Harangszó, 1940
1940-04-14 / 15. szám
no. HARANGSZÓ 1940. április 14. van, azzal kevesebbet törődik. Igazán elszomorító látvány volt az a sok apró emberke abban a szennyes, füstös levegőben. A kávéházi, vendéglői és korcsmái környezet a legkárosabb hatással van a kicsinyek lelkére és testére egyaránt. Hogy csöndesek maradjanak a gyermekek, a kismama képes újságokat hozat nekik s a pincér egy rakás képeslapot és élclapot cipel a kicsiknek. A gyermekek mohón neki esnek a képek szemlélésének s az anyák nyugodtan élvezhetik a kávéházi szórakozást. Hogy milyen rombolást visz végbe ez a minden ellenőrzés nélkül való olvasás és nézelődés az apróság lelki és szellemi világában, arról sejtelme sincs a szülőnek. A gyermek úgyis megismerkedik sok olyan dologgal, ami csak károsan hat gondolkodására. Ne mételyezzük meg hát szánt- szándékkal is a lelkét. Az élet fortéiméit elég korán megtanulja, tartsuk meg tehát gondolatának tisztaságát arra a korra, amikor érettebb elmével tud ítélkezni a dolgok felől. Az élclapokban a gyermek olyan képekkel ismerkedik meg, amelyet otthon sohasem láthatna, sohasem olvashatna. A gyermek agya nem tudja helyesen feldolgozni a látottakat és olvasottakat s így hamis képzeteket és fogalmakat alkot lelkében. Azonkívül, a gyermek ilyen nyilvános helyeken olyan dolgokat lát és hall, amelyek egyenesen megmételyezik ártatlan lelkét. Felvilágosítást nyer olyan dolgokról, melyekről csak később, felnőtt korában szabad tudomással bírni. A kávéházi élet természetesen csak városon van kifejlődve a többi szórakozási adottságok mellett; de falun ott van a korcsma, ahol táncmulatozások alkalmával szintén magukkal viszik a szülők gyermekeiket s itt magukra hagyatva, még késő este, sőt éjjel is ott őgyelegnek s szedik be az erkölcsi mérget. Pedig van ám rendelet is, amely tiltja a korcsmában való tartózkodását a serdülő gyermekeknek. De úgylátszik, ez a rendelet sok helyen csak írott malaszt. Helytelenül cselekesznek azok a szülők is, akik a mozidarabok megváloga- tása nélkül viszik moziba gyermekeiket. Egyik-másik mozifilm egyenesen erkölcsrontó; még címükben is mérget rejtenek. Ami a régi jóvilágban erkölcsrendészeti szempontból a jó ízlés elleni merénylet volt, az a mai társaséletben — sajnos — polgárjogot nyert. Így terjed ma országszerte ez az erkölcsi betegség és szedi áldozatait a nemzet üde virágaiból. De mit csináljunk a kicsinyekkel? — mondja sok szülő, ha esetleg szó éri, hogy gyermekeit nyilvános szórakozóhelyekre viszi. Nem kívánhatjuk attól a szegény cselédtől, hogy az ünnepnapokat is áldozza fel a kicsinyeink kedvéért. Hát igaz. A cselédektől nem kívánhatjuk, de kívánhatjuk a szülőtől, ha áldozatnak tekinti is azt, amit gyermeke javára tesz. Vannak anyák, akik minden délutánjukat a kávéház falai közt töltik, ahonnan aztán csak káső este térnek haza. Azt mondja egy erkölcsbíró: „Nem jó jel, ha a szülők otthon nem érzik jól magukat és mindenáron máshol keresnek szórakozást.“ Az volna a leghelyesebb, ha a család tagjai együtt maradnának ünnepnapokon és így ápolnák a családi együvé tartozás érzetét és így szentelnék meg a vasár- és ünnepnapokat. A gyermek a szülőben a legtökéletesebb lényt látja, nem tudja fogyatkozásait és gyarlóságait megítélni. Amit a szülő tesz, az ő szemében a legjobb, a leghelyesebb. A rossz nevelés tehát nemcsak a gyermekkor tiszta örömeit homá- lyosítja el, hanem egyúttal rossz példát is ad a jövőre. Ha az anya el akarja vinni szórakozni a gyermekeit, vezesse ki az Isten szabad ege alá. Nem baj, ha hideg van is, annál pirosabb lesz a gyermek arca, ragyogóbb a szeme. Itt legalább jó levegőt szívhat. Ne csöpögtesse az anyai kéz a mérget a gyermeke leikébe, hanem okszerű módon ápolja azt, amíg nem késő és tanulja meg a legnagyobb és legszebb tudományt: a gyermeknevelést! Mert: Gyermekében él a nemzet, Gyermekében él a család, Jónevelés ígéri a Magyar jövő szebb hajnalát! Benedek Vince. TAVASZ. Megérkeztél mosolygó, szép tavasz, Kedves vendég, üdvözöllek én! Ha késtél is: itt vagy már, hogy fakassz Dús zöldet a fagyos rög helyén. Tegnap még tél volt és ma már Ébredez az egész határ. Mit mesél az úszó bárányfelhő A tavasznak azúrkék egén? Miről suttog titkosan a szellő, Míg játszadozva suhan felém? Ébredj, ébredj nagy természet: Itt a tavasz, itt az élet! Madárdalos, virágos kikelet, Isten hozott téged, új remény! Feledve már a komor, vad telet, Lelkem ujjong tavasz kezdetén. Szívet, lelket megragadó A Te müved, Mindenható! Bognárné, Bertalan Jolán. GONDOLATOK EGY TORONYBAN. Ti emberek, hős száj as emberek Istennek szent nevét Hányszor szórja káromló nyelvetek! Itt állok fent e nagy toronyban S nézek le rátok: Mint hangyák másztok lent a porban. Hogy mertek rázni fenyegetve Öklöt, kezet a nagy Istenre, Ki fent ül ott a messze mennybe. Pár ölről is csak hangyák vagytok: Mit számít akkor fent oly messze Istent káromló vad haragtok!... Dobál Béla. Beharangozó. (Felhívás a Gusztáv Adolf Gyámintézet munkásaihoz ) Halljátok, mit mond a Lélek a gyülekezetnek! Három harang érces hangja csendüljön lelketekbe. Az első, a hitnek harangja, ezt zúgja: Figyeljetek, Evangélikusok! A közös lelki édesanya, evangélikus egyházunk szól hozzátok, a Gusztáv Adolf Gyámintézeten keresztül templomot akar építeni a szegény és szórványgyülekezeteknek, iskolákat a gyermekeiknek, hogy ezt a drága véren szerzett evangélikus hitünket megismerjék, vallják és tántorgás nélkül megtartsák. Evangélikus testvér, ne hiányozzék buzgó könyörgésed a Gusztáv Adolf Gyámintézetért! Megszólal a reménység harangja is, hogy az Isten-háza után vágyódó lelkek bizakodása meg ne szégyenüljön. Nem is szégyenülhet meg, mert az ő ügyük az Isten ügye! Kedves olvasó, azoknak a vágyódó lelkeknek, akik kis templomunkban szeretnék boldogan énekelni: Mily nagy az Űr kegyelmessége, te is testvére vagy. Rád szoruló testyéreid ők, kik örömmel küldenék gyermekeiket evangélikus iskolába, hogy a kicsinyeit szerető Jézusunkhoz közelebb jussanak és felserdülten bizonyságtevéssel vallják: „Én evangélikus vagyok, Vallásomért élek, halok. Ez Jézus igaz vallása, Melynek nincs a földön mása. Amit a Megváltó tanít, Szent vallásomnak tanait Megtartom, híven követem, Ahhoz szabom az életem. Boldogító szent vallásom, Soha-soha el nem hagyom, Sem békében, sem veszélyben, Isten engem úgy segéljen!“ Te is légy rajta, hogy reménységünk boldog valóság lehessen! A szeretet harangja pedig zengje szívedbe: Áldozatos készséggel te is siess szétszórtan élő evangélikus testvéreid megmentésére! Ahogy finn testvéreink élet-halálharcánál sem volt elégséges a szánakozó részvét, úgy a mi szegény és szórványban élő hitsorsosaink is méltán várhatják hathatós támogatásodat. Ne felejtsd Krisztus Urunknak emez intését: Arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. Ez a testvéri szeretet kényszeresen bőkezű adakozásra! Adj jó szívvel, áldozz többet, mint eddig, mert a német Gusztáv Adolf Egyesület évi 20.000 P-s adományát egy ideig nélkülöznünk kell. Ezt a Irányt nekünk kell pótolnunk! Vésd jól szívedbe a Gyámintézet jelszavát: „Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!“ Molnár Gyula. A lelkész és ianiió uráliinál közöljük, hogy az egyetemes egyházi névtár május elejére megjelenik.
