Harangszó, 1940
1940-04-21 / 16. szám
Í940. április 21 lé. széni. Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ben L.aptulajdonoa : Dunántúli Luther>8zövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan melléklet tini* alatt kéthetinként a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek ónhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk ét pa/zsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! A Harangiad •zerkeiztö-kladóhlvatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér. Postacsekkszámla: 80,626. A Vigasztaló munkája. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. Ján. 16 :8. Ez volt a nagy csalódás a tanítványok számára, hogy a nép nem akarta Jézust elismerni Messiásnak, sőt, ellenkezőleg, életére tört. S most azzal vigasztalja őket Jézus, hogy elküldi a Lelket, aki majd képviseli ügyét valamennyi ellenfelével szemben. Meg fogja győzni a világot a felől, hogy Jézus a Messiás. Erre a vigasztalásra szüksége van Jézus valamennyi tanítványának. Hiszen a te szivedre is ránehezedik, hogy az emberek nem hisznek Jézusban. Kételkedést, gúnyt és tagadást látsz magad körül. Látod a nagy megdöbbentő közönyösséget az egyházzal és a keresztyén- séggel szemben. A városban és a falun egyaránt. Bizony, még a tulajdon szeretett gyülekezetedben is. Tulajdon szomszédaid között is, akik pedig máskülönben jóakaratú és derék emberek. De a legkeservesebb számodra, hogy ugyanazt látod tulajdon szeretteid körében is. Látod, hogy mennyire közönyösek az iránt, ami szent. Sőt észreveszed, hogy olykor-olykor még a dac is kiütközik belőlük. S szívedet elfogja a szorongás. Jézus meg akar téged ma vigasztalni, amikor rámutat a Lélek egyik nagyjelentőségű tevékenységére: meggyőzi a világot a bűn felől. Szüntelenül, megszakítás nélkül végzi a meg- meggyőzésnek ezt a munkáját. Meggyőzi a gyermekeket, teszi gyermeteg, együgyű módon, hogy megérthessék és megláttatja velük a tövist a maguk gyermeki lelkiismeretében. Meggyőzi a fiatalokat. Akárhányszor olyan csöndben, hogy mi, a többiek, észre sem vesszük. Hogy tud beszélni ezekkel a fiatal lelkekkel a bűneikről! Elég gyakran talán úgy mutatják, mintha közönyösek volnának, sőt talán egyenest daccal fordulnak el a komoly keresztyénektől és a keresztyén- ségtől. S a Lélek mégis elvégezte már a maga meggyőző munkáját belsejükben. Meghasonlott lelkűk vágyakozik Isten után s újra meg újra fölsóhajt: Óh, bárcsak békességem volna az Istennel! S most te is, én is imádkozunk azért, hogy a Lélek vigye végbe ezt a jó munkát, amit megkezdett ezekben a fiatal szívekben. Öle Hallesby. — Br. Podmaniczky Pál. „Ma újra hűséget fogadok.” Gyermekeinknek százai és százai ez évben is odaállnak a konfirmációi ünnepélyen annak az Úrnak oltára köré, kinek ismeretében és kegyelmében megerősödtek. Örömteli hitvallásuk és Ígéreteik gyönyörűséggel töltik el a hívek seregét, lelkipásztoraik szívét és mindezeken túl magának az egyház Urának van bennük igaz kedvtelése és öröme. Hitvallók serege a konfirmandusoké, általuk és bennük újul meg egyházunk, szíveiken keresztül vesz uralmat és hódít tért Istennek a Jézus Krisztusban kiárasztott kegyelme. önkénytelenül is arra az áldott időre gondolok, amikor én is ott voltam közöttük. Szórványban nőttem fel. Evangélikus lelkésszel valójában csak akkor találkoztam. Lévitatanító keresztelt meg iskolában. Nekem a templom, az egyház igen messzire eső és elérhetetlen dolognak tűnt fel. És íme a konfirmáció áldott ideje ezeket egészen közel hozta hozzám. Falunk katolikus tanítója, bár vállalkozott arra, hogy Luther Kis Kátéját tőlem kikérdezze és a bibliatörténeteket kihallgassa, magyarázatokkal azonban nem volt segítségemre. És ez így jó is volt. Hogyan is magyarázta volna meg számomra helyesen? De jött a konfirmáció. Az értelmetlenül bemagolt anyag éledni kezdett, amikor evangélikus lelkész boncolgatta és kiegészítette azt. Akkor kezdettem jneglátiti, hogy, milyen nagy REFORMÁTUS FŐISKOLA örökségem volt az evangélikus hitben, mennyit veszítettem volna, ha nem juthattam volna konfirmációhoz, mely számomra áldott májusi eső volt a Szentlélektől permetezve. Áldó igém szüntelenül előttem van. „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére.“ (Róm. 1, 16.) Bár a konfirmációi oktatás és ünnepély az evangélikus egyház által bevezetett szokásból lett általánossá és így annak szereztetési igéit a Szentírásban hiába keressük, mégis elmondhatjuk, hogy Isten akarata és áldott kegyelme nyugszik meg rajta. A csecsemő- keresztség egyetemes gyakorlata szükségképpen erre utalta az egy3Í. évfolyam.
