Harangszó, 1940
1940-01-21 / 3. szám
14 HXRXNGSXÜ 1940. január?!. Éppen a keresztyénség megvilágításába helyezve a kérdést látjuk meg, milyen óriási eltévelyedésnek lett az áldozata a mai ember a divat terén is. Itt tűnik szembe, hogyan tagadta meg, milyen köny- nyelműen vetette le magáról, amit őseitől drága örökségként kapott, ami egyéniségének, leikületének a kifejezése volt és ugyanakkor milyen szűklátókörűén, a következményekkel nem számolva vette magára azt, ami idegen, lelkületével, jellemével, fajiságával homlok- egyenest ellentétben áll. Itt tűnik szembe azután az is, milyen vétkes könnyelműséggel lett magyarságának, fajiságának megtagadója anélkül, hogy ennek tudatában lett volna. Amikor erre rámutatunk, nem akarunk beszélni arról, amit nehéz itt elhallgatni, hogy hogyan lett — éppen mert irányító hatalommá vált a divat, még falusi népünk életében is — családi perpatvaroknak, testi és lelki nyomorúságoknak az előidézője, hogy vonta meg nem egy helyen a kisebb gyerek szájától a falat kenyeret azért, hogy a nagyobb gyermeknek kerüljön a divatra. Nincs ez így jól! Rá kell eszmélnünk arra, — s hála Isten, útban vagyunk már efelé —, hogy nem szabad e tekintetben sem elherdálni azt, ami a mienk s vakon rohanni azután, ami tőlünk idegen s ami magyarságunk és keresztyén- ségünk megtagadását jelenti. Lukács István. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útlát! Divat és erkölcs. A divat és erkölcs kérdését sokféle szempontból lehetne tárgyalni; beszélhetnénk róla például történeti, társadalmi, gazdasági, művelődéstörténeti szempontból, de célunk nem lehet, hogy ezekről kimeritő ismertetést adjunk, hanem az, hogy egészen röviden az Ige fényébe állítsuk az életnek ezt a területét is. Mi a divat? Az, ami rma általánosan szokásos, használatos. Életünk szinte minden megnyilatkozása alá van vetve a divat törvényének. Öltözködésünk, lakásunk kívülről-belülről, olvasmányaink, szórakozásaink nagyrésze és még sok mást lehetne felsorolni, mind-mind más ma, mint régen volt. Űjabb és újabb ötletek formálják életünk megnyilatkozását, életberendezkedésünket, felfogásunkat divatossá, ma szokásossá. Alakítják az életet kívülről és belülről egyaránt. És a ma embere alkalmazkodik a ma szokásaihoz, annyira, hogy szinte észre sem veszi és már nem az ember jóízlése, szépérzéke, erkölcsi felfogása, lelki tartalma fejeződik ki a divatban, hanem a divat — egy egy ember, vagy frisebb embercsoport mindenáron újat akaró ötlete folytán — zsarnok módon hatalmába keríti és uralja emberek millióit. És aztán észrevétlenül rombolni, ártani kezd a divat. Eltűnnek a nemzetek eredeti adottságai és sajátosságai, megsemmisül az egyéni Ízlés, Isten-adta egyéni értékek. Engedünk a divat hóbortjának, mert nincs elég belső erőnk tiltakozni'el- lene, jóllehet helytelenítjük azt. Félünk attól, hogy maradinak, ósdinak neveznek ki a divatosak és sokan nem mernek szembeszállni a világ ítéletével. És mikor ide eljut az ember, pedig szinte észrevétlen eljut ide mindenki, már nem a külső életet formálja a divat, hanem ránehezedik a lélekre, az égész belső emberre. Miközben új színeket, új formákat hozott az életünkbe, elvette tisztánlátásunkat, félelmet és szolgai engedelmességet oltott belénk törvényeivel szemben. így történik meg, hogy amikor divatossá válik a szabados gondolkodás és életmód egy-egy ember, vagy egy társadalmi osztály beteg leikéből fakadó ötlete nyomán, ezrek és ezrek vallják, hirdetik és élik ezt, részben mert a megromlott embernek így esik jól, részben, mert nincs erő az ellenállásra és bátorság a más felfogás megvallására. Nem azt mondjuk mindezzel, hogy minden rossz, ami divat, és máris rossz és elvetnivaló, mihelyt divatos valami. Hiszen sok szép és egészséges, okos hatása is volt és van a divatnak, de igenis áll az, hogy rossz és helytelen, ha a divat lesz életformáló erő. Ma divat a nagy erkölcsi szabadosság; ezzel szemben az írás azt mondja, hogy a gonosz kívánság paráznaság; — az a divatos felfogás, hogy mindent szabad; az írás azt mondja: inkább szemedtől, kezedtől válj meg, semhogy megláss, megtégy valamit, mi lelkedben kárt tesz; — divatos felfogás, hogy a gyermek a maga önálló életét éli a szülők ellenére is; ezzel szemben azt mondja az írás: tiszteld atyádat és anyádat. — Azt is hirdetik, kötelességed olyan szépnek lenni, amilyen csak tudsz-, és ezt kell szolgálnod divatos ruhákkal és a kozmetikai szerek tömegével; ezzel szemben az írás az Isten szerinti életet, a lélek tisztaságát ismeri el az egyetlen szépségnek. Üdvösséget senki sem szerzett még azzal, hogy szembehelyezkedett a divattal, de igen sokan eljátszották már földi boldogságukat és az Úrtól kapott drága megbízatást azzal, hogy életük urává a divatot, a világ életét, az emberek tetszésének megnyerését tették. Mert ne feledjük el, hogy Jézus Krisztus megváltottál vagyunk. Az, Aki érted és értem ontotta vérét a kereszten, ura akar lenni öltözködésünknek, szórakozásainknak, könyveinknek és erkölcsi felfogásunknak, ' azaz testünknek, lelkűnknek egyaránt. Lehet, hogy ez nem divatos felfogás, de ideig és örökkévaló boldogságot mégis csak ez ad. — És mondd csak Testvér, divatos, vagy boldog akarsz lenni? Ittzés Mihályné. OLVASD ÉS TERJESZD A I-----------HARANGSZÓT! K erekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 6 Irta: M oh r Gedeon, Kassa. — A régit kezded megint, mihaszna! — kiáltotta Mihály ostorát keresve, De jobban tette volna, ha ostor helyett inkább más után néz a nyereg kápájában, mert a málnabókrok közül vad röfögő zajjal hatalmas vaddisznó termett eléje. Mihály katona volt és dicséretére legyen mondva nem ijedt meg jobban, mint akárki más az ő helyében. A vadkan szintén visszatorpant. A találkozás az ő számára is váratlan volt. Nem tudta, támadjon, vagy tovább elinaljon? Mereven nézte a lovat és lovasát. Deter úr még kevésbbé vette le szemét róla. Lassan tapogatta ki jobbjával pisztolyát, mely golyóra volt töltve. Felemelte és lőtt. Ugyanabban a pillanatban görbe vadászkését előrántotta övéből, egy ugrással lenn volt lováról, egy következővel a kan hátára vetette magát és kését annak mellébe döfte. Még egyet ugrott. Félre a disznótól az első fa mögé. Csillag már előbb visszahúzódott, okos szemeivel a távolból nézte, mi történik? Most elszaladhatott volna, de hűsége nem engedte, hogy urát a hajban cserben hagyja. A vadkan sziigyében a késsel felállt, vadul hánykolódott. Torkából vér szökött fel. Egy ideig toporzékolt, majd mind csendesebb lett, s végül összerogyott. öntelten lépett elő Mihály. Odament a vadhoz, jobb lábát rátette. Ez a vadász diadalmi mozdulata volt. Lehajolt és megnézte zsákmányát. Hatalmas egy példány volt. A golyó a balszemébe fúródott, az is végzett volna vele. A kés már csak kegyelemdöfést adott neki. A gazda kitörte két agyarát, tarsolyába csúsztatta. Kihúzta kését a sebből, párszor a földbe taszította, hogy megtisztítsa a vértől.» — Gonosz, nagy állat — mormolta —. Jó lesz a komának! Aztán, mintha nem is életveszélytől menekült volna, odament lovához, kantáron fogta, nyeregbe szállt és elügetett. A vadkant tovább pillanatra sem méltatta. Góndolt is ő arra, hogy az Isten szabadította meg a fenevadtpl. Eszébe sem jutott hálát adni* Amilyen öntelt és büszke volt, természetesnek tartotta, hogy ő lett a győztes. A távolban már előtűnt a Zátony-szikla. Hatalmas bazalt- szirtek emelkedtek ott a magasba. A csúcs egyik oldalán füst szállt fölfelé. — Itt volnánk a kománál! — örvendezett Mihály. 7. A sólyomidomár. Csillag nyugtalanul nézegetett. Vad süvítő- vijjogás hallatszott a sziklák felől, melyek nevüket onnan vették, hogy