Harangszó, 1939

1939-03-19 / 12. szám

1939. március 19. HARANGSZÓ 93. SS elentene ez azoknak, akik a kurzuson észtvesznek, ezt alig tudjuk elgondolni. \z igazi konfirmációban Isten az, aki a íeresztségben magáévá tett gyermeket r világi életében a Krisztusban való Ilit iltal magához kapcsolja és az oltári mentséggel való élés által, az egyházi- íegyelmi életközösség reális talajába •rősíti élet-eleven bizonyságtevő taggá. Isten csodás kegyelme ez. Legyen imád­ságunk tárgya ez a terv és készítsék elő izok, akiket illet, hogy Isten adhassa neg terveink és imádságaink boldog valóra válását. t c «« «-•>«»« s-« s-« «»e> Lukács evangéliumának 2. fejezete szerint élt Jeruzsálemben egy ember. Nagy hazafi volt. Kemény fából faragta Isten. Ifjú korában bizonnyal tüzes har- os volt, kit nem félemlített meg a sza- ladságharcoknak a római helytartók ál­tal való kegyetlen vérbefojtása. Mikor ■rett férfiúvá lett, akkor sem tette a ke- lyér gondja reálpolitikussá, hanem hű­séges maradt megszállott nemzete jö- őjéért munkálkodó áldozathozatalában. 5 mikor, megöregedett, akkor is várta Izrael vigasztalását és hitt az isteni igaz- ágban akkor is, mikor a legtöbben már emondtak' róla. Egyszer azután nem bírt ellenállni a i.élek indításának. Elindult a templom­ja. Ott megtalálta népe szabadítóját, mrjaiba vévé őt, áldá az Istent és igv szólt: „Mostan bocsátód el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet." Más- íap azután nyugodtan meghalt. Hogy hívták ezt az embert? A Biblia Simeonnak hívja, mi most így érezzük hogy Jánossy Lajosnak ilvják. Tüzes harcai, férfikora hűséges áldo­zatai s öreg korának hívő várakozása itán meglátta népe szabadítását és most békességben hazatért. 71 éves volt. Áldozatos papi szolgá­latának 44 évéből 18 éven át vívta a cseh megszállás alatt Krisztus jóvitézének íősi küzdelmét egyháza magyarságáért és alkotmányos szabadságáért. Nyuga- ombavonulása után Sopronban telepe- lett le. Hazavitték a révkomáromi templomba s március 15.-én, a nemzeti szabadság emléknapján, áldották meg lolttetemeit. Ki szolga földön nem lyughatott, a szabad földben most meg- lihenhet. Szemei lássák meg az Isten idvösségét. Túróczy Zoltán. Zalaistvánd. Böjt első vasárnapján ktatta hivatalába Molitórisz János espe- es a gyülekezet új felügyelőjét: dr. Mes- erházy Ferencet, Veszprém vármegye őispánját. Az új felügyelő édesatyja írókét vette át, aki hosszú évek során át olt a gyülekezet köztiszteletben álló elügyelője. Új lelkészével és új felügye- őjével az élen, megújult hittel indúlt el í gyülekezet a régi, kipróbált úton: a keresztet vivő Krisztusa nyomában. OLVASSUK A BIBLIÁT Ésaiás-passió. 2. Az Úr szolgájának tanítványai. Március 19. Ésaiás 51, 1—3. Szár­mazás szerint. A farizeusok dicsekesznek azzal: „Ábrahám a mi atyánk“. Sokkal fontosabbról beszél itt a próféta, mint faji származásról. Jézus is, Pál apostol is, mikor Ábrahámot említik és Izrael igazi örökségére akarnak rámutatni, ak­kor Ábrahám hitéről beszélnek. — Az Úr Szolgájának tanítványai csak hit szerint lehetünk az ö kiválasztása nyo­mán. Uram Jézusom hálát adok, hogy engem is tanítványodul hívtál el, hogy az örök élet örököse lehessek. Március 20. Ésaiás 51, 4—6. Nagy távlatok előtt. Azért hívta el az Úr Szol­gája az ö tanítványait, hogy reájuk bízza azt a tanítást, amit nekik hirdet- niök kell szerte ezen a világon. Jézus a nagyheti beszédeiben szólott már er­ről tanítványainak, hogy mikor itt hagy­ja majd őket, bele lássanak missziójuk nagy távlataiba. — Uram add, hogy a Te igaz tanításodnak mindig hű hirde­tője legyek tanítványságomban, bármer­re küldesz is engemet. Március 21. Ésaiás 51, 7—8. Üldözte­tésben. „E világon nyomorúságotok lé­szen ...“ mondja Jézus Krisztus a bú­csúbeszédében. Elkerülhetetlen az Úr Szolgája tanítványságában az Üldözte­tés. Nem is tanítvány az, akinek nin­csen e világban üldözője az Úr miatt. „De bízzatok ...“ mondja tovább Jézus. Üldöztetésben is csak a hit tarthat meg az Úrhoz való hűségben. — Uram, ne a világból vegyél ki, hanem őrizd meg Szolgád tanítványát a gonosztól. Március 22. Ésaiás 51, 9—11. Örökös öröm felé. „Bízzatok, én meggyőztem a világot!“ így zárja le szavait Jézus Krisztus. Halálával megpecsételt Igéjé­vel így nyitja meg a mennyet tanítvá­nyainak, mint ahogyan Isten Szavával megnyílt a Vörös-tenger vize és a fog­ság kapuja Izráel népe előtt. Az Úr ve­zet Kánaánba, az örök élet felé! — Há­lát adok Uram, hogy a jeruzsálemi temp­lom-kárpit ketté hasadásával utat mu­tatsz nekem is a Te trónusodhoz. Március 23. Ésaiás 51, 12—16. Vi­gasztalás ígéretével. A mennyei úton is elfogja a tanítványt a félelem. Hiszen a megkötözött Krisztus mellől mind elsza­ladtak. Pedig megígérte az Úr a vigasz­taló Szent Lelket. Ez az Úr szenvedő Szolgájának legnagyobb szomorúsága. Azok félnek, akikből az Ő népét akarta toborozni. — Uram bocsáss meg nekem is, hogy olyan sokszor nem élek a Te vigasztalásodból, hanem félek az úton. Március 24. Ésaiás 51, 17—19. Vi­gyázásban. Mintha csak a Getsemáné- ban hangzana el az Úr Szolgájának sza­va az Ő tanítványaihoz. Lehetetlen is másképen az ö tanítványságában meg­maradni, mint csak állandó vigyázásban. Másképen elaluszik még a legjobb tanít vány is és a romlás vesz rajta erőt. ■— Uram, ne emlékezzél meg az én bű­neimről és mulasztásaimról. Március 25. Ésaiás 51, 20—23. A Sza­badító kezében. Az Isten haragjától el- bódult tanítványok közül támadnak a Júdások és a Péterek, de az Úr kiveszi kezökből a tántorgás poharát, kinyújt­ja feléjük szabadítását. Rátekint a ta­gadó Péterre. Júdás önmaga akar a dol­gon segíteni, de nem sikerül neki. Csak a könyörülő Istenben lehet szabadítása azoknak, akik bűnbánattal hozzá folya­modnak. — Uram, a Te kegyelmességed szerint emlékezzél meg a Te nyomorult tanítványodról! Itt zés Mihály. KARCOLATOK Bö/Zi csárdás. A „Debrecen" című debreceni lap március 5.-i számának 13. oldalán olvassuk „Evangélikus Fillérvacso­ra" cím alatt a következőket: „Az Evangélikus Filléregylet szom­baton este tartotta nagysikerű „Fillér- vacsoráját" az Arany Bika üveg- és Bocskay-termeiben. A város előkelő közönsége, az egyházi, katonai, polgári kiválóságok szine-java töltötte meg mindkét termet. Ott voltak ... Az Ízletes vacsora után ropogós csái- dással nyitották meg a táncot és a leg- jobb hangulatban maradtak együtt a hajnali órákig..." A debreceni filléregylet egyszer megharagudott már ránk azért, mert ráolvastuk az igazat. Tudjuk, most is megharagszik s mégis ki­mondjuk nyíltan, hogy nem lehet istenáldás az olyan szeretetmunkán, amelynek filléreit böjti csárdással táncolták össze. A továbbiakra nézve pedig két eset lehetséges: vagy igaz a fenti híradás és akkor a debreceni fillér­egylet hagyja el nevéből az evan­gélikus jelzőt; vagy pedig nem igaz a „Debrecen" című lap hír­adása, akkor pedig jelenjék meg sürgősen a cáfolat! Szabó József. HETI KRÓNIKA Tessedik Sámuelnek szobrot állítanak Szarvason. — Báró Vay Lászlót válasz­tották a magyar élet pártjának elnöké­vé. — Megállapították a magyar-cseh­szlovák határt a Duna és az Ung között. Magyar fennhatóság alá került husz község, visszacsatoltak 8 községet. Kas­sa környékén jelentős környező hegyek kerülnek vissza Magyarországhoz. — Zsindely Ferencet miniszterelnökségi, Jalsoviczky Károlyt kultuszminisztériumi államtitkárrá nevezték ki. — vitéz Thu- ránszky László lett az új sajtófőnök. — Calinescu Arnold az új román miniszter- elnök. — Csehország és Szlovákia kö­zött teljességgel kiéleződött a helyzet. A csehek elmozdították a Tiso kor­mányt és helyébe Szidort tették meg kor­mányelnöknek. A szlovák vezetők azon­ban nem hódoltak meg Prágának és Németország támogatásával Szlovákia Id. Jánossy Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents