Harangszó, 1940

1940-05-12 / 19. szám

HARANGŐ2Ó

i§46. május l2.

14Ö.

ezer misszionáriusra és egy sereg bennszülött vezetőre is. De amit legjobban hangoztattam, az az volt, hogy e nagy munkában szükségünk van a Szentiélekre.“

A Szentlélek Úristen a legköny- nyebben megszerezhető kincs ezen a világon. Lukács evangéliumának 11. részében Krisztus imádkozni tanítja az apostolokat s azzal biztatja őket imádkozásra, hogy az atya sem ad követ a fiának, ha kenyeret kér és kígyót hal helyett, skorpiót tojásként. Tanítását ezekkel a szavakkal fejezi be: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ád a te mennyei Atyátok Szentleiket azoknak, akik tőle kérik.“ (Lukács 11 : 13.) Hogy tehát Szentlelket kaphassak, azért nem kell sehová elzarándokolnom. Nem szükséges emberfölötti lelki erőfeszítésekkel magamat valami elragadtatott állapotba belekergetnem. Nem kell hozzá semmi más, mint kérni, várni és felfogni. Isten semmit sem ad olyan szívesen, mint Szentleiket.

De éppen ezért a Szentlélek kérdése a mi legnagyobb ítéletünk is. Nincs mentségem, ha nincs Szent- lelkem. Könyörögjünk tehát „Jövel Szentlélek Úristen!“

EVANGÉLIKUS EMBER EVANGÉLIKUS LAPOT OLVAS!

Ha Isten Lelke megérinti a szivedet!

Sok olyan evangélikus ember van, aki nem érez felelősséget egyháza iránt. Sok gyülekezet van, ahol az egyházi élet fellendítése iránti felelősség terhe csak a vezetők vállán nyugszik és senki más nem segíti hordozni azt. Sok olyan ember van, akiben ha felébred is a felelősség, belefullad a sopánkodásba, tépelődésbe, vagy meddő emberi próbálkozásba. Miért? Mert hiányzik a Lélek ereje. Ha Isten Lelke megérinti a szívedet, attól kezdve nem tudsz közönyös maradni, vagy csupán tépelődni, hanem akárki vagy, kilépsz az egyház tevékenységének a mezejére és felelősségérzéstől áthatva dolgozol az egyházért. Isten Lelke ép azért jön, hogy tétlenségből kimozdítson és munkába állítson. Arról van szó csupán, hajlandó vagy-e a Szentléleknek engedelmeskedni?!

Hogy hogyan tud Isten pünkösdi Lelke embereket felhasználni ma is, ha megérintette a szívüket, arra jellemző az alábbi történet.

Egészen kicsiny lélekszámú gyülekezetben kb. 80 úrvacsorázót számoltak össze egy alkalommal. Ugyanakkor a szomszédos faluban viszont alig volt 8—10 úrvacsorázó. Mi volt az oka ennek a különbségnek? Egyik helyen jó, derék pap volt, a másik helyen rossz? Nem. Ahol ez az aránylag sok úrvacsorázó volt, nem is volt pap. De volt egy család, amelynek minden tagja nagy felelősséget érzett az egyházért. Az asszony gpndoskodott a templom tisztántartásáról, a gyerekek az énekszám kirakásáról és harangozásról, a férfi pedig a temp- lombajárásról és úrvacsorázásról. Ő hordozta a gyülekezet gondját a családjával. Számonvette, kik nem járnak templomba, kik nem úrvacsoráztak, mivel töltik a vasárnapot, mit olvasnak? Gondja volt arra, hogy a templomtól, úrvacsorától távolmaradók legközelebb már ne hiányozzanak. A lelkésznek bejelentette a betegeket, ha kijött, elkísérte hozzájuk, hogy meggyónhassanak. Ennek a felelősségnek a nyomán nagy lendületet vett az egyházi élet. Minden szabad idejét az egyház érdekében használta fel ez az ember és családja. Miért tette? Egyszerűen azért, mert Isten Lelke megérintette és munkába állította! Oh, ha egyszer Isten Lelke megérinti a te szívedet! Ha megérintené minden evangélikus ember szívét! Micsoda felelősségérzés támadna bennünk, hogy munkába fognánk, s hogy fellendülne egyházi életünk! Pünkösd ünnepén könyörgünk Hozzád:

Jövel, Szentlélek Úristen,

Töltsd be szíveinket bőven

Mennyei ajándékoddal,

Szívbéli szent buzgósággal!

Egy szerény jubileum.

A világ által számításba jöhető jubileumok között hiába keresnénk. Az egyház élete jelentős eseménye felsorolásánál is hiányoznék. Az ilyen jubileumokat nem szokták számon tartani sehol sem. Világrengető események nem emelkednek az emberek feje fölé benne. De Isten országa munkája tekintetében mégis nagy súlya és jelentősége van ennek a jubileumnak. Tanítások és üzenetek egész felhője száll az egyház és az ifjúsága felé belőle. A szarvasi evangélikus KIÉ tíz esztendős jubileumáról van szó. Okulás és tanulás szempontjáKerekes Gyurka.

Történeti Ifjúsági regény. 22

Irta: Mohr Gedeon, Kassa.

A megfutott legények közt volt a három fürkész egyike. Azt intette magához, hogy vezesse el őket a kuructáborhoz.

A gazda most megint elemébe jött. Jólesőn szívta magába az éjszaka hűvös levegőjét. Nyújtózott is egyet, hogy érezze béklyótlan szabadságát. Mit bánta ő a lemészárolt katonákat, mit a foglyokat! Két nagy szenvedély uralkodott benne: Gyurka iránti gyűlölete és Gáspárhoz szövődő terve. Most mind a kettőnek eleget tehet. Vannak katonái, és főleg, pir- kadásig van még ideje. Agyába verekedve tódultak az ötletek.

Megrohanja a tábort és minden foglyot megszabadít, megint újabb jutalmat nyer, vagy meglesi Gyurkát egy bokor mögül és minden teketória nélkül végez vele, vagy csak Gáspárt szabadítja meg s lélekszakadva fut vissza a várba újabb segítségért.

Sehogy sem elégítették ki ezek a tervek. Mindegyiknek megvolt a maga veszedelmes visszája. Ha megtámadja az őröket, azok két annyian vannak. Ha Gyurkát puskázza le, a veszedelmes levelek napvilágot látnak, vagy üldözőbe veszik s nem kétséges, hogy utói is érik: Murány ide elég mesz- szire van. Segítségért sem mehet. Mire az útat megjárná, túl lennének ezek már hetedhétországon.

— Bízzuk a dolgot a jó szerencsére — biztatta magát — a legjobb tanácsot majd a helyzet adja. — Meglepő melegséggel fordult a mellette komoran ügető keresztfiához. — Ne búslakodj, Józsi! Nem volt jó a verekedés?

— Hagyja, keresztapám! Mit ér az egész, ha épp azt nem győzhettem le, kire késem fentem!

Józsi hátra maradt a katonák tusájában. Csak Mihály harsány hívására ugratott ki vele a véres küzdőtérről. Palkót sehol sem találta, mert az megint Gyurka mellé volt beosztva.

— Ne félj, fiam, rátalálsz még idejekorán! Az északi szél itt a fensíkon kavarogva bolyongott szerteszét. Mintha eltévedt volna a gyér fák s a dús bokrok között. Egyik örvénylő sugárzása megcsapta a kis lopakodó csapatot. Nedves fa égett, savanyú füstjét hozta magával.

— Közeledünk már! — szimatolta Mihály.

Vad, szurtos, tüskés bozóton gázoltak keresztül. A fák közül tábortűz lángja csapott a magasba. A lobogó fénytől remegőn vörösen tárult elébük a sátorváros. Középső terén égett a nagy máglya. A foglyok összefűzve heverésztek őreik közelében.

Mihály két alakot keresett szemével. Nyomban meg is pillantotta őket. Gyurka Hédinek kínált valami forró levest, amit a lány örömmel fogadott s osztott meg nénijével. Gáspár a férfiak rabszíjának épp a végére került. Hanyatvágta magát a földön s a magasba bámult. Mihály szemlélődését és szülemlő tervét vad ordítás akasztotta meg.

— Gyilkos! Ott a gyilkos! Dühöngött Józsi s még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, kését kiránvta hatalmas ugrásokkal törtetett át a sátrak között.

— Szerencsétlen fickó! — mormolta Mihály — Itt maradjatok! Esztelenek! — förmedt a tétován álló labancokra, akik nem tudták, menjenek-e az idomár fia után? — Mindnyájunkat el akartok árulni?

A kukucok csodálkozva ugráltak fel. Gyurka a dühön- gőnek elébe került.

— Mi lelt téged, Józsi? — ismert rá? A másik azonban nem felelt. Durván félrelökte Gyurkát útjából.

— Készülj halálodra! Gyalázatos fickó! — üvöltötte. Kését a magasba emelve ugrott neki a mitsem sejtő Palkónak.

Gyurka újra hallotta lelkében a kunyhóban lefolyt párbeszédet.

— Az ingfoszlányl — jutott eszébe. — Megállj Jóska! — kiáltotta — nem Palkó a gyilkos! — De Jóska rá sem hederített. Palkó pedig azt sem tudta, honnan a csodából bélyegzi