Harangszó, 1940
1940-05-19 / 20. szám
194Ó. május 19. Harangszö 151. r" aki keresi a lelkeket, ahol lakozást találjon. „Ó, kedves vendég, nálam szállj!“ A magyar evangélikus tanügynek egy kitűnősége, az Országos Evangélikus Tanáregyesület tiszteletbeli elnöke és a diákifjúságnak párját ritkító áldozatkészségű támogatója, Szigethy Lajos, felavatott evangélikus lelkész, egykori egyetemes tanügyi előadó és egyházkerületi törvényszéki bíró, aki előbb az ősi eperjesi kollégiumban, majd a budapesti evangélikus fiú- és leány- gimnázumban volt a latin nyelv és a történelem tanára, tb. gimnáziumi igazgató, 77 éves korában Budapesten elhunyt. Ifjúkorában Gyurátz Ferenc püspök mellett szolgált, mint segédlelkész. Kedves és tisztes nevű költő is volt: több kötet verse és műfordítása jelent meg. Kimagasló magyar evangélikusokról írta „Luther lelke“ című háromkötetes művét. Lelke kincseiben mindennél drágább értékeket osztott szét az ifjúság között, mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ő volt az, aki anyagiakban is nagy örökséget hagyott az ifjúságra. Hetvenhét évre terjedt életének minden anyagi eredményét, az utolsó fillért is, amit szerény tanári fizetéséből félrerakosgatott, ösztöndíj- alapítványokban kereken százezer pengőt, szegénysorsú diákok istápolásá- ra, nevelésére hagyta. Sok ilyen diákja jött temetésére, hogy a feledhetetlen jóságos mesternek, Krisztus igaz tanítványának megadja a végtisztességet. De ott voltak az egyház és a tanügy kiválóságai, élükön Radvánszky Albert báró egyetemes felügyelővel. A gyászszertartást Raffay Sándor dr bányakerületi püspök végezte. Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, lelkész liturgikus szolgálata után Koch István budapesti evangélikus fiúgimnáziumi, Bánkúti Dezső dr. leánygimnáziumi igazgató pedig mint az Országos Evangélikus Tanáregyesület elnöki székében Szigethy Lajos utódja mondott istenhoz- zádot a nagyszívű tanárnak, akit évekkel ezelőtt elhunyt hitvese mellé temették. „Nemes életét az egyház szolgálatának és az ifjúság nevelésének szentelte. önmagától nagy lemondással mindent megvont, hogy a magyar evangélikus ifjúságért, ösztöndíj-alapítványok létesítése útján minél többet áldozhasson. Az egyház és az ifjúság áldozatos szeretetének ragyogó példája marad, emlékét egyháza és hálás szívek kegyelete őrzi.“ M. É. A Hittudományi Kar Hallgatóinak Ifjúsági Köre az 1940—41. munkaévre a következő tisztikart választotta meg: elnök: Káldy Zoltán, alelnök: Virág Gyula, titkár: Petrik János, fegy. biz. elnöke: Zoltai Gyula, ellenőr: Urbancsok Gyula, pénztáros: Kálmán Lajos, jegyző: Pósch György, háznagy: Kokavecz Károly. KI TUDJA, HOLNAP MI LESZ . .. Kicsiny faluban egy bánatos tanyán, Kopott, vén bölcsőben ringatott anyám. Hófehér homlokát gond ölelte át, Fölém hajolva mondta bús dalát: Ma még csókollak, Ma még ölellek, Ma még fészked puha és meleg, Aludj fiacskám ... Ki tudja, holnap mi lesz már veled. A szúette bölcső rég üresen áll, Gazdája tőle, jaj de messze jár, Csöndes kis zugban bibliáz anyám, A régi dalt mondja most is talán: Ma még csókollak ... Ma még ölellek, Ma még fészked puha és meleg, Aludj fiacskám ... Ki tudja, holnap mi lesz már veled. A karom fáradt, gond szakadt reám, Százszor visszasírlak bánatos tanyám! Halkuló alkonyon könnytől ég szemem, Jer anyám, mondjuk el újra csendesen: Ma még csókollak ... Ma még ölellek, Ma még fészked puha és meleg, Aludj fiacskám ... Ki tudja, holnap mi lesz már veled. Joós Sándor. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját! OLVASSUK_A BIBLIÁT Biztos múltból bizonytalan jövő felé. Május 19. — I. Sám. 6:10—12. Mindeddig megsegített minket az Ür! A mai vasárnappal lezárul az egyházi esztendő első u. n. ünnepi féléve. Olyan ez a vasárnapok sorában, mint a gyémánt a drágakövek között, összegyűjti a kegyelem napjának sugarait, hogy azonnal szét is árassza azokat és egyszerre beszéljen az Atya, Fiú, Szentlélek három- ságos egy Isten érettünk végzett csodálatos dolgairól. Ki az, aki ne érezné erre hallgatva Sámuel örömét? Ez az Isten győzte meg ellenségeinket, bizonyította be irántunk való szerelmét, vezetett át diadallal egy félév kísértésein és rettentésein. Áldjuk érte az ő szent nevét. Május 20. — Ézs. 40 :6/b-— 7. A jövendő bizonytalan. A holnap sorsa mindig Isten kezében van. Érezzük ezt jó! a mai napokban, amikor nemcsak egyesek, hanem egész nemzetek váltak a történelmi események játékszereivé, amikor ezrek és ezrek fölött teljesedik be az ige igazsága: megszáradnak és lehullanak, mint a fű, ha az Ürnak szele fuvall reá. Tudatára ébredtél-e már te a saját gyengeségednek és semmi voltodnak? „Bizonytalan a jövendő, nem tudjuk, hogy mit hoz ránk. Hova, meddig visz ütünk, tán sírunkhoz is jutunk!“ Május 21. — Zsid. 1 :1—14. Isten munkálkodik a Krisztus által. Nézz körül és meg fogsz bizonyosodni erről! Nemcsak üdvösségünket készítette elő, hanem általa teremtette, tartja fenn és neki is adta örökségül e világot.' Nem emberek irányítják tehát ma sem ennek életét. Hogyan eltűnik erre a gondolatra az igazi keresztyén ember lelkének bizonytalansága! Hisz még ha az ő kezeinek művei, az egek összeomolnak is, „ő el nem változik és esztendei soha el nem fogynak“. Május 22. — Zsid. 2:6—18. Jézus Krisztus testvérei. Mi vagyunk azok, gyarló, bűnös emberek, ö azért szállt alá hozzánk mennyei dicsőségéből, hogy megismerjen minden kísértést, szenvedést és halálfélelmet, melyek minket körülvesznek. Azt az embert látta mint életmunkája végső célját maga előtt, aki „kevéssel tétetett kisebbre az angyaloknál“. Ilyenné kell neked is lenned, ha meg akarod nyerni a „Krisztus testvére“ nevét. Ez azután azt fogja eredményezni, hogy az ő testvérkezét fogva hatalmad lesz a Sátánon és annak minden rettentésén. Május 23. — Zsid. 4:9—13. Az ige éles fegyvere. Minden új élet feltétele a régitől való megszabadulás. Ezt a megszabadító, átalakító munkát végzi el rajtunk Isten Lelke az ige által. Olyan eszköze ez a Léleknek, mint a kés a művész kezében, mellyel kifaragja a megálmodott ember alakot, vagy arcot az alaktalan márvány tömbből. Észrevehető-e már a te életedben az igének ezen formáló munkája? Minden igehirdetés és igeolvasás alkalmával vedd Uralkodik az Or, a mi Istenünk! | Szigethy Lajos. |
