Harangszó, 1940
1940-05-12 / 19. szám
1940. május 12. HARANGSZÓ 143. Tesívérek a szórványban! Pünkösdi üzenet szórványevangélikusainkhoz! „Az Istennek Lelkét meg ne oltsátok .. Felhangzott a gőzkürt hatalmas hangja. Nyomában megindultak a zakatoló gőzturbinák, forgásba kezdtek a gépkerekek s a munkáskezek felvették a munkát. A gyárban megindult az élet. A harmonikus együtt-dolgozásból, a közös munkából közhasznú tárgyak állnak elő. Ha egy ilyen nagy gyárba, ahol hatalmas kohókban lobogva ég a tűz s hevével gőzzé forralja a vizet, mellyel munkába lendíti a gépet és az embert, behatolna a gyár tulajdonosának ellensége s kioltaná a kohókban a tüzet, egyszerre csak megállnának a gépek, nem forognának a kerekek s tétlenül állnának a munkások. Megszűnne az alkotó munka. A gyárban megállna az élet. Csak akkor lehetne ismét felvenni a munkát, csak akkor indulhatna újra az élet, ha a megoltott tüzet újra felszítanák. Ami a gyár számára a kohó tüze, az a keresztyén, élet számára a pünkösdi tűz: Isten Lelke. Ha valamely emberben, családban, gyülekezetben, egyházban, vagy országban az Isten Lelkét megoltják, akkor a gyárénál sokkal nagyobb tespedés, tétlenség áll be. A lelkek mozdulatlanul, szinte dermedve állanak. A munka nem megy. Eredmény nem mutatkozik. Vigyázzunk, az Isten Lelkét meg ne oltsuk, mert megáll a keresztyén élet. Megolthatjuk Isten Lelkét, ha elhanyagoljuk lelkünket, nem járunk templomba, biblia-órára, hívek közösségébe. A szórványban lakó nagyon ki van téve ennek a veszedelemnek. Megolthatjuk Isten Lelkét, ha imádság helyett csak zúgolódás, panasz, perlekedés él ajkunkon. Ha Isten igéjét, az Isten igéjét adó Bibliát félretesszük és nem tekintjük életünk zsinórmértékének. Ha lelkes, áhítatos szent ének soha sem, vagy csak nagyon ritkán száll ég felé ajkunkról. Ha a szentségeket mellőzzük. Ha semmiféle keresztyén munkában részt nem veszünk. Ha szégyeljük a Krisztust, annak evangéliomát s ennek az evangéliomnak letéteményesét, hordozóját: evangélikus anyaszentegyházunkat, lelkünk édesanyját. Jaj nekünk, ha így teszünk! Megolthatjuk az élet tiizét: az Isten Lelkét! „Jövel Szentlélek, szállj le ránk. Mint hajlékidba térj hozzánk . . Jövel püskösdi tűz, Isten Lelke gyújtsd lángra szívünk, lelkünk. Áldásod nyomán hadd elevenedjen meg családban, gyülekezetben, egyes emberben és anyaszentegy- házunkban a haldokló élet. Jövel, óh jövel Isten Lelke, erődtől hadd induljon meg az alkotó munka. Jövel, hogy életünk ne megoltód- dá, hanem hordozóddá s rólad bizonyságtevővé lehessen! Mint hatalmas pünkösdi harsona hangja intsen bennünket ez ige: „Az Isten Lelkét meg ne oltsátok ...“ A szórványokban lakó evangélikus- ságot nem győzzük elég sokszor hangsúlyozottan kérni arra, hogy minden alkalmat ragadjon még az evangélikus istentiszteleten való részvételre. Kérjük erre evangélikus testvéreinket szóval és írásban egyaránt. Az Efezusban élt keresztyének majd mindennap együtt voltak, együtt imádkoztak és együtt erősödtek az evangéliomból, mégis azt írja nekik Pál apostol: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot.“ Az apostol szavaiból azt érzi ki az ember, hogy az istentisztelet alkalmainak száma sohase elég. Az apostol így indokolja kijelentését: „mert a napok gonoszak“. Sok a veszedelem. Megállni csak úgy lehet, ha vigyázó életet él az ember, ha kihasználja, ha jól felhasználja mindig a lélekerősödés alkalmait. Természetes, elég sokszor meg sem újítható kérés tehát ez: szórványban élő evangélikus, minden alkalommal, amikor teheted, végy részt evangélikus egyházad istentiszteletén! Egyszerű cseléd hittestvérem kopogtatott be nemrég lelkészi hivatalomba. Még nem találkoztam vele, új ember szórványomban. Vándorló uradalmi cseléd, majd minden esztendőben tovább megy egy pusztával, vagy községgel, mindig jobb sorsot remélve. Keresztelést jött bejelenteni. Vasárnap jött, nemcsak azért, amint mondotta, mivel hétköznap nem ér rá, hanem főképen azért, hogy részt vehessen az istentiszteleten. Kérdésemre, mikor volt utoljára evangélikus istentiszteleten, boldogan újságolta, „ahányszor a rádió evangélikus istentiszteletet közvetít, én minden alkalommal istentiszteleten vagyok, mert onnét szokták közvetíteni az istentiszteletet. Egyszer a Deák-téri, máskor a Bécsi- kapu-téri templomban vagyok, mert onnét szokták közvetíteni az istentiszteletet“. Elmondotta azután, hogy a pusztán lakó evangélikus vallású intéző, kinek rádiója van, összegyűjti a puszta evangé- likusságát minden alkalommal, amikor a rádió evangélikus istentiszteletet közvetít. Ugyancsak nem régen, szinte szóról- szóra ugyanez a beszélgetés folyt le lelkészi irodámban egyik szórvány-községben lakó hittestvéremmel is. Annak a községnek a lakóit a falu evangélikus Az építendő szegedi templom. Drága alkalom.
