Harangszó, 1940

1940-01-21 / 3. szám

31. évfolyam, 1940. január 21 3. szám. Alapítónk I API BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoi: Dunántúli Luth«r-8zú*Bt»ég. áegjsltnik minden «asárnap. Infytn milléklat tan** alatt léthatankinf a KIS HARANGOZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek enhozzám 938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pa/zsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! A Hataafaao oukautt -kuu-óblratai* • Yft* U., PetfiC-Mi 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P ao fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 üllér. Postacsekkszamla : 30,526. Asz egy iálenlom. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig j egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest. Máté 25, 15. Aki az egy tálentomot kapta, az ásta el. Kis ado­mányokkal jár leginkább együtt a hűtlenségre való kísértés. Éppen ezért ez a mai textusunk különös- -téppen hozzánk szól, akik csak egy tálentomot kap­tunk. Isten országában az a kivétel, amikor valaki két, vagy öt tálentomot kap. Mi, akik csak egy tálento- mpt kaptunk, vagyunk a nagy többség Jézus szolgái között. Sőt, hajlandó vagyok arra a föltevésre, hogy ama nagy napon az a meglepetés is fog érni bennün­ket, hogy az Ür szőlőkertjében azok végezték a leg­fontosabb munkát, akiknek csak egy tálentom jutott. Nincsen Jézusnak olyan tanítványa, aki egy tá- lentomnál kevesebbet kapott volna. S az a nap, amikor mindazok, akik egy tálento­mot kaptak, alázatosan és hűségesen föl fogják hasz­nálni a nekik jutott kis adományokat, nevezetes nap lesz Isten országa történetében. Ha Isten országának nagy munkája itt e földön lassan halad előre, ez onnan van, hogy Jézus szolgái i közül a legtöbb, az egy tálentomot kapottak, nagyon hajlamosak arra, hogy rajta felejtsék szemüket azo­kon, akik nagy adományokat nyertek s így aztán elássák a maguk egy tálentomát, az egyik egy dere- kas gazdaságban, a másik egy jól menő üzletben, a harmadik egy megbízható iparágban. Jól van, mondod erre, de én nem tudok prédi­kálni, bizonyságot sem tudok tenni, aligha tudnék egy imaórán hangosan imádkozni, vagy a hozzám legközelebb állókkal sem tudnék Istenről beszélni. Értsd meg: nem beszédben, hanem erőben áll az Isten országa. Ha nem viheted előbbre Isten országa ügyét szóval, vagy intelemmel, szóljon hallgatásod vagy szereteted. Szakadj el a bűntől és a világ szerint való élettől. Ezt megteheted akkor is, ha egy szót sem tudsz szólani. Csak világoltasd a magad világosságát és nyilvánvalóvá lesz a sötétség a maga feketeségében. S meglátod: ehhez nem szükséges szó, vagy in­telem. Légy hű a kévésén! Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. ÉletilirR az Ige fényében. Nem akarunk előírásokat adni lapunk hasábjain népünknek abban a tekintetben, hogy mit csináljon, mert hiszen a keresztyén ember nem báb, aki úgy mozdul, ahogy rángatják, hanem önálló személyi­ség, akinek megvan a maga élet- és világfelfogása, — mégis szüksé­gét érezzük annak, hogy népünk életére vonatkozó egyes kérdése­ket megbeszéljünk, illetve az Ige világosságába helyezzünk. Szükségét érezzük ennek azért, mert úgy látjuk, sok tekintetben nincs egységesen kialakult evangé­likus közvélemény, amely olyan irányító hatást tudna kifejteni bizo­nyos kérdések megítélésénél, hogy annak minden evangélikus ember feltétlenül alávetné magát. -— De szükséges ez azért is, mert sok te­kintetben ferde felfogás alakult ki és ment át a köztudatba és ezeknek a ferde felfogásoknak irá­nyító hatása alatt áll népünk, mi­kor állást kell foglalni bizonyos kérdésekben. — Végül szükséges bizonyos kérdéseknek az Ige fényé­vel való megvilágítása azért is, mert olyan világban élünk, amikor döntő jelentőségű az, hogy akár az egyes ember, akár az emberek tömege milyen álláspontot foglal el bizonyos kérdéseknek a megíté­lésében. Ezért hoztuk elő a múlt szá­munkban a tánc kérdését és ezért vetítjük rá az Ige fényét most a divat kérdésére. Jézuymefh törődött a divat Jtér­í REFOflMMlíS FŐISKOLA J . ' *' y v t V désével. A keresztyénség sem for­mál jogot, hogy előírásokat adjon a divatra nézve és döntőbíró le­gyen, hogy mi például a helyes és mi a helytelen öltözködési forma. És mégis úgy gondoljuk, mindez nem zárja ki azt, hogy a kérész - tyénségnek, sőt magának Jézusnak is ne legyen meg a maga vélemé­nye a divatról és ne mondjuk ezt meg nyíltan és bátran, amikor az emberek nemcsak azt kérdezik, hopy mit együnk és mit igyunk, hanem azt is, hogy „mibe öltöz­ködjünk“? Hisz a keresztyénség nem elmélet, hanem élet és pedig a legtisztább élet. Joga van tehát ahhoz, hogy szóljon és az élet min­denféle vonatkozásában irányító hatása legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents