Józsi nem sokat kérette magát, hanem tisztességgel nekilátott a falatozásnak. Közben Palkó elmesélte, hogy a fákon fennakadva Gyurkára bukkantak a bástya alján. Utődött és felhorzsolt tagokkal lógott kötelékeinél fogva egy szilfa merev ágán, míg kiszabadították. —* Az én Megváltóm könyörült meg rajtam! — nézett Gyurka a magasba hálásan. . — Kötelet hoztunk magunkkal — folytatta Palkó — a többi már magától ment. Meghurkoltuk az ablakfát s felmásztunk egy kis lakmározásra. Meghitt, őszinte barátság lelke fűzte egybe a négy fiút. Szükség és veszedelem, szabadulás és öröm testvérekké forrasztotta őket. Ezalatt Mihály egyre csak okvetetlenkedett a folyosón. Jiázta az ajtót, dörömbölt, kiabált. Rövid időre eltűnt, majd megint megjelent s valami nehéz tárggyal, székkel, vagy buzogánnyal verte a deszkát. — Kölyök, utoljára parancsolom, nyisd ki az ajtót, — kiáltotta — vagy máris megyek katonákért! A fiúknak nem volt szükségük hosszas tanácskozásra, hogy megértsék egymást. Szemeik összevillantak s már tudták is hányadán vannak. — Ha csak azt akarja! — nézett Palkó sokatmondóan a folyosó felé. — Békén hagy, ha beengedem — szólt ki Józsi a keresztapjának. — Miért is bántanálak? Józsi visszahúzta a reteszt. Mihály nekifeszült az ajtónak és keresztfiát hátra taszítva mormogta: — Most meglakolsz, áruló fickó! Még akart mondani valamit, de már nem volt ideje hozzá. A fiúk három oldalról egyszerre kapták meg. ökleiket sem nagyon kímélték. Karjait, lábait kimarjították és főldre- teperve mellére térdeltek. Mihály még átkozódni is elfelejtett, haragos hab ütött ki a száján. Borzalmas volt látni aiz akar- nok legyőzetését. Gyurka karbafont kézzel állt az ablak előtt. — Mihály gazdal — nézett merően a szemébe. A fogoly csak most vette észre. — Isten... Jézus... — nyögte — jaj, rémeket látok! Már csak az hiányzik, hogy a többi is eljöjjön. — Ne vegye az Isten nevét szájába — intette le Gyurka —. Nem lát rémeket! Én vagyok személyesen, az eleven Kerekes György, akit meg akart ölni, akit Krisztusa megmentett. — Jaj — jajl Boszorkányság! — fuldoklóit a másik. — Ne féljen! nem jön el a többi: Bethlen Gábor, Kerekes József, Wesselényi Ferkó és még ki tudja hány? Nem fognak eljönni. De felesleges is. Magának én is elég vagyok, — Végem van! Kegyelem! — sopánkodott a gazda.
