Harangszó, 1940
1940-05-19 / 20. szám
150 HARANGSZÓ 1940. május 19. megszervezéséhez. Felkutatták a környező, mintegy 40 község evangélikus híveit, kapcsolatokat teremtettek egymás között és minden hónap egy vasárnap délutánján Tornaiján a református templomban, a szélrózsa minden irányából összesereglett hívek ősi evangélikus korátokat zengtek és evangélikus lelkész ajkáról hallgatták az Igét. Közben pedig az álmok megvalósításán, a templom felépítésén fáradoztak. Az azóta már máshova került lelkészük bejárta a testvér egyházakat és offertóriumi ajándékokkal, hangversenyjövedelmekkel gyarapította a hívek áldozatkészségéből megteremtett templomépítési alapot. A Hevessy család adománya révén a templom telket kapott s már csak lépések választották el az építkezés megkezdésétől. Egy szép nyáreleji napon, hajladozó búzakalászok közül kiemelkedő alapfalakhoz vonult Tornaija és vidékének evangélikus serege, hogy megszenteltessék a templomnak az alapja. Ez a nap Tornaija és vidéke híveinek igazi örömnapja volt. 1933. év ezen napjától kezdődően minden vasár- és ünnepnapon megnyitja kapuját s hívja híveit Krisztus szavával: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterhel- tettetek és én megnyugosztlak titeket. A templom épülete, alkalmazkodva a környező épületek modern stílusához, az új építészeti stílus egyik remekműve. Egyhajós rendszerű, hossz- tengelyével kelet—nyugati irányú. Bejárata felett árkádszerű oszlopokon nyugvó előtérré van kiképezve s felette az evangélikusok himnuszának kezdő sorai: Erős vár a mi Istenünk. A szórványban élő evangélikus, valahányszor feltűnik előtte a tornaijai evangélikus templom jellegzetes tornya, új erőt merít s megerősödve tér vissza másvallású lakótársainak közösségébe. Ügy érzik: áll az erős vár és ők előőrsei, előretolt harcosai a mögöttük sziklaszilárdan álló életerős, evangéliumtól áthatott Lutherá- niának. Minden gyülekezetnek vannak áldozatos, buzgó hívei, kik a templom és gyülekezet történetében aranybetflkke! vannak feljegyezve. Sokakat kellene felsorolnunk Tornaija és vidéke nemes és buzgó hívei közül. Boldogan állapítjuk meg, hogy ott, ahol még nem régebben híre sem volt az evangélikus gyülekezeti életnek, ott ma templom áll és egyház, mintegy 400 hívővel. A tornaijai evangélikus nőegylet a város életében tekintélyes helyet foglal el. Ifjúsági egyesülete, a KIÉ, alig pár hónapos múltra tekinthet vissza, az ifjúságnak máris kedvenc gyülekező helye és eredményes munkásságot könyvelhet el. Különböző iskolákban mintegy 60 evangélikus tanuló részesül rendszeres vallásoktatásban. Amikor a vasárnapi istentiszteletekre megszólalnak a templom harangjai, boldog hála ömlik el az ember szívén és ezt üzeni a kis gyülekezeteknek: Ne csüggedj el kicsiny sereg... Elhívtál bennünket, add, hogy egyházunknak Legyünk hív cselédi, ami vallásunknak Legyünk hii szolgái, bármire hív minket, Lakozzék szívünkben az egyházszeretet. Weller László. Egyházi énekeink múltjából. A hajdan erős, de lélekben meggyengült egyházak felé pedig szálljon a tornaijai evangélikus templom harangjának érces szava: Légy hív mindhalálig ... Mayer Béla. Színes film előállítására egy budapesti feltaláló egyszerű és olcsó eljárást fedezett fel. Budapesten hír szerint megkezdik rövidesen az első színes film készítését. COA U1 tL 1 HL. Üdvözítő Krisztus, szent vallásom feje, Ki oltárod elé, szent eskü-tételre Engem ide hívtál, fogadalmat tenni Lelkemmel, testemmel *csak Téged szolgálni. Kérlek én Jézusom, adj erőt énnekem, Hogy eme szent ügyet, mire most esküdtem, Mindenkor készséggel, örömmel szolgáljam És szolgálatomért szent nevedet áldjam. Add édes Istenünk, ne legyen hiába Ez eskütételünk, melyet mi, itt máma Szent oltárod előtt, nevedre letettünk, Mindenkor fáklyaként, lobogjon előttünk. Töltsd ki ránk Szentlelked, óh mennyei Atyánk, Hogy mi e tisztséget, melyet most vállalánk, Mindenkor hűséggel és híven szolgáljuk. Szent vallásunk szerint, az igében járjunk. Áldd meg jó Istenünk, a mi egyházunkat, Melyben most letettük szent fogadalmunkat. Áldd meg vezetőit, áldd meg édes Atyánk, Hiszen őáltaluk száll Szentlelked ránk. Ezen a címen lapunk hasábjain egyházi énekeink keletkezésének történetére szeretnénk fényt hinteni. Ügy érezzük, szolgálatot végzünk, ha szebbnél-szebb egyházi énekeink múltját feltárjuk híveink előtt s ezzel énekeink még nagyobb értékelésének, megkedvelésének, értékekben gazdag evangélikus múltúnk megbecsülésének útját egyengetjük. — Ele- fánty Sándor debreceni ny. igazgatótanító, énekeink múltjának lelkiismeretes kutatója és alapos ismerője fogja ezt a munkát lapunk hasábjain végezni írásaival. Hisszük, olvasóink érdeklődéssel és lelki gazdagodással fogják ezeket az írásokat olvasni. Sokszor elnéztem a templomban az orgonától az istentiszteletre gyülekező híveinket. Ima után leülnek, kezükbe veszik az énekeskönyvet, tájékozatlanul forgatják, kinyitják, egy- egy gyermekkori emlék megállítja őket. ismeretlen énekek, évszámok, nevek kerülnek a szem elé, végre unottan becsukják könyvüket, vagy felkeresve a kijelölt éneket várnak az orgonaszóra. Az orgona szavára beleolvadnak a hívek gyülekezetébe, együtt énekelnek, mások meg hallgatva figyelemmel kísérik az éneket, egy-kettő pedig ki sem nyitja könyvét, ül részvétlenül. Az bizonyos, hogy nem ismerhetünk minden éneket, de megismerni, megszeretni, magunkba olvasztani lelki szükség. Abban a 8—9 ezernyi evangélikus énekben, mit egyházunk 400 éves múltja termelt és teremtett a külföldön és itthon, az egyes énekek apró mozaik-darabok, rajtuk koruk patinája, Isten kegyelmének, irgalmának konzerváló ereje, színe. A kis diák tanulás közben szétszedi a mozgatható térképet, megyékre, városokra, mind ismeri egyenként, összerakja valamennyit a haza képévé, elmerül szemléletükben, szívéhez nő a haza képe kitörülhetetlenül. Vegyük kézbe mi is esrvenkint énekeinket, beszédes történetük visszavisz bennünket abba a korba, me'vben születtek, majd mindegyiket helyére illesztve, alakítsuk képpé, egyházunk történetévé énekszóban. Ez a térkép is beszél, ez is „megszentelt fájdalom“, mint a haza képe, ennek is vannak beszédes helyei, leszakadt oltárai, romjai, vértanúi, jelentelen sírjai, könnyes és derűs emlékei, összenőttek a lelkűnkkel. Rajzoljuk lelkűnkbe e képet s akkor az énekeskönyv nem közömbös tárgy számunkra, hanem a csendes órák bensőségében, a hívek gyülekezetében, hitvalló nyilvánosságában „szárnyas ige“, Tornaijai evangélikus templom.
