Harangszó, 1940
1940-04-14 / 15. szám
1940. áp.iíis 14. HARANGSZÓ 111. Egy érdekes hiványlevél. Nem lelkészi, nem is tanítói — bár ennek is lehet venni —, hanem presbiteri hiványlevél az, amiről szó van s aminek hiteles szövege 1. Péter 5: 1—4. v.-ben olvasható. Keresd csak fel és olvasd el! Íme, ez a presbiter hiványlevele! Benne van a presbiter kötelessége és benne van a presbiter javadalma. Kötelessége a felelősség. Neki felelőssége van. Nem igaz, hogy egyszerűen kiszemelik, beválasztják és felesketik s azután nincs tovább. A presbiter felel. Felel mindenekelőtt a presbitertársaiért. Péter vette magának azt a bátorságot, hogy odaálljon a presbiterek elé és megmondja nekik a kötelességüket. Mi nem igen merjük venni a bátorságot és fáradságot, hogy ezt tegyük. Mi inkább a hátuk mögött, mint előttük beszélünk. Felel azután az Isten gyülekezetéért. Isten az Ö gyülekezetét bízta rá. Tévedés azt gondolni, hogy az egyházban csak a lelkésznek kell dolgozni. Az egyházi hivatal részese a presbiter is, mert ő is pásztor. A pásztor pedig három dolgot teszt legeltet, vigyáz és ha kell, életét adja. Mikor a keresztyén életet éled, magad is igehirdetővé lettél. Az igétől megtermékenyült élet maga is kenyér. A presbiter vigyáz is. Érdemes elnézni a juhászembert, ahogy vigyáz. Sokszor repül és zuhan a bot, mikor tilosba téved egy bárány. Mi lenne, ha minden presbiter ilyen vigyázó lenne, ha a lelkész a maga vigyázásában nem maradna egyedül, hanem egy fronton tudná magával a presbitereket. Végül a pásztor, ha kell, az életét adja oda. Péter magát itt a Krisztus szenvedése tanújának mondja. A tanú több, mint a szemtanú. A tanú vértanú. Lehet, hogy az egyház útja újra katakombák világa felé kanyarodik. Akkor majd kitűnik, hogy ki volt béres és ki volt pásztor. Beszél ez a hiványlevél a presbiteri szolgálat minőségéről is. Nem kényszerből, hanem szívesen kell a szolgálatot végezni. A presbiter az egyházért él és nem az egyházból él. Számára Isten gyülekezete nem vadászterület, ahol az ő dicsőségének prédájára les, hanem az önfeláldozásnak szent alkalma. Benne van ebben a hiványlevélben a presbiternek a javadalma, jutalma is. Ez a dicsőség hervadatlan koronája. Egy egyszerű ténymegállapítás, nem pedig csalétek ez. A presbiter nem jutalomért szolgál. Enéikiil is szolgálna, mert maga a szolgálat a jutalom. Csak a kegyelem ténye az, hogy a Főpásztor megjutalmazza. A papiros jegyzőkönyvi pontjaiba foglalt jutalom elhervad, a Főpásztor jutalma hervadatlan. A presbiternek egy dolga van: hűségesen szolgál és várja az ő megjelenő Urát. Presbiter testvér! Vedd át ezt a hi- ványlevelet és felelj meg neki! És vigyázz, nehogy ez a hiványlevél egyszer vádlevél legyen a számodra! Szabó József. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját! OLVASSUK^ BS3LIÁT »Kérjetek és adatik néktek . . .« Április 14. — Kérjetek! Máté 7:7. Fölöslegesnek is látszik ez a felszólítás a mai időben. A bizonytalanság, elégedetlenség, jobb jövő utáni sóvárgás, amely mindannyiunk lelkét eltölti, a kérésben nyeri meg legáltalánosabb formáját. Figyeld csak meg látogatóidat, olvasd a sajtó termékeit ebből a szempontból. És még sem tudunk helyesen kérni! Minden'kérésben íz első az akiA Biblia-fordító Károlyi Gáspár szobra. tői kérünk és nem az, aki kér. Tartsuk meg a helyes sorrendet, hogy kérésünk igazi lehessen. Április 15. —- Mit kérjünk? I. Kir. 3:5—12. Régi történet ez, mégis kevesen ismerik. Még kevesebben követik tanítását. Vájjon te Salamon példáját követnéd-e? A lehetőség megvan erre, hisz: „Istennek félelme a kezdete a bölcsességnek!“ Bölcsőtől a koporsóig erre tanít teremtett világ, iskola, élet. Mégis olyan kicsi ma az Istent igazán félők serege. Tartozzunk ebbe, hogy Isten előtt bölcseknek találtassunk. Április 16. — Kitől kérjünk? Máté 6:6. Ha elismerjük is általánosságban, hogy „minden jó és tökéletes ajándék a világosság Atyjától száll alá“, mégsem fordulunk ő hozzá ezekért. Milyen sokan várják ma pl. egy boldogabb világ megteremtését a fegyverektől vagy a politikusoktól, tehát emberektől vagy emberi alkotásoktól. Milyen nagy országok vannak, melyekben egyenesen el van tiltva az Istentől való kérés. Kérjünk mi mindig attól, akinek szemei állandóan rajtunk függenek. Április 17. — Hogyan kérjünk? Ján. 16 : 23—26. Ismerjük a Megváltónak az imádság külső formájára vonatkozó megállapításait: „Ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az utcák szögletein! Ne legyetek sok beszédűek“ stb. Ez az ige a kérés tartalmának Isten elé vitelére tanít meg. Az igazi evangélikus imádságból sohasem hiányozhatik a Jézus neve. Nem önmagunk nevében, nem is a szentek közbenjárásában bízva terjesszük Isten elé kérésünket, hanem Jézus nevében. Ö a mi egyetlen közbenjárónk, aki nélkül „senki sem mehet az Atyjához“. Április 18. — Mikor kérjünk? Lukács 18:1—8. Az igazi keresztyén embernek egész élete állandó kérés. Hisz az Istennel való kapcsolat egyúttal kérés is már, mert mindig hiányérzetet vált ki a lélekből. Tanuljuk hát meg, hogy Isten nem fárad bele soha a kérések meghallgatásába, mint mi emberek, hanem olyan, mint az édesapa, aki gyermekének hangját mindig örömmel hallja. Pál apostol egyik legfontosabb intelme, melyet hallgatóihoz, tehát hozzánk is intéz, így hangzik: „A kérésben állhatatosak legyetek!“ Április 19. — Megkapjuk-e, amit kérünk? Jób 9:30—35. A legtöbb ember ajkán azért hal el a kérés, vagy változik panasszá, mert nem látja ennek teljesedését. Ezért. Jóbhoz hasonlóan, Istent hozzáférhetetlennek, kegyetlennek tarja. Ne feledjük, hogy az imádság által közöttünk és Isten között létrejött viszonyban is mindig Istené a döntő szó! Aki Istenben a szeretet atyját ismerte meg, az minden kéréséhez hozzá tudja tenni: . mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te akarod“. Április 20. — Megadatik néktek! János 11 :41—44. A Megváltó imádságai mind ilyenek. Amikor kér valamit, tudja, hogy az Atyja már teljesítette is kérését. Nála nincs helye a kételkedésnek, mert egy az Atyával. A mi kérésünk teljesedése is ettől az egységtől függ. Keressük először a mennyei Atyával való egységet s ha ezt megtaláltuk, akkor csak olyan kéréseket fogunk eléje terjeszteni, melyek megegyeznek az Ő akaratával. Ezekre pedig mindenkor meg fogjuk hallani a felülről jövő választ: „Megadatik néktek!“ Dombi László. KARCOLATOK Adfon mindenki. ..! Óriási árvízveszedelem pusztított az egész országban. Kormányzó Ür Öfőmél- tósága, aki repülőgépen megtekintette az egész árvízsujtotta vidéket, útjáról visszatérve a következő legfelsőbb kéziratot intézte Teleky Pál gróf miniszter- elnökhöz, az árvízkárosultak megsegítésére: Kedves gróf Teleki! Most érkeztem vissza az árvízsújtotta országrészek felett tett útamról. Bár csak madártávlathói láttam á rombolást, mégis megdöbbentett annak pusztító ereje. Lát-
