Harangszó, 1940
1940-01-28 / 4. szám
évfolyam, Í940.?]anuár 28. 4 szám. Alapította: KAIM BÉLA 1910-bsn. Ltptulrvjdonoa: nántúli Luther-8zivetség. gjelanik minden »«sárnap. Ingyan malllklat tan«» alatt hálánkén, a KIS HARAN08ZO. Beolvadt lapok : 5-ben a Jöjjetek enhozzám S-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml IstenOnk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkI A Haiaaint ■sukMiM-ktauAbltaWs • YAK II., PeUfi-Mr 1. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4<) fillér, egy évre 4 P 8<) fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,626. Az ige hallgatásáról. Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték és az égi madarak megevék azt. Lk. 8, 5. Ugyancsak nekünk való ige, amely most szól jzzánk. Ez a példázat ugyanis arról szól, hogy mi megy igbe a szívben az ige hallgatása alatt. Jézus az igéik négyféle hallgatóját különbözteti meg. Első helyen említi azokat, akik minden különö- :bb haszon nélkül hallgatják. Van ugyanis valaki, ri meglopja őket. Hallani hallják ugyan az igét, mi- őtt azonban ideje lenne az igének hatni a szívükben, z elragadja tőlük. Van, aki itt ül és más dolgokra gondol, mialatt ile az igét hallja s így egyetlen egy szó sem jut el lég az értelmébe se abból, amit hall. Pedig, tudhatod, ogy Istennek nincs más eszköze arra, hogy az üd- össégre eljuttasson, mint a maga igéje. Nincs tehát azon mit csodálkozni, hogy Jézus az féhez hozzáfűzi azt az intelmet: akinek van füle a állásra, hallja! Vannak azután olyanok, akik hallják az igét, oda is hallgatnak, de egyre csak bírálgatják azt, amit hallanak. Némelyek az igehirdetőt bírálgatják és bosz- szankodnak hibáin és fogyatkozásain. Mások nemcsak az igehirdetőt kritizálják, hanem a bibliai igét is, amelyet hirdet. Kedves barátom, ebben az a nagy veszedelem számodra, hogy csakugyan van okod a kritizálásra. Mi, akik Isten igéjét hirdetjük, telve vagyunk hibákkal. S nemcsak ez, hanem magában Isten igéjében is van valami, ami kihívja kritikádat: a keresztről való beszéd bizony botránkozás a zsidók és bolondság a görögök számára. Bizonyára hallottál a vérnek arról a halálos betegségéről, amikor a fehér vérsejtek fölfalják a vörösöket. Ennek halál a vége. Semmit sem használ, akármennyit eszik is a beteg. Amig úgy ülsz a szószék alatt, hogy egyre csak kritizálgatsz, szakasztott ez a folyamat megy végbe a lelkedben. Nem segít rajtad, akármennyit hallgatod is az igét. Ó, kiálts Istenhez, hogy szabadítson meg a léleknek ettől a halálos betegségétől! Öle Hallesby—Br. Podmaniczky Pál. Mindenek ékesen és Jó renddel legyenek. 1. Kor. 14:40. v. Ügy gondoljuk, nem hiábavaló, ha ppen ebben az időszakban, amelyik íveink figyelmét egyébként is a ■yülekezet beléletére irányítja, hisz yenkor vannak legtöbb helyen a zámadó gyűlések s ilyenkor nyí- ik alkalom a gyülekezetek életéül törődő híveinknek arra, hogy i saját portájukon szétnézzenek, zándékosan ráirányítjuk olvasóink jgyeimét saját gyülekezetük belső Jetére és arra kérjük, hogy nem i rosszakaratú kritizálásnak, nem i kákán csomót keresésnek a szem- ivegén át, hanem a gyülekezetét 'éltő és támogató, érte felelőséget /áHaló, jövőjét áldozatosan munkáló szeretetnek a szemével nézzenek szét és vizsgálják meg, vájjon náluk ,,mindenek ékesen és jó I renddel“ vannak-e? Ha úgy talál- I ják, hogy igen, adjanak hálát Istennek, hogy ezt megállapíthatják s vigyázzanak arra, hogy ezt jó lelkiismerettel mindig elmondhassák. És ha úgy találják, hogy nem, akkor ne azt keressék, kit lehet legelőbb vádolni, hanem azt, hogy mennyiben lehet engem okozni és mennyiben tudok ahhoz, hogy „mindenek ékesen és jó renddel legyenek“, én hozzájárulni?! Hisszük, nem lesz áldásnélküli egyházi beléletünknek ez az Ige fényébe való odahelyezése. Megnyílik a szemünk olyan dolgok meglátására, amelyek előtt eddig ' szemet hunytunk, felébred a fele- .őségérzésüiik- olyan dolgokkal szemben, amelyek mellett eddig felelőtlenül mentünk el, kinyúlik a kezünk olyan feladatok elvégzésére, amelyekről azt hittük, másoknak kell végezni. — Egy nagy átformálódás megy végbe bennünk. Lélek szerint bekapcsolódunk a gyülekezet életébe és ha eddig keveset, vagy semmit sem tettünk a gyülekezetért, ha nem érdekelt a temploma, iskolája, közgyűlése, szeretet munkája, szórványgondozása, ezután azt keressük, hogyan tudnánk valamit, legtöbbet tenni a gyülekezetért! S ha már elindultunk a szolgáló szeretet útján és léptünk néhányat ilőre, ekkor érezzük, milyen öröm s nekünk tenni valamit és milyen jröm a vezetőknek látni, hogy kívülük is vannak, akik tesznek va-
