Harangszó, 1939

1939-03-26 / 13. szám

100 HARANGSZÓ 1930. március 26. Az 1860. évtől 1906. év május elsejéig az ungvári evangélikus hívek leiki ellá­tása oly módon történt, hogy igénybe­vették a testvér református egyház mindenkori lelkészének és tanttójának szolgálatait; s évente kétszer járt ide a mindenkori pazdicsi lelkész az ungvári református templomban tavasszal és ősszel istentiszteletet tartani s az Ur vacsoráját kiszolgáltatni. Az 1906. év május elsejétől uj kor­szak kezdődik az ungvári evangélikus hívek lelki életében. Ugyanis a szervező képességéről or­szágosan ismert Zelenka Pál püspök látva a szórványokban élő, elhagyatott evangélikus lelkek szomorú helyzetét, elhatározta, hogy bármi áron, de meg­teremti a missziói alapot, melvből egy­házkerületi missziói lelkészi állást szer­vez, s egyházkerülete szétszórtan élő evangélikusainak lelki ellátásáról hala­déktalanul gondoskodik. 1906. évben már céliát el is éri, egyházkerületi misz- sziói állást szervez, s arra meghívja Margócsy Aladár akkori missziói lel­készt. Az Ungvárra küldött missziói lel­kész azonnal hozzálát nagyfontosságú munkájához. Mindenekelőtt a testvér­egyház lelkészét, Komjáthy Gábort ke­resi fel, kinek Zelenka Pál tiszakerü- leti püspök megbízásából, az egyházke­rület nevében hálás köszönetét feiezi ki azért a buzgó és hű lelki ellátásért, melyben az ungvári evangélikus híveket részesítette. Az új missziói lelkész azonnal hoz­zá lát a missziói-egvház szervezéséhez, meglátogatja a helybeli és vidéki híve­ket, azokban felkölti az összetartozan- dóság érzetét, az apák hitének megtar­tására buzd'tía s a szent örökség meg­őrzésére. Előkészíti az első evangélikus istentiszteletet. Az istentiszteletek tar­tására kieszközli a Drugeth-téri állami elemi iskola egyik termét, amit a ma­gyar minisztérium azzal enged meg, hogy az istentiszteletek tartásával az egyház a tanítást soha zavarni nem fogja. összegyűjti az evangélikus ifjúságot, azokat énekekre tan!tja, neiével feldí­szíti az első evangélikus oltárt Ungvá- ron, s az első istentiszteletre összehívja a híveket, kik teljes számban jelennek meg. A szervezés munkájában a hivek ki­vétel nélkül segítik az ide_küldött misz- sziói lelkészt, helyben és vidéken kivé­tel nélkül örömmel fogadják. Hidasi Sándor akkori tanfelügyelő mindenben segítségére van az egyháznak. A missziói lelkész egyidejűleg meg­kezdi a hitoktatást az összes tanintéze­tekben, a vidéken a járási központok­ban három nvelvű missziói istentiszte­leteket tart. így Nagybereznán, Pere- csenvben, Szobráncon és Remetevas­gyáron. Kántor hiányában éveken át maga vezeti a lelkész az éneket, a nyilvános istentiszteletek alkalmával. A missziói lelkésznek a hívek ellá tásán kívül, mindjárt a szervezés ideien nagy gondja van arra, hogy a templom építésének gondolatát felébressze a hí­vek lelkében, azt állandóan napirenden tartsa. Adakozásra szólítja fel a híve­ket, kik azóta évente adakoznak az építendő templom céljára. 1914. év tavaszán az egyház elhatá­rozza a templomépítést. Egyházhatósá­gi jóváhagyás után, Kavasch Ernő épí­tészt bízza meg, hogy 47.000 korona összegért építse fel a templomot. Nevezett építész 1914. év julius ha­vában hozzáfog a templomépítéshez, közben kitör a világháború, beáll a munkáshiány, anyagszállítás lehetetlen­sége, ezen okok miatt a templomépí­tésnek szünetelni kellett. A temnloménités szünetelt 1914. ok­tóber közepétől 1924. augusztus else­jéig, 10 esztendeig álltak ott a puszta falak a Drugeth-téri parkban. Háború után a templom-alap egyen­lő lett a nullával. I lira kellett templom- alapot gyűiteni. Minél szánalmasabban állt ott a három méter magas fal. an­nál erősebben tört ki a vágy a lelkek - ből az Ur hajléka után. A hivek mindegyike kivétel nélkül hozzájárult kisebb-nagyobb összeggel a templomépítéshez. A temploméoitéshez hozzájárul Ung- vár város közönsége vallás és nemzeti­ségi különbség nélkül, az evangélikus egvházegvetem egyházai, magánosok, a református egyházak és az állam. Az új harangot, melv a koronával együtt négy mázsa 47 kilót nvom, bak- tai Egry Ferenc, a kárpátaljai ungi re­formátus egyházmegye főgondnoka ajándékozta. Állj időtlen-időkig te kis templom és hirdesd Isten dicsőségét! Margócsi Aladár lelkész. MAGYAR-LENGYEL HATÁR. Dicső Árpád apánk több mint ezer éve, Felért seregével hires Vereckére, Megszerette Kárpát gyönyörű szép táját. Tej jel-mézzel folyó Alföld rónaságát. Hires Vereckére felért honvédségünk, Ott várta a lengyel, régi jó testvérünk, Örültünk egymásnak, a viszontlátásnak, Valóra vált vágynak, közös szent határnak. Menjünk el lélekben mi is Vereckére, A Kárpátok ormán boruljunk le térdre, Magasztaljuk Istent, ki eddig segített, Adott nemzetünknek erőt, reményt, hitet. Vitéz honvédsereg! nem lehet pihenned, A nemzeti zászlót még tovább kell vinned, Délkelet tájáról hidegen fű a szél, Bús székelyek s csángók sóhajáról beszél! Szentantalfai Nagy Lajos. OLVAS D TERJESZD TÁMOGASD A H ÄRANBSZOT! A*' Tanultunk finnül!* Minek ? Valószínűleg ezt kérdezi a legtöbb ember, mikor ennek a könyvnek elmét olvassa. Nem látja értelmét annak, hogy megtanuljon egy olyan nyelvet, amelyik nem világnyelv. A finn nyelvvel nem le­het világkörútra indulni, éppen úgy, mint ahogy a magyarral sem. Az or­szág határain túl már senki sem érti. Elszigetelt kis nép elszigetelt nyelve. Bizony, aki az érdekre néz első sor­ban, az inkább tanul angolul, vagy né­metül, mert ezeknek a világnyelveknek a tudását esetleg még aprópénzre is fel tudia váltani a mindennapi életért való küzdelmében. De hát nem is érdekből kell mine­künk finnül tanulni, hanem szerétéiből. Árva népünknek északi rokonsága be­széli ezt a nyelvet. Egy nép. melynél inbban senki sem szereti e föld kerek­ségén a magyart. Ezért tanulnak ők is magyarul. Ha az érdekre néznének, ők se tanulnának magyarul, de a szívükre hallgatnak és tanulnak magyarul. Lehet, hogy nem érdekünk, hogy ta- nuliunk finnül, de mindenesetre érdekes tanulni finnül. A finn nyelv rokon a ma­gyarral. Évezredek külön fe'dödése vál­tozásokat hozott létre mindkét nyelv­ben. Mi már nem értiiik meg. ha meg nem tanuliuk egymás nyelvét. De az ős­rokonságnak olyan világos nyomai van­nak. amelyet keresgélni izgalmasan ér­dekes és megtalálni szívdobbantó öröm. Aki egyszer ebbe belekóstol, az meg tudia érteni, hogy vannak emberek, akik beleszerelmesedtek az összehason­lító nyelvtudományba. Aki komolyan el­kezdett tanulni finnül, az mind bizony­ságot tehet erről: rendkívül érdekes do­log finnül tanulni. De nemcsak érdekes, hanem érdemes is. Aki megtanul finnül, az megtanul is­merni egy népet, melyet megismerni él- ■mény, s közelebb férkőzni egy lélek­hez, melyen Isten ébresztő Szentleiké­vel az újjászületés csodáját hajtotta végre. Nem könnyű dolog. Az önzőén szá­mító embernek első pillanatra talán nem f ize födik ki, de érdekes és érdemes. Ta­nuljunk hát finnül. Túróczy Zoltán. * A ,Tanuljunk finnül!' című április elejére megjelenő finn—mapvar nyelvkönyv előszava. A 210 oldalas kfínw előjegyzési ára 2.50 P. Megren­delhető a Harangszonál A Harangszó útja a Felvidéken. Elindult a Harangszó, hogy vissza­hódítsa a húsz éve elvesztett lelkeket Nem volt idegen a felvidéki evangélikus nép előtt. Sokan szeretettel üdvözölték a sokáig nélkülözött barátot, aki 1918 előtt minden héten várva-várt kedves vendég volt. Sok örömteljes tapaszta­latom volt az egy hónapi felvidéki ter­jesztés alatt, de feltárultak egyúttal egyházunk fájó sebei is. A közöny, a megnemértés, az önzés a legkülönbö­

Next

/
Thumbnails
Contents