Harangszó, 1940
1940-06-09 / 23. szám
1940. junius 9. HARANGSZÓ beteg, a hitetlen, a megkötözött lélek lég az egészséges test ellenálló képessé- ét is aláássa. Caál József. Evangélikus Leányinternátus Budapesten. A FÉBÉ evangélikus dakonisszaegye- ületnek 11 éve fennálló s a főváros központjában fekvő leányinternátusa (VII., lózsef-utca 4.) külön középiskolai nö- endékeknek (a Deák-téri evangélikus eánygimnázium és egyéb intézetek nö- endékeinek) és külön főiskolai hallga- óknak meleg családi otthont és meg- ízható evangélikus keresztyen nevelést iyu.it. Az internátus diakonissza vezetése diakonissza orvos felügyelete alatt áll. I'anárnő korrepetál a növendékekkel. Jémet nyelvtanítás ingyen. Más modern lyelvek és zongora tanulása is lehetséges. Állandó felügyelet. Kíséret iskolába, templomba, sétára. Az ellátás kifo- ástalan. Minthogy* az intézmény kari- ativ jellegű s célja, hogy a vidéki szü- őknek gyermekeik taníttatásában és eveltetésében segítségére legyen, az el- átási díj a mai nehéz időkben is a ninimálisra van szabva: evangélikus és eformátus növendékek évi 800, más válásunknak évi 900 pengő. Indokolt esetien némi kedvezmény. Jelentkezéseket lfogad az internátus vezetősége (Budaiest, XII., Hidcgkuti-út 123/a. Telefon: -645-73.). Az egyesület az internátussal ;apcsoIatban átutazók részére Otthont Hospiz) is tart fenn. remplomépítés Dorogházán. Dorogháza a kisterenye-pásztói evan- rélikus missziói egyházközség fiókegy- láza. 1933. július hó 30-án keletkezett i róni. kát. egyházból áttért hívekből, iz az 57 lélekből álló kis gyülekezet emplomot épített, melyet most május I6-án szentelt fel D. Kovács Sándor du- íáninneni püspök. A templom 11.33 ni íosszú, 450 m széles. A templom épí- ési költsége 5.018.67 pengő. A telket néhai br. Solymosy Jenő dsterenyei földesúr adományozta. A íarangláb br. Solymosy Tibor, a ha- ang a kisterenyei gyülekezet adomá- iya. Az adományok közül külön ki kell melni a németországi Gusztáv Adolf íyámintézet 1,012.36 pengős adományát. \ templomba beleépült az egyházkerü- et, a Baldácsy-alap, egyes vállalatok, ■gyházközségek és a bívek adománya. Isten csodálatos adománya ez a tempóm, mert emberileg nem is remélhet*- lük volna, hogy egy 57 lélekből álló, lágyon szegény gyülekezet hajlékot meljen az Úr imádására. A mienk csak i vágy, az imádság és a munka volt, le az áldás Istené. Reá szálljon vissza ninden hála és dicséretmondás. A püspök Tors Tibor képviselőházi delnők, egyházközségi felügyelő kíséretében érkezett Kisterenyére. Innen gépkocsin indultak el Dorogházára. Heves vm. határában Györky Imre tb. főszolgabíró fogadta az előkelőségeket. A íözség díszkapujánál a püspököt a falu főjegyzője és Limbacher Zoltán helyi lelkész üdvözölte. A régi istentiszteleti helyiségből énekszóval indult a menet az új templom elé. A templom előtt Tors Tibor felügyelő üdvözölte a püspököt és átadta neki a templomkulcsot. A püspök dr. Csengődy Lajos esperes és a helyi lelkész kíséretében az oltárhoz vonult és megkezdte a felszentelés lélekemelő szertartását. A püspök azt óhajtotta, hogy legyen ez a templom a hit, a remény és szeretet temploma. Az avatás után díszközgyűlés volt, mélynek keretében a felügyelő öntudatos, lendületes és szívekbe markoló szavakkal köszönte meg a püspök úr áldozatos szolgálatát és a lelkész fáradozását. A templomépítő gyülekezetnek meleg köszönetét mondott dr. Csengődy esperes. Üdvözölték még a gyülekezetei Kardos Gyula főesperes, Michalovics Samu tb. főesperes, Kirchner Rezső püspöki titkár. Külön dicséretet érdemel a falu népének csodálatos fegyelmezettsége, nemes magatartása és a fiókegyházkőzség gondnokának, Bakos F. Andrásnak nagyon áldozatos munkája. Isten áldása nyugodjon meg az adakozókon, az adományokon és az új hajlékon, mely Heves vármegye harmadik evangélikus temploma, hogy legyen az csakugyan a hitnek, a reménynek, a szeretetnek temploma a hitetlenség, reménytelenség és szeretetlenség világában. Limbacher Zoltán. URAM, MINDEN TE VAGY. Uram, sokszor türelmetlen vagyok. Azt hiszem, mindent ón csináltam; Én ültettem, vetettem, plántáltam S ezért aratni is én akarok. Pedig Uram, tudom, az aratás tiéd És mindig Te vagy az áldott Vető. Engem el is csaphatsz aratásodból, Hisz’ nem vagyok más, Csupán — marokszedő ... Már nem baj, ha aratni nem fogok És a magot sem én vetem, De áldlak és köszönöm Neked, Hogy lábad nyomán — a markot szedhetem! Egy Kis sajtószemle. Csonkahazánkban 1012 újságnál 2529 újságíró dolgozik. Evangélikus egyházunknak 15 újságja van. Ezek közül 8, tehát több mint a fele Győrött jelenik meg. Győrött 19 különféle újság jelenik meg. Ezek közül U-et a Harangszó nyomdája nyom. 175. OLVASSUK^ BIBLIÁT Jövevények reménysége. I. Fényes reménység. I. Pét. 1:1—12. Jún. 9. — I. Pét. 1, 1—2. — Jövevények vagyunk. Jövevény az, ki népe közösségéből kiszakadt, idegen földön él, hazátlan és gyökértelen. Ilyen idegenek voltak Izráel fiai Babilonban. Ilyen szétszórt kisebbség a kicsiny őskeresztyén gyülekezetek Kisázsiában. Ilyen otthontalan, polgárjog nélkül szűkölködő, átmeneti sorson tengődő minden valamirevaló keresztyén ember ebben az Istentől elpártolt világban. Nem rendezkedhetünk be itt véglegesen; nem érezhetjük magunkat birtokos gazdáknak, csak zselléreknek. Istennek Országa az örök hazánk. E földön jövevények vagyunk csupán. Jún. 10. — I. Pét. 1 :1—2.*) — De választott jövevények! Nem jószántunkból lettünk e világ idegenjei, nem is az emberiség taszított ki közösségéből. Jö- vevénységünk eredete az Atya Istennek örök rendelésében, kegyelmes kiválasztásában van. ő hívott ki a pusztulásból, gyűjtött be gyülekezetébe s szentel meg minket Szentlelke által keresztségünktől fogva. Sőt további célja is van velünk, hogy részesüljünk a Jézus Krisztus halálának bűnt engesztelő, üdvösséget szerző erejében. Jövevények vagyunk, de választottak. Az Atya, Fiú, Szentlélek Úristen választottal. Jún. 11. — I. Pét. 1:3—5. — „Újonnan szült minket.'1 Ez tehát az eredetünk, a múltúnk, — ha ugyan valóban keresztyének vagyunk. Nem keresztyén- ség az, mely nem bizonyos Isten újjá- szűlő atyai művében mi rajtunk. Péter apostol és az ő „jövevényei“ fölismerték a különbséget életük Krisztus előtti és Krisztus utáni szakasza közt. Letagadha- tatlanul új kezdet volt a Krisztussal való találkozásuk, a keresztségre jelentkezésük, a gyülekezetbe kerülésük. Megújult életünk ma is az irgalmas Atyának tette csupán. Ezért nem dicsérendő „szerénység“ újjászületésünk letagadása vagy a benne való kételkedés; mintha Isten nem tett volna bennünk és rajtunk semmit! Jún. 12. — I. Pét. 3—5. „Élő reménységre.“ Ez a célunk, a jövendőnk. Hogy tudunk az üdvösségről, mely készen vár ránk; s bizonyosak vagyunk benne: visz- szavonhatatlanul mienk lesz az utolsó napon! Ezen vizsgálhatjuk is meg, vájjon újjászülettünk-e vagy sem, van-e élő reménységünk? Reménység, mely a menekült hontalannak folyton azt súgja: meglátod még a hazai földet. Reménység, mely a gyermeket színes látomásokba kergeti: vár rád az atyai örökség; az lesz a csodálatos élet, mikor kezedbe kapod! A mi keresztyén reménységünk e bűnös, halálos világban nem kevesebb, mint feltámadás és örök élet. Mese ez? Nem. A Krisztus feltámadása oly alap, melyre biztos kézzel építhetünk. Jún. 13. — I. Pét. 1:3—5. „Hatalma őriz." Ez meg a jelen állapotunk, a múlt *) Egyes részeit több napon át ismételten olvassuk, sőt a hét minden napján az olvasást elölről kezdjük; csak így érthetjük meg c verseknek egymásba fonódó súlyos gondolatait,
