Harangszó, 1939

1939-03-05 / 10. szám

1939. március 5. HXRXNGBZÖ 75. Az én népem. Most, amikor a hazatért evangélikus Sajógömör mutatkozik be a Harangszó hasábjain, szives örömmel teszek eleget a szerkesztő ama kérésének, hogy mint Sajógömörnek 17 éven át volt lelkipász­tora, én is írjak valamit emlékeimből. * Aki olvasni tud a nép lelkében, arra nézve nemcsak kedvesen mosolyogtató, de sokatmondó az a pár szempont, amely szerint a saiógömöriek a papvá­lasztásoknál döntöttek. Pl.: „X-et azért nem választjuk meg, mert behunyja a szemét, amikor prédikál, mint a kakas, mikor kukorékol. Ha észreveszik a szom­szédfalubeliek, csúfolni fognak bennün­ket érte, akármilyen jó legyen is.“ — „Y-t azért nem választjuk meg, mert a prédikáció végén berekedt, biztosan gyenge a tüdeje, ez nem fogja bírni a szórványokat.“ — „Z-t sem választhatjuk meg, mert a próba-prédikációnál a nálá­nál öregebb papot, akit cenzorként küld­tek ki, nem engedte előre. Hogy fogja az ilyen nevelni az ifjúságot az öregek tiszteletére.“ — „A-t azért kell megvá­lasztani, mert nem könyvből, de a szívé­ből imádkozott.“ — * A saiógömöri evangélikusok áldozat- készségéről beszéljen ez a pár adat: ti­zenhét év alatt templomukat, a torony­nyal együtt, tetőtől talpig megújították, belül kifestették úgy, hogy a Felvidék­nek egyik legszebb gótikus temploma. A toronyban csak egy harang maradt meg árván a háborús rekvirálás után. A templommegnyitáskor három gazda há­rom harangot adományozott és azóta új­ra négy harang dicséri Istent. A régi, korcsmából átalakított iskola bacillusfé- szekké lett. Földig lerombolták és egy másik, jobb fekvésű helyen egy két-tan- termes, teljesen modern új iskolát épí­tettek. L. Koncz Márton a falu leggaz­dagabb embere titokban jött el hozzám és arra kért, hogy csináljak számára egy olyan végrendeletet, amely szerint ő ösz- szes vagyonának felét a sajógömöri sze­gény gyermekekre hagyja. Amikor meg­kérdeztem, hogy mi adta erre a gondo­latot, elhozott egy könyvet és akkor lát­tam, hogy az általam szerkesztett „Ma­gyar Barát“ c. 100 oldalas havi folyóirat 4. száma volt, amelynek vallási rovatá­ban a missziói munkát képekben is szem­léltettem. Így áldotta meg az Ür ezt a magvetést. Ma már a vagyon az egyhá­zé, pedig 150 ezer csehkoronánál na­gyobb értéket képviselt. És még egy, ami igazán példa lehet a végrehajtóval besze­dett papfizetések korában. Sajógömörön a „konszipáció“, az egyházi tisztviselők termény-fizetésének összeszórása Már- ton-nap előtt van. Ezen a napon az utol­só szemig behozzák a búzát. És látni kell, hogy milyen szeretettel öntik a vékába, hogyan „tetézik meg“, hogy „a galam­boknak is jusson.“ Aki valami ok miatt délutánra marad, az már szégyenkezve és nagy bocsánatkérések között hozza el búzáját. Nem igaz, hogy a paraszt hálát­lan! Aki őszintén és nem érdekből szere­ti, azt a szívébe fogadja! * A sajógömöri evangélikusok áldozat­készsége hitöknek gyümölcse. A cseh megszállás alatt terjesztett kommunista eszmék rágták ugyan hitök fáját, de el nem pusztíthatták. A hivatalos kommu­nista párt tagjai sorába a szegénység nagy része belépett, de ezek legtöbbje hívő, egyházias és erős nemzeti érzésű volt ott is, hiszen ők csak azért lettek „koministák“, mert ez „a szegények pártja.“ Pedig nem volt okuk a külön pártra, mert a sajógömöri gazda szegény aratóját megbecsüli, mindenben segíti és asztalához ülteti. Amikor azt indítvá­nyoztam, hogy a presbitérium felét a szegények közül válasszuk (mert azelőtt csak jó gazdák voltak presbiterek), meg­értették, nem ellenkeztek. A kurátori és két egyházfi tisztség a faluban ma is a legnagyobb tisztség. A két egyházfi régi szokás szerint, a legjobb gazdák fiaiból került ki. Mikor azt indítványoztam, hogy az egyik egyházfit a zsellérek so­rából válasszuk, ebbe is belementek. Csak az volt a baj, hogy a megválasz­tott, szegény sorsban élő ifjú, nem akarta elvállalni, mert — úgymond — „ilyen megtiszteltetés egy szegényt nem illet meg.“ A sajógömöri szegénység soha nem volt forradalmár, ha akadt is közöttük „nagyhangú“ vezér, az is „pénzért beszélt.“ * Mert hívő, azért öntudatos evangé­likusok is. A tizenhét év alatt nem em­lékszem sem kitérésre, sem reverzálisra. A templomszentelés emléknapja: novem­ber 11, Márton-napja. A sajógömöriek- nek az egyik legnagyobb ünnepe. Min­dég a napján tartják meg és felháborod­va beszélnek azokról az egyházakról, A fekete határ mentén ... Színmű három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 6 6. JELENET. Gyuri: (Jön.) Édesapám!! Marusán: Na, mi az!? Hol jársz egész délután? Csupa lyuk a nadrágod. Marusánné: S az arca! Egy seb. Marusán: Hol az ördögbe mászkáltál? Mintha megte­továltak volna. Gyuri: Futbaloztunk. Marusánné: Még a nyakát töri ez a fiú... Marusán: Se baj.. Fiú vagy mi! Hadd tombolja ki ma­gát.. (Gyurihoz) Na és most mi kell? Vesd le azt a nadrág­roncsot. Gyuri: Moziba megyek .. Marusánné: Vendégek vannak s te moziba mégy? Gyuri: Kötelező film. A dicsőséges magyarországi had­járat. Meg kell nézni! Marusán: Eredj hát.. Hozd magad rendbe s menj! Gyuri: Kérek pénzt... Marusán: Az is kell? Az ördög látott ilyen világot, min­den nyavalyára pénz kell. (Ad neki.) Eredj, aztán, hogy haza siess... Gyuri: Köszönöm. (El.) 7. JELENET. Marusán: Nézd ezt a kölyket, mit tudja ez, hogy ma­gyar a vére. Amilyen a légkör, olyan lesz a tüdő, a szív, az érzés, olyan lesz a vér. A nevelés és a körülöttünk zajló élet teszi az embert. A viszonyok összehatásából épül a jellem. Olyan román lesz Gyuriból, mint a patyolat. Marusánné: S ha még sem. Ha egyszer kitörnek belőle a sejtések, a beléje fojtott ösztönök? Marusán: Ne bölcselkedj! Szeretnék a falnak menni, ha asszony filozofál. 8. JELENET. Csontos: (Jön.) Kezét csókolom, jóestét kívánok, Polgár­mester úr! Különös időben jövök, talán rosszkor is... Marusán: Mit akar? Csontos: Támogatását szeretném kérni. Marusán: Miben? Csontos: Holnap tárgyalják a közszállítások ügyét s az én kérvényem is bent van ... Marusán: Ahá, értem Csontos úr. Keményen hangzik még a neve. Csontos: Lehet azon puhítani. Marusán: Magyar iskolába járnak a gyerekei s a ma­gyar szélsőség között látom gyakran. Csontos: Nem vagyok velük örökre összeházasítva s gye­rekeimet ép ma írattam az állami iskolába. Marusán: Megkapja a megbízást, de még ma este ke­zemre juttatja Bodót. Megértette? Csontos: (Váratlanul érte.) Megértettem.., de., de nem tudom ép .. hol... Marusán: Semmi kifogás.. Feltűnés nélkül megkeresi s jelenti, hol tartózkodik,. Megértette? Itt jelenti nálam .. Isten vele.... Csontos: (Hajladozva.) Visszajövök ... 9 JELENET. Marusán: Látod, így fognak elvérezni. Jönnek egymás után. Mind .. mind.. A hősök, a nagyszájúak, a hű magya­rok, a mártírok .. Mint a meglékelt testből cseppenként ki­szivárog a vér, úgy fogynak semmivé. Ez az idegen testbe ágyazott életnek a végzete ... Marusánné: S nem fái, hogy árulásra bírod? Marusán: Mit árulás!? Kenyeret adok a nyomorultnak. Éhen döglik, ha nem segítek rajta ... Marusánné: Nincs szívem a politikához. Marusán: A politikát hagyd rám s nézz utána, hogy va­lami tisztességes vacsora kerüljön az asztalra. A jó vacsora nem rossz politika. Idejében ez is megteszi a maga hatását. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents