Harangszó, 1940
1940-04-28 / 17. szám
124. HAftANCSZÓ 1Q4Ö. április 2Ő. Ahogyan föléje borul az égboltozat a földnek, úgy hajol fölénk az Isten oltalmazó és éltető szeretete. Ha feltekintesz az égre, jusson eszedbe áldozócsütörtök áldott üzenete: a mennybe szállott Krisztus, aki onnan fog majd egyszer visszajönni a földre „ítélni eleveneket és holtakat“. A hívő keresztyén léleknek ezzel a nagy és szent várakozásával tekints az égre, úgy mint aki nem bízza magát földi „krisztusokra“, hanem onnan felülről várja az ő Megváltóját. Molitórisz János. Cevél egy keresxíanyá&ox. Kedves Hittestvérem! Levelét köszönjük. Szerkesztői üzenetekben várt rá rövid választ, mi mégis külön levélben felelünk. Tesszük pedig ezt azért, mert úgy érezzük, hogy levelünkkel sok evangélikus hívünkhöz szólhatunk és olyan húrt pendíthetünk meg népünk lelkében, mely Istent magasztaló hangot ad és áldást jelent. Nem szeretünk minden szire-szóra dicsérni senkit, nehogy hízelgéssé, vagy elkapatássá legyen szavunk, Önt mégis megdicsérjük most. Megdicsérjük azért, hogy levelében — s hisszük, ez a szívében is megvan — nagyon sok kereszt- szülőt megszégyenítő módon juttatja kifejezésre azt a felelősséget, amit kis keresztgyermeke iránt érez. Istenem, hányán vannak, akik keresztgyermekeikkel egyáltalában nem törődnek, vagy csak addig törődnek, amíg keresztvíz alá tartják őket, s amikor a konfirmációjuk ideje eljön. Annál szebb, hogy Ön felelősséget érez még alig 20 hónapos kis keresztgyermekéért, aki evangélikus, azonban az anyja katolikus, s erősen foglalkoztatja a kérdés, milyen imádságot is kell vele tanítani, hogy az evangélikus élet talaján tanuljon meg járni a gyermek. Hányán vannak, akik — sajnos —- keresztszülő létükre soha nem gondoltak arra, hogy mit is imádkozik a keresztfiam, vagy keresztlányom!? Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy felhívjunk minden keresztszülőt: Testvérek, érezzétek felelősséget a keresztgyermekeitekért, ne csak amikor keresztvíz alá tartjátok, vagy a konfirmáció idején, hanem egész életében. Tegyétek lelkiismeretetek kérdésévé: Hogyan nevelődik lelkileg, mit imádkozik a kereszt- gyermekem? Jár-e templomba? Olvas- sa-e a Bibliát? Jó evangélikus példákat lát-e maga előtt? Környezete építi-e a lelkét? Hiszen azt fogadtam meg, hogy felelős leszek érte! Kedves Hittestvérem! Ön ezt a felelősséget hordozza magában. Megdicsérjük érte és örülünk annak, hogy levelével alkalmat adott nekünk arra, hogy minden keresztszülő felelősségét felébresszük evangélikus keresztgyermekével szemben ezzel a kérdésünkkel: Így teszel-e te is?! Ami már most azt a kérését illeti, hogy keresztgyermeke számára kis imádságokat közöljünk, készséggel teszünk eleget óhajának s egyidejűleg postán elküldjük ezeket b. címére. Szeretnénk azonban ezzel kapcsolatban egykét megjegyzést tenni. Egyik megjegyzésünk az, hogy 20 hónapos kis gyermek még beszélni sem igen tud, nemhogy imádkozni. S ha már kezdi tanulni az imádságnak a nyelvét, bizony annak az imádsága se lehet különb és másabb, mint a 3—6 éves gyermeké, vagy a felnőtt tanítványoké. S tudja, Testvérem, hogy őket Jézus milyen imádságra tanította. Legelőször hát az Ön kis keresztgyermeke is ezt tanulja meg. S emlékszik az Ön első gyermekkori imádságaira, amelyekre az édesanyja tanította? Meg tudná rájuk a keresztgyermekét tanítani? Kísérelje majd meg! Egyébként s ez másik megjegyzésünk, nehéz itt előírásokat adni. Nem is akarjuk ezt tenni. Azt tartjuk, hogy minden imádságban — akár gyermek, akár felnőtt imádkozza — a legfontosabb, hogy a megfeszített és feltámadott Jézushoz és az Ö nevében az egy igaz Istenhez és ne máshoz imádkozzunk! Ezt tartsa szem előtt Ön is! Ilyen értelemben hordozza csak felelősséggel kis keresztgyermekének sorsát. Boldog az a gyermek, akit ilyen felelősséggel karolnak fel a keresztszülők. Adja Isten, hogy ennek az aggódó felelősségérzésnek az áldását megláthassa keresztgyermekének hívő öntudatos evangélikus keresztyén életében és érte dicséretet kaphasson ne tőlünk, hanem a minden gyermeklelket számonkérő Istentől. Testvéri szeretettel köszöntjük. Sövel Szentlélek Ssíen, Tarts meg minket igédben ; Ne legyünk seíéíségben, Jltaradjunk igaz hitben. Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 20 Irta: Mohr Gedeon, Kassa. Laci csak a fejét rázta válaszképpen, de azt már meg nem állta, hogy rosszalólag nézetét ki ne fejezze: — Kár volt őket futni hagyni! István úr intett neki, hogy elmehet. Laci kifordult a sátorból. — Ezek azt teszik, amit mi akarunk! — nevetett Gyurka. Nem mondta, hogy kire gondol. Szuhay pedig nem kérdezte. Valószínűleg tudta. Volt is idejük elég, hogy tárgyaljanak. Mindent apróra elvégezhettek. Szemeikből olyan kölcsönös megértés sugározott, mint azokéból, akik hosszú évek múltán újra találkoznak. 16. A Csevegő völgyében. A holdkorong már túlhaladt a legmagasabb pontján. Fénye ferdén hullt be a Csevegő völgyébe. Valahol északkeletről a Tátra, vagy az orosz puszták felől kemény szél támadt. Lenn a mélyben erejét érezni nem lehetett, ám annál inkább hallatszott hangja félelmetesnek a hegyek oldalán. Egymáshoz hajtotta a görbén nőtt fákat. Sóhajtozott, nyögött a rengeteg. Süvítve, búgva sikoltott fel az orkán egy-egy barlangnyílásán, mint valami hatalmas fütyülő száján. — Még nincs vége a télnek — állapította meg Hefler. Joáchim úr nem válaszolt. Ebben a kísérteties, zenélő, éjszakai völgyben már tán századszor bánta meg, hogy hajlott a tiszt szavára. Nem, ebben a vállalkozásban semmi jót sem talált. Nagy honvággyal gondolt vissza a murányi vár tágas termeiben lobogó kandallótűzre, nyoszolyás, menyeze- tes, kényelmes ágyára. — Már második éjszaka! — mormogta — és a szegény kislány! Az ő két ló közé feszített, különös hordszékén hátranézett. Közvetlen mögötte az apródok körében, Róza tante oldalán, jókedvűen poroszkált Hédi. — Fázol? — kérdezte. — Nem is gondolok rá! — felelte vidáman. Azonban az éjszaka rejtélyes világa mindegyiket elnémította. Nem tudott egyik sem beszélni. Az előző napi események: a temetés, Acsaj Pista ideges kitörése, aki végképp el-- tűnt, mint ha a föld nyelte volna el s most a hideg kísérteties természet. Hallgatagon lovagolt elöl a két útegyengető darabont. Utánuk az uraságok és mögöttük a száz katona. Csak hármasával mehettek, mert a völgy itt nagyon összeszűkült. A szél felkapta egy-egy távoli állat hangját. Keresőn vagy riadtan bődült fel az erdő vadja. Varjak úsztak át felettük nagy károgással. Baglyok vésztjósló hívása olyan volt, mint a túlvilág szava. — Hogy huhognak ezek az ocsmány madarak! — rezzent össze még Hédi is. — Látod, kislányom, miért nem maradtál otthon? —s fordult meg a várúr. Én is inkább haza mennék! Baljóslatú sejtelmek kínozták. — Sokáig tart még az út? — kérdezte Heflertől. — Egy órán belül már a síkon vagyunk — biztatta a parancsnok — tábort ütünk. Önök ott maradnak biztos fedezékben. A többi már úgy is a mi dolgunk, a katonáké. Elbánunk a kurucokkal. Ők csak nyolcvanan vannak. Könnyen végzünk velük. — Bezzeg ha többen várnák magukat, nem lennének ilyen hősök! — jegyezte meg Róza tante, aki előtt csak egy bátor katona létezett, megboldogult férje. Már-már belekezdett, hogy elmondja férje egy hőstettét, de meggondolta magát még idejében. Haladtukban mind sűrűbben szóltak a baglyok. Van valami kellemetlenül megborzongató ebben a hangban, amely látatlan, idegen, rettentő hatalmak közelségét sejteti. Tanácstalan velük szemben minden emberi elszántság, vakmerőség. Mindenki akaratlan a halálra gondol.
