Harangszó, 1940

1940-06-09 / 23. szám

174. HARANGSZÓ 1940. junius 9, A világesemények zűrzavarában vajú­dik nemzetünk kérdésével együtt társa­dalmi és egyéni életünk jövendője is. Gyengék és erőtelenek vagyunk. Jaj nekünk, ha emberek mellé állunk, ha emberekben véljük megtalálni a segedel­met. „Isten a mi oltalmunk és erőssé­günk! Igen bizonyos segítség a nyomo­rúságban.“ (46. Zsoltár 1.) Ha sötét úton kell haladnunk, örü­lünk, ha csak gyertyával is rendelke­zünk, mely ugyan csak pár lépésre vilá­gít, mégis gyorsabban és bátrabban lépe­gethetünk, mint nélküle. Jó annak, aki a világító eszközök leg- tökéletesebbikével: Isten igéjével rendel­kezik és a villanyfénynél is erősebb fény­nyel rávilágíthat a maga és embertársai végigjárandó útjára! A világproblémák tömkelegében, a vér és kultúra pusztulásában szörnyű- ködve, Istenben bízva állunk meg és indulunk tovább: hivatásunk betöltése felé. Megtartásunkért esdeklünk ... a világ átalakulásával körülöttünk is átalakul minden. Az új idők új feladatainak új erőkkel való megvalósítását követelik. De ne futamodjék meg senki a maga feladatának teljesítése elől! Szenvedések sorozata következhet reánk — a múltnál is nagyobb mérték­ben. Ne rettenjünk meg. Martyrok, gálya­rab lelkészek, eperjesi vértörvényszék ártatlan áldozatainak utódai hallják meg Üdvözítő Urunk szavát: „Nézzetek szét, ne engedjétek, hogy az én drága és kész aratásom elpusztuljon, a mag kihulljon és veszendőbe menjen!“ — Boldog az, aki hitben erősen áll és méltónak talál- tatik az aratók közé való felvételre! Legyünk boldogok, hogy idővel, fárad­sággal, lelkesedéssel, imádsággal hozzá­járulhatunk édes magyar hazánk jöven­dőjének kialakulásához! Szuchovszky Gyula. >>»0 8»t»»88»8»i8 Püspöki egyházlátogatás. D. Kapi Béla püspök, m. kir. titkos tanácsos a folyó év tavaszán újból meg­kezdte püspöki egyházlátogató körút­ját azon szándékkal, hogy egyházkerüle­tét — Isten segítségével — másodszor is végiglátogassa. Május 14-től 24-ig be­járta a somogyi egyházmegyében a gyékényesi, szepetneki, porrogszentki- rályi, nemespátrói, nagykanizsai, iharos- berényi, sandi, vései, kaposvári anya­gyülekezeteket, a barcsi missziói gyüle­kezetét és a csurgói, porrogi, liszói, pogányszentpéteri, iharosi, páti, szőke- dencsi és antalszállási leánygyülekezete­ket. Mindenütt meglátogatta az iskolá­kat, istentiszteleten meghallgatta a lel­kész igehirdetését, ő maga is hirdette Isten igéjét, majd közgyűlésen tárgyalta le az egyházlátogatási kérdőpontokat s az iskolában és a gyülekezet lelki és külső életében tapasztaltakat. A legtöbb gyülekezetben talált nemcsak külső ren­det, hanem belső lelki munkálkodást, az evangélikus vallásosságban és hitéletben való elmélyülést, de több gyülekezetben sajnosán mutatott rá az egyke látható pusztítására, az iskola és a gyülekezet elnéptelenedésére és ennek fenyegető szomorú következményeire. A gyülekezetek mindenütt nagy örömmel, ragaszkodással, szeretettel és bizalommal fogadták a nehéz időkben őket felkereső főpásztort s igyekeztek enne|c külsőleg is kifejezést adni. Isten áldása legyen a főpásztor és a gyüleke­zetek találkozásán! Egyházi énekeink múltjából. IV. Márk 6:34. A lelkileg magárahagyott nép egye- dülmaradottsága csodára viszi őket (Márk 6:34.): zsoltárt írnak, bibliát fordítanak, dallamot költenek, énekeskönyvet szer­kesztenek, könyvet nyomtatnak a hátu­kon hordott kézinyomdával, az ország minden részében otthon vannak. A bib­lia ószövetségi nagyjainak, hőseinek ver­ses históriáját megírják okulásul, ki­nyomtatják, árulják, éneklik, terjesztik országszerte, szétdúlt ország hírnöke, prófétája, élő lelkiismere'ce valamennyi. A vándormadarak ösztönével az alkalma­tos idők megérzésével járják az orszá­got, mert sok az aratni való. Szegedy Gergelyt rövid időközökben Kassán, Eperjesen, Debrecenben, Tokajban, Eger­ben látjuk dolgozni, Sztárai Mihály, a beregszászi volt ferences barát elindul Patakról, bejárja Tolnát, Baranyát, a Dráván-túli magyar vidékeket. 120 gyü­lekezetei szervez meg. Szegedi Kiss Ist­ván tanítóskodik a szilágymegyei Tas- nádtól kezdve, Gyulán, Cegléden, Ma­kón, Temesvárott, Mezőtúron, Békésen. Laskón pap lesz, térítget Tolnában és Baranyában, török fogságba hurcolják, Szolnokig meg vissza, Ráckevén fejezi be életét. És a többi reformátor? Pál apostollal mondották: „Én vagyok a leg­kisebb az apostolok között, de Isten ke­gyelme által vagyok, ami vagyok s az ő kegyelme nem volt hiábavaló.“ (I. Kor. 15:9—10.) Hűségesen mondja Szepetneki János, akiről csak annyit tudunk, hogy a „Szamos mentében“ élt, talán Kolozs­várott. Ott küzködött, szenvedett, írta istenes énekeit, néhol keserűen, de soha­sem lázadozva, nem átkozódva, betegen, vagy öregségben a „Krisztushoz menté­ben“. Szepetneki szövege nincs meg énekeskönyveinkben. Egy Bornemissza énekeskönyv lapszélére van kottázva a dallama, valaki néhány száz éve beje­gyezte. Bús, bánatos, gyermeki áhítat ömlik el az éneken. Basilides Mária ének­művésznő műsordarabja. Énekeljük mi is ezt az Isten kegyelmébe olvadó, Krisz­tushoz induló lélek régi énekét. 2. „Semmire már nem kell nékem ez világ, Mert csak bfinvel rakva az egész világ: Álnoksággal teljes mind e nagyvilág: Vaj, gonosz, kegyetlen, te hitvány, csalárd világ. 3. Ezerötszáz-ötvenöt esztendőben, Ez éneket szörzék Szamos mentében, Az halálra való készületében, Szepetneki János, az Krisztushoz mentében.“ Elefánty Sándor. Evangélikusok nyaralása. Evangélikus népünk minden társadal­mi osztálya valami módon igyekszik nyári pihenésének kérdéseit megoldani. Vigyázni kell azért, hogy a legfonto­sabb ne hiányozzék ez alkalomkor. Ez a fontos valami pedig: „az egy szük­séges dolog“. Evangélikusok csak olyan helyen nyaraljatok huzamosabban, ahol evangélikus istentisztelet is van! Az evangélikus fiatalságot küldjétek az evangélikus konferenciákra és tábo­rokba: Tahiba, Akaiiba, Dunavecsére, Gyenesdiásra, vagy az idén megnyílt mátrai (Bagolyirtás) evangélikus diák­üdülőbe. Lelki és testi üdülőhelyek ezek. Mily kár, hogy sok városi család oly helyen épít nyaralót, ahol nincs evangé­likus istentisztelet. Sok diáktanítványom szokott szeptemberben beszámolni arról: „evangélikus istentiszteleten nem voltam, mert a nyaralóhelyen csak más felekezeti templomok voltak“. Nagy kegyelem, hogy a gyenesdiási lelkészüdülő a lehetőséghez képest nyitva áll a nem lelkészek számára is. Nagy missziót végez a lelkészüdülő, hogy gondoskodik vendégei lelkigondo­zásáról is naponkint. A vasárnapi isten­tiszteleteire pedig hívja és várja az egész nyaralótelepről az Evangélium népét. Ily missziót tölt be a Fébé dia­konisszaegyesület piliscsabai üdülője is. A nyaraláshoz számítom a különböző evangélizációkon való részvételt is. Lel­ki üdülés, ami magával hozza a testi üdülést is. Az idén lesz a második pedagógus evangélizáció Miskolcon Túróczy püspök vezetésével. Vájjon mindén középisko­lánk is képviselve lesz ott? Az idén lesz a férfiintelligenciánk számára az első evangélizáció Tihanyban. Hiszem, ez az alkalom meg fogja mutatni, hogy az ér­telmiségi osztály nem kallódott el egy­házunk számára, hanem vannak köztük sokan bizonyságtevő és imádkozó em­berek, akik egyetemes papi tisztük tuda­tában bárhol és bármikor készek az Ige szolgálatára. Az evangélikus ember csak oly hely­re menjen nyaralni, ahol evangélikus testvéreivel lelki életet is tud élni. A lé­lek egészsége fontosabb a test egészsé­génél is. Az egészséges lélek a beteg testet is a felerősödés útjára vonza, de

Next

/
Thumbnails
Contents