Harangszó, 1940
1940-05-19 / 20. szám
HARANGS2Ó I§46. május 1§. gulata olyan erős, hogy még a legridegebb szívű ember sem tudja magát megindító hatása alól kivonni. Igazi családi ünnep, mert középpontjában egy bölcső áll -— benne a szent Kisdeddel. Az egyetlen ünnepünk, amely nem reggel kezdődik, hanem a szent-estéből és karácsony reggeléből szövődik egybe. Ünneplésének időpontja összeesik az ősgermán pogány mitológia „dies solis invictae“ (a legyőzhetetlen nap) ünnepével. Ugyanis e naptól (december 25.) kezdve hosszabbodnak a nappalok, tehát nő a fény, a világosság ... Az a gondolat rejlik a hátterében, hogy Jézusban ragyogott fel a „világ világossága!“ A Sylveszter estéje nem ünnep a szó bibliai értelmében, csupán általános emlékeztető a múlandóságra, mint a kezdet és vég találkozó pontja — de a gyakorlati élet mégis azt mutatja, hogy kevés olyan alkalom van, amikor erősebb, ellenállhatatlanabb lenne a templom vonzóereje, mint ezen az estén. Az újév napja nem mint a polgári év első napja ünnepünk, hanem mint a gyermek Jézus templomban való bemutatásának napja. Ez a jelentése azonban — bár az e napra kitűzött perikopákban kifejezésre jut — a gyakorlatban kezd elmosódni. A vízkereszt ünnepével, amelyhez Jézus életének kettős emléke fűződik (innen kettős elnevezése) lezáródik a karácsonyi ünnepkör. A keresztyénség legrégibb s mai napig legjelentősebb ünnepe a nagypéntek és husvét. A 40 napos böjti időszak vezeti be. Ha az ád- vent és karácsony az egyházi év dómjának pitvara, úgy a nagypéntek és a husvét a szentély, a szentek szentje. Egyetlen keresztyén egyház sem hangsúlyozza ezt jobban, mint mi evangélikusok, hiszen megváltásunk középponti ténye a kereszthalál. Érezzük minden nagypénteken, milyen csodálatos vonzó erők áradnak a golgothai keresztből. A husvét a gerincünnepe az egyházi évnek. Nincsen pontos dátuma. Időpontjának meghatározó tényezője az első tavaszi holdtölte. Történtek reá kísérletek, (népszövetségi naptár-reform!), hogy ugyanarra a vasárnapra rög- zíttessék, de ez nem valósult meg. A pünkösd nemcsak a Szentlélek- nek az apostolokra való kitöltetésének, hanem az első keresztyén egyház megalakulásának emlékünnepe is. A zsidók ezt az ünnepet az aratás hálaünnepeként ülték meg. De a mi pünkösdünknek is van ilyen jellege. Krisztus vért, életet vetett — s lelkeket aratott. Az ő magvetésének első aratása a pünkösdi gyülekezet. A Szentháromság gondolatát foglalja össze még egyszer a püskösd utáni vasárnap — a szentháromság vasárnapja. Vele lezárul az egyházi év ünnepi fele, s kezdődik az ünnep- telen, vagy szentháromsági félév. Ennek evangéliumi perikopa rendszere Jézus tanításának legfontosabb részeit (példázatok, hasonlatok) öleli fel. Az utolsó szent- háromság utáni vasárnapokon a keresztyén eschatológia (halál, ítélet, feltámadás, örökélet) tanítása van beépítve a perikopákba. Az egyházi év utolsó vasárnapja pedig (fekete vasárnap!) a reformáció óta elhunytjaink emlékének szentelt nap. Az egyházi évvel párhuzamosan fejlődött ki a perikopa-rendszer, amely minden izében alkalmazkodik az üdvtörténet egyes mozzanataihoz. Igaz, hogy az egyházi év egyes ünnepeire kitűzött evangéliumi és epistolai szakaszok csak kis részét ölelik fel a Szentírásnak, mégis ragaszkodnunk kell hozzá, mert mindenkor hű tükrei az egyházi év üdvtörténeti jelentőségének. Az egyházi év legnagyobb áldása a hívő lélekre éppen abban rejlik, hogy újra meg újra átélnünk engedi Istennek a mi üdvösségünket célzó örök gondolatait, azt hogy Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 23 Irta : Mohr Gedeon. Kassa. A kurucok egészen összegabalyodtak. Egyik-másik a két aléltat élesztgette, néhány lóra vetette magát, hogy üldözze az ellenséget. A legtöbbje azonban nem is volt hajlandó az őrhelyét elhagyni. Ákos vagy féltucat legénnyel vágott neki a rengetegnek. Bolyongtak, kerestek, hallóztak. Időnként csendben hallgatóztak. Hátha felcsendül a Gyurka segélytkérő hívása! De hiába. Eredménytelen volt minden kutatásuk. Hédi a sátraknál várta a visszatérőket. — Nem találtátok meg — kérdezte csalódottan. — A föld nyelte el őket! — válaszolta Ákos szomorúan. — Megölik Gyurkát! Ott láttam köztük a Mihály szőrös, gonosz arcát! — Nem meri bántani! — csillapította Ákos a Hédi rémlátását. — S mi sem hagyjuk. Megjön Szuhay úr, mi is teszünk érte valamit! Ezalatt a kis labanc csapat átvágott az erdőn. Csevegő és a Zátony sziklát messze elkerülve értek ki a Murány völgyébe. Teljesen elsötétedett, ahogy fáradtan, csapzottan po- roszkáltak a szélesedő úton. Gyurka a katonák között fájón szorosra kötött tagokkal ült nyergében. Édesanyja járt az eszében. Hogy fog aggódni hosszas távollétén. A helyzet nem bántotta túlságosan. — Megsegít az Isten! — élt lelkében a hit. Tudta, hogy barátai cserben nem hagyják. Szuhay és a fiúk. — Most megint tanultam — bosszankodott kissé. — Tábort őrök nélkül sohasem szabad hagyni. A te hibád volt Gyurka — intette önmagát. — Vájjon hol van Csillag? — ötlött az eszébe. — Megtalálja-e újra? A kis csapat élén Deter ügetett Gáspárral. Nem sokat beszéltek. A fiú szeretett volna köszönetét mondani, de sehogy sem találta a módját. Nagy hála ébredezett a lelkében. — Egy nappal ezelőtt — kezdte ■— ugyanígy lovagoltunk! A gazda nem válaszolt. Megérezte a Gáspár lelki válságát s engedte, hogy maga jusson oda, ahová ő már régen vezetni akarta. A fiú fájó szívvel gondolt Hedvigre. Az elmúlt éjszaka kétségei között még élt benne reménység. Ma már mindennek vége. Gyurka legyőzte. Hédi elveszett számára, ha csak hatalommal vissza nem hódítja. — Mihály gazda! — szólította meg társát. — No mi az, fiam? .— Meggondoltam magam! — Mit, édes gyermekem? — olvadozott a gazda. — A kend tervét ketten hajtjuk végre! 18. Mihály egy lépéssel előbbre jut. Murány várában nem hozott nyugalmat a késő éjszaka sem. Egész áldott napon lesték az utakat nem térnek-e visz- sza a nagy harci zajjal távozott katonák. Józsi édesanyja fájdalmas szivével siratta az urát. Marcangoló késként kín tépázta lelkét a hirtelen gyászhir miatt. Ilyen váratlanul özveggyé lenni! Anyai szívének minden melegével várta vissza fiát, hogy mondjon közelebbit atyja haláláról. Százszor is felfutott a kiugró várbástyára, hogy végig kémlelje a messzin kanyargó útakat. De bizony csendes volt minden. Pfennig pedig a honmaradt hadfiak vezére szintén csodálkozott a hosszas távolmaradáson. Estére kelve legszívesebben kivonult volna katonái élén ő is a Zátony sziklára. Valami bajuk esett — tépelődött — az már egész biztos! — De azért elhatározta, hogy megvárja a reggelt. Éjfél táján alvásra készülődtek, amikor a leeresztett hídon egy lovas nagy dobogással érte el a kaput. Erős zör-
