Harangszó, 1940

1940-05-12 / 19. szám

144. HARANGSZÓ 1940 május 12. jegyzője gyűjti rádiója mellé evangé­likus istentisztelet hallgatására. Szór­ványban élő testvérek, ha nincs meg a lehetőségtek arra, hogy evangélikus templomba járjatok, ha lelkésztek sem tud hozzátok kijárni, vagy csak nagyon ritkán juthat ki közzétek, szerezzetek rádiót. Szerezzetek rádiót csak azért, hogy annak segítségével istentiszteleten vehessetek részt. Álljatok össze többen, adjátok össze az árát, a havi előfizetést pedig perselyezéssel biztosítsátok. De vigyázzatok, még egyszer mondom, vi­gyázzatok, hogy a rádió-istentisztelet komoly istentisztelet legyen számotokra. Legyen rendes, tiszta az a szoba, ahol felállítjátok a rádiót, ahova összegyüle­keztek, mert az a szoba annak a temp­lomnak lesz egy darabja, amelyben Buda­pesten az istentisztelet folyik. Helyez­kedjetek el szépen az istentisztelet kez­dete előtt a szobában, ahogyan elhelyez­kedik az ember a templomban. Legyen ott mindenki az istentisztelet megkez­dése előtt. A későn jövők ott is épen úgy' zavarók lesznek, sőt még jobban, mint a templomban. Vigyen magával mindenki énekeskönyvet és énekeljen mindenki azzal a gyülekezettel, amely­nek közösségébe a rádió bekapcsolja. Az Ige olvasásakor álljatok fel és általában az istentisztelet lefolyása olyan legyen, mint a templomban. Íme, alkalom az istentiszteleten való részvételre, alkalom a lélek építésére. Szórvány-testvérek, ragadjátok meg az alkalmat! Szórvány-öröm — szórvány-szomorúság. Az olyan lelkésznek, aki sokat jár szórványokban, sok öröme, de sok szo­morúsága is van. örömök, öröm látni, hogy majdnem mindenki, vagy épen mindenki ott van a meghirdetett istentiszteleten. Arra azonban mindig gondolunk, hogy „no, az újság ingere hat“. Nagy öröm látni, hogy ha a tizedik kiszállásnál is tele van a kisszoba, vagy iskolaterem, ahol az istentiszteletet tartjuk. Leírhatatlan öröm, ha egyre többen és lelkesebben beszél­nek evangélikusságukról. Öröm meg­fogni annak a kezét, aki istentisztelet után azzal áll oda a lelkész elé, hogy gyalogolt, biciklizett, vagy kocsizott annyi ideig, mint a lelkész, vagy órákon át, hogy az istentiszteleten résztvehes- sen. Öröm rátekinteni arra a szórvány­családra, amelynek minden tagja ott van az istentiszteleten, még a legényfiú s a nagyleány is! Aki e sorokat olvasod s minden családtagod öröm-e? Szomorúságok. Azok is vannak. Bi­zony vannak és pedig nagy számmal! Minden szórványt gondozó lelkész meg­tapasztalta, hogy valahányszor kiszáll nagyon messze fekvő, ritkán látogatható szórványba, keresgélés után majdnem mindig talál új evangélikusokat és pe­dig azok között, akik régen ugyanott laknak. Szomorú valóság, a szórványok­ban sok rejtőzködő evangélikus él! Ki szokott rejtőzködni? A hűtlen. Elrejtőz­ködött Ádám akkor, amikor hűtlen lett az Istenhez. Az rejtőzködik el az anya- szentegyház kereső szeme és keze elől, aki hűtlen az evangélikus egyházzal szemben. Ezért szomorúság olyan he­lyen, ahol mindenki tudja, hogy evangé­likus istentisztelet is szokott lenni, min­dig új és új evangélikust találni. Szomo­rúságszerző vagy azután mindig, amikor hiányzol a szórványistentiszteletről. So­káig folytathatnánk még, de legyen a szomorúságból ennyi is elég. T. I. jl mi kösszöntésünU. Sok ' helyen bevett evangélikus köszöntés ez: Erős vár a mi Iste­nünk. Elfogadott s ismert a fele­let is: Erős várunk! Mégis vannak, akik nem isme­rik ezt a köszöntést. Vannak, akik ha ismerik is, nem veszik komo­lyan. Vagy magát a köszöntést is­merik, de nem ismerik rá a felel­tet, s lehetetlenebbnél lehetetle­nebb feleleteket adnak rá. Egyik olvasónk panasza nyomán szeretnénk rámutatni arra, hogy ez a köszöntés evangélikus mivol­tunkat eléggé kifejező köszön­tés. Ránk ismernek róla s a vad­idegen is tudja, hogy ez csak az evangélikusok köszöntése lehet. Evangélikus mivoltunkat kifeje­ző és nagyon megfelelő ennek a köszöntésnek a felelete is: Erős vá­runk! Mindent el lehet ferdíteni. A kö­szöntéseket is. Mindenből lehet gúnyt űzni. A köszöntésekből is. Akárkié legyen is az. Vigyázzunk, hogy a mi köszön­tésünket senki el ne ferdítse, sem gúny tárgyává ne tegye! Főként mi ne tegyük! Ha ajkunkra vesszük, mindig komolyan tegyük! Ne felejtsük el, ezzel a köszöntéssel Istenbe vetett hitünkről teszünk vallást, ahogy azt reformátorunk tette, amikor az így kezdődő hatalmas éneket, a mi evangélikus himnuszunkat megírta. Ilyen hitvalló komolysággal han­gozzék hát evangélikus ajkakon az evangélikus köszöntés: Erős vár a mi Istenünk!, de így hangozzék a felelet is: Erős várunk! Nehéz történelmi iäöl? megpróbál­tatást jelenthetnél? az egvhúz szá­mára, äe az egphúznal? érezni l?ell, hog? Ssten tőle az élő Krisztus tes­ténél? építését uárja és ez sohasem wolt lehetséges és ma sem lehet másl?őnf,. hanem úgv. h°9T az ®9V* ház hereszthoráozó, szenvedésre l?ész és bizonvságtevő egvhú* le­gyen, D. Kapi 13éla. OLVASSUK A BIBLIÁT Mit tesz a Szentlélek? Május 12. — Máté 28:20 b., Ján. 16:7, Ján. 14:16. Mindig velem! Jézus Krisztus megígérte az övéinek, hogy sohase hagyja el őket. ígéretét meg is tartotta és meg is tartja. A pünkösdi Lélekben a teremtő és megváltó szent Isten van velünk életünk minden napján. Krisztus kegyelemnek, kiapadhatatlan erőforrásnak szánta az Ő örök jelenlétét. Jaj, csak ítéletté ne legyen számomra soha a Lélek állandó jelenléte! Május 13. — János 14 : 17, 16 : 13. Igazságra vezérel. Én nem tudom ön­erőmből megismerni Istent, nem tudom szeretni Öt és nem tudok hinni Benne. De nem tudom meglátni magamban sem azt, hogy én elveszett és elkárhozott em­ber vagyok, akit csak a golgotái keresz­ten megjelent kegyelem tud megtartani. Igazság Lelke jöjj és vezérelj el engem ennek az igazságnak meglátására! Május 14. — Vigasztal. János 16:33, 14 :27. Krisztus követőinek nincs jó dol­guk. Bűnnel, Sátánnal, e világgal harcol­nak szüntelen és kísértés, nyomorúság veszi körül őket. De szorongattatások között sem vesznek el, kísértések között sem, nyomorúságban sem csüggednek el, mert a Vigasztaló békességet ád a har­cok között, erőt a kísértések között; hitet a csüggedés idején és végül teljes győzelmet. — Szenvedek-e Krisztusért? Csak a szenvedők és a szomorkodók nyernek vigasztalást. Május 15. — Cselekszik. Ján. 14:26, Csel. 13 :2—4, Csel. 16 :6—-7. A Szent­lélek tevékeny erő. A Cselekedetek könyve, az első keresztyének élete és minden idők minden hívőjének élete ezt bizonyítja. Tilt és parancsol, erőt ad és tudományt mindazoknak, akik uralma alatt állanak. A legnagyszerűbb szolgálat is erőtelen nélküle és a legkisebb is ál­dott szolgálatot végezhet, ha enged neki. Cselekvő Szentlélek, jövel, munkálkodj bennem s rajtam keresztül Te! Május 16. — Róm. 8 :5—13. Nem ha­lálra, hanem életre! A Lélek mindig éle­tet akar támasztani. Bűnt kárhoztat, a test és világ cselekedeteit megöli, hogy új, tiszta élet fakadjon helyette. Mindig fáj, amikor Isten Lelke bűnökre világít rá életemben, amikor egy-egy kedves szokásomra rámutatva bűnnek bélyegzi azt. De mégis: Jövel Szentlélek, világíts be életem legrejtettebb zugába, rontsd le a test cselekedeteit, hogy Lélek szerint járhassak az élet és nem a halál útján! Május 17. -— Róin. 8:26. — Könyö­rögj értem! Nekem nincs erőm Isten út­jain járni; nekem sokszor sokkal kedve­sebb az, ami az Űr ellen van. Óh, milyen sokszor nem tudok még könyörögni sem a bűntől való szabadulásért. Jöjj, kö­nyörgő, értem is tusakodó Lélek, ese­dezz értem! Május 18. — Ef. 4:30, Róm. 8:14. Bocsáss meg és vezérelj Uram! Milyen sokszor megbántom, megszomorítom hűtlenségemmel, engedetlenségemmel, makacsságommal, önhittségemmel, kétel­kedésemmel és még sok más bűnömmel az értem is könyörgő, engem is életre vezérlő Szentlélek Istent! Tudok-e meg-

Next

/
Thumbnails
Contents