Harangszó, 1939
1939-03-19 / 12. szám
92 HARANGSZÓ 1939. március 19. teg és a templomot emiatt felkeresni nem tudó tagjának az Ür szent vacsoráját is kiszolgáltattuk. Tudjuk, hogy ezek a házi istentiszteletek „keskeny csatornák“ csupán, de lehet-e azt mondanunk, hogy — nem egy, templomban soha nem látott ember életével — Isten nem tehet csodát épen ezeken a „keskeny csatornákon“ keresztül és nem mentheti meg épen ott és épen akkor krisztustagadók halálától krisztushívők életére?! Mi csak azt kérjük az Űrtói, hogy használjon fel minket és a mi házi istentiszteleteinket arra, hogy az ő Szentlelke csodáit a mi magunk és gyülekezetünk életében megtapasztalhassuk és itt nálunk lassanként minden ház templommá váljék, ahonnan esténként messze hangozzék az ének, mélyre az Ige és magasba az imádság. Blatniczky Jenő. Rekord Sárszentmíklóson — 10.000 . . . Késő este van, ülök a szobámban. Előttem a barlahidai templom képe, ha ránézek, jókedvű erős magyarok jutnak az eszembe s Németh igazgató úr, aki a világjáró Alexet hajtotta, mikor végigkocsikáztuk az országot. A templom fölött egy Luther-kép. A bátyám festette. Sötét, mélytüzii szemek, határozottság, akarat. Én meg előttük ülök, és nem tudok pihenni térni, míg le nem írom, ami körülöttem történt. Hiszem, hogy szolgálatot tehet e pár sor. Azzal kezdem, ha valahol, Barlahidán értik ám a lakodalom csinálást! Csak olyan szegényebb fészekrakáshoz is összeverődnek '80—100-an, hátha valami zsindölyös ember indítja útnak a lányát ... Holmi síkvidéki fiúcska hegynek nézhetné ilyenkor az összesütött süteményhegyeket. Szebbnél szebb „hök- kön!“ sültek, mosolygós kalácsok, apróságok, már ahogyan az asszonyaim összeálmodják őket... Hanem, ha a barlahidai asszonyaim országhírűvé nőttek a sütőtudományukkal, (Hej, szegény megboldogult Ma- róthy Jenő, de szépen tudtál te erről írni és beszélni.) a sárszentmiklósi asz- nyonyaim is helyt állanak ám, ha teaesthez kell előkészülni szolgálattal és szeretettel. Példájukat ide állítom, megérdemli, hogy följegyezzem, hiszen az egyházunk iránti szeretet sugárzik abból, amit elmondani akarok. 50 filléres teajegyeket bocsátottunk ki. A lányaink, asszonyaink szertehord- ták a faluba. Ahogy utánuk néztem, elgondoltam, ugyan fogy-e el? Fogyott!! 500 darab. Istenem, lesz-e sütemény 500 embernek? 6—8 darabot csomagoltunk egybe, egy-egy tea mellé. Ez biz 4—5000 darab. Asszonyaim, mi lesz velünk, jajdult fel bennem most a félelem? 5000 darab süteményt honnan veszünk, hiszen azzal Dunát lehetne rekeszteni, és mi sárszentmiklósi hívek össze-vissza vagyunk 278-an. Kevesen — de nagy szívvel! Engem úgy összezavart, de úgy ám a gondolat, honnan veszünk ennyi süteményecskét, hogy bánatomban elballagtam Sárbogárdra megérdeklődni, mennyiért lehet kexet kapni. Estére verődtem haza. Kis feleségem, pedig messziről szakadt lélek, magyarosan hátrakötött fejjel állt elém és titokzatosan súgja, hogy neki van „360“... Kezdtem érteni, hogy ez sütemény. (Rohantam telefonon lerendelni a kexet.) S jöttek az asszonyaim. Hát ne búsuljon Tisztelendő uram 3—400-at hozunk s tortát is. Egy szó, mint száz, az eredmény lett 32 darab torta, s 10,000 sütemény. A tiszta bevétel 300 pengő volt két ízben; az összes bevétel 415 pengő. Én ezúton is felhívom nőegyleteink figyelmét arra, hogy ilyen formában rendezett teaesték egészen újat és kedveset hozhatnak. Megfelelő kísérő műsor egészítette ki a „teán“-kat; felejthetetlen emlékként őrizzük a két estét, és én biztosan tudom, soha nem fogok aggodalomba esni a fölött: lesz-e majd elég sütemény. Hiszen ez a szám 10,000, rekordnak is beillik! Jakus Imre. SZÉKELY FOHÁSZ. Az erdélyi havasokban Reménytüzek égnek, Agyongyötört székely szivek Segítséget kérnek. Szomorúan sir a szellő Csíki hegyek táján, Oláhoknak terem gyümölcs Székely gazda fáján. Kolozsvárnak szép főterén Martalócok járnak, Román horda a gazdája Az aradi várnak! Nagyváradi sétatéren Dús arcokat látni, Meddig kell még mindig olyan Szomorúan várni ? A Hargita magas csúcsát Oláh bocskor járja, Magyar tesvér jöjj, segíts hát, Kezed székely várja Székely fonó hová lettél ? S a szép magyar nóta ? Elhallgatott, nem hallani Gaz Trianon óta ! A Nemere is felsajog Ezt fütyüli sírva : A székelynép panaszai, Mind felvannak Írva! Súlyos börtön, véres korbács, Hogyha nyelved volna; A panaszok milliója Keserűen szólna ! Ha majd egyszer a panaszok Kezdenek beszélni, Eléd tárjuk Románia; Mit kellett megérni. Amig nyílik piros rózsa És lesz fehér márvány, A zöld rét is ezt hirdeti ; Megállj oláh ármány! Magyar honvéd, hős katona, Világ eszményképe, Ragadj fegyvert a kezedbe Vár Erdélynek népe! Jó Istenünk halld imánkat, Tekints le e népre : Adj nekünk már igazságot, A sok nehéz évre. A székely nép igy könyörög Édesatyánk hozzád; Legyen szabad újra Erdély És nagy, Magyarország! Horváth György. Apró történeteit. Önfeláldoxás. Két munkás dolgozott egy magas templomtornyon. Villámhárítót szereltek. Egyik munkás a másik vállán állva végezte munkáját. Egy vigyázatlan pillanatban a telső munkás kiloccsantott az olvasztott ólomból, amellyel dolgozott. Az ólom az alsó munkás karján folyt végig és iszonyú fájdalmat okozott. Ha megmozdult volna, társa menthetetlenül lezuhant volna a halálos mélybe. Ö azonban mozdulatlanul tűrte, hogy a forró ólom beleégjen húsába és nem mozdult mindaddig, míg társa be nem fejezte a munkát. Ériünk fialt meg ! Kigyulladt egy hajó rakománya a tengeren. Az égő hajó csak úgy érhette el a kikötőt, ha a kormányos élete kockáztatásával is kitart a forró kormánykerék mellett. A kapitány minden szüntelen így kiáltott feléje: „Birod-e még?" A kormányos pedig látva az utasok kétségbeesését, kikötőbe vezette a hajót, de égési sebeibe belehalt. A megmentett utasok a hős kormányos sírja fölé emlékkövet állítottak e felírással: „Érettünk halt meg!" Szórvány előkészítő tanfolyam »Kapernaumban.“ A Keszthely közelében levő gyenes- diási lelkészüdülő „Kapernaum" vezetősége elhatározta, hogy egy régebbi tervét Isten segítségével ez évben megvalósítja. A vezetőségnek ezzel a konfirmációra előkészítő oktatással az a célja, hogy az anyaegyházaktól távol eső szórványok gyermekeinek módot nyújtson alapos konfirmációra, illetőleg az életre való előkészülésre. A tanfolyam május hó első napjaiban kezdődnék és négy hétig tartana, a püspök úr által kiküldött lelkész vezetésével. A résztvevők a lelkészüdülőben nyernének elhelyezést, ahol a háztartást egy diakonissza nővér látná el. Az egyes lelkészek már bizonyára megkapták D. Kapi Béla püspök felhívását, mely arra vonatkozott, hogy szemeljék ki a gyülekezetükben levő szórvány területen azokat a gyermekeket, akiket „Kapernaumba" lehetne küldeni. Ha ezt a tervet Isten megáldja, igen nagyjelentőségű erőtényezőjévé lehet ez a kezdeményezés a szórványban élő evangélikusságnak, de nem utolsó sorban egész egyházunknak is. Ebből a kis elindulásból Istennek olyan dolga támadhatna, hogy megmozgathatná a szórványterületeken keresztül gyülekezeteink többi népét is. Hogy pedig mit
