Harangszó, 1940
1940-04-28 / 17. szám
Alapította! KAPI BÉLA 1910-ben Laptulaj doiioa: Dunintúli Luther-8zövetsig. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tané* alatt kéthatankénf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 3Í. évfolyam. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuakl 1?. színi. A Harangszó ■zarkaaztö-kladóhlvatala GYŐR í 11., Pelőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér. Postac8ekk8zámla: 30,626. A lelki élet rendje. Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz. Máté 6:6. Sok hívő ember a véletlenre bízza a maga lelkének táplálását. Akkor olvas bibliát és akkor imádkozik, ha ideje kerül rá. Sátánnak azonban gondja van arra, hogy ne kerüljön rá ideje. Reggel kissé tovább feküsznek az ágyban s aztán a sok munka annyira sürgeti őket, hogy az imádkozást későbbi időre hagyják. Délben telve van a fejük a nap sokféle gondjával, tennivalójával. Nem is gondolnak arra, hogy táplálják a lelkűket. S estére olyan fáradtak, hogy csak leroskadnak s akárhányszor elalusznak, még mielőtt imádkoznának. Nem, arra nem kerül idő, hogy bibliát olvassunk s imádkozzunk. Erre időt kell kerítenünk. Ügy kell berendeznünk a magunk napi programm- ját, hogy erre jusson idő. Olyan korán kell reggel fölkelnünk, hogy legyen időnk és kellő nyugalmunk az Ür előtt való megcsendesedésre, mielőtt belevetjük magunkat a napi munkába a maga kísértéseivel, küzdelmével és szenvedéseivel. Aki az Ür színe előtt kezdi a napot, az olyasmit kap útravalóul, ami szent egyensúlyban tartja egész napon át. Testünk táplálására valamennyiünknek gondja van. Elintézzük alaposan és rendszeresen. Háromnégy étkezési időnk van naponként. Testvérem! Ugyanilyen rendszerességgel viselj gondot a lelkedről. S hogy ennek mi a hatása, az senkit sem fog jobban meglepni, mint téged magadat. Meg fogod tapasztalni, hogy nem holmi boszorkányosság az Istenben való gazdag, egészséges élet. A kegyelmi eszközöknek igaz szívvel való és rendszeres használata ép azt nyújtja az őszinte léleknek, amit az Ür Ígért: az életet, a bővölködő életet. Félre tehát minden hanyagsággal! Vessük alá magunkat a szent rendnek és fegyelemnek! így majd a kellő tervszerűséggel alakul lelkünk táplálása. Isten nem a rendetlenségnek az Istene. Öle Hallesby. — Bt. Podmaniczky Pál. Az ég és a föld. Néhány évvel ezelőtt finn evangélikus testvérek jártak Magyar- országon. Itteni utazásaik során többek között a Hortobágyra is ellátogattak. A hegyekhez szokott finnek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor meglátták a hatalmas kiterjedésű síkságot és felette az égboltozatot, amelyből sem hegyek, sem dombok semmit el nem takartak a szemük elől. Ilyen nagy darabot az égből ők otthon sohse láttak. Az egyik finn a hortobágyi égboltozat látásától elragadtatva, így kiáltott fel: „Milyen nagy darab eget adott az Isten a magyarnak!“ Igaza van a mi finn testvérünknek. Nagy darab eget adott az Isten a magyarnak. Mások kell, hogy figyelmeztessenek erre bennünket. A magyar embernek sokszor van dolga az éggel. Ha már hosz- szú ideig tart a szárazság, fel-fel- néz az égre: borul-e már, jön-e valamerről az esőt hozó felhő? Ha kelleténél több az eső, akkor meg azért jártatja szemét az égen, taka- rodnak-e már a felhők, derül-e már? Népdalaiban pedig semmi se szerepel olyan sokat, mint az ég csillagai. Azután, ha azt akarja tudni, hány óra van, nem kell néki a zsebóra, enélkül is el tud ő igazodni a nap állása után. A közbeszédben meg sokszor az Isten neve helyett is eget mond. Amelyik népnek a földje fölé olyan nagy darab eget adott az Isten, annak a népnek a lelkében is nagy darab helyet kell, hogy elfoglaljon az ég. Vigyázz magyar népem, hogy aJ^Wpá^eljiet any______________L__firrnniii T..«_. r_____________ n yira szeretsz, el ne takarja szemed elől az eget! Szeresd a földedet, becsüld meg, de lásd meg, hogy amint azt a földet is felülről jövő áldások éltetik és termékenyítik, a nap, az eső, a szél, úgy onnan felülről jön lelked számára is minden jó adomány és tökéletes ajándék. Az a fölénk boruló nagy darab ég tanítson arra, hogy a földön járó, de az égre néző nép legyünk. Ne csak azért nézz fel az égre, hogy felhőket keress rajta és ne csupán népdalaidban emlegesd, hanem úgy nézz oda, mint a zsoltáríró: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: micsoda az ember — mondom —, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá?“ (Zsolt. 8, 4—5.) 1940. április 28.
