Harangszó, 1939
1939-03-05 / 10. szám
1939. március 5. HXRXNGBZÖ 75. Az én népem. Most, amikor a hazatért evangélikus Sajógömör mutatkozik be a Harangszó hasábjain, szives örömmel teszek eleget a szerkesztő ama kérésének, hogy mint Sajógömörnek 17 éven át volt lelkipásztora, én is írjak valamit emlékeimből. * Aki olvasni tud a nép lelkében, arra nézve nemcsak kedvesen mosolyogtató, de sokatmondó az a pár szempont, amely szerint a saiógömöriek a papválasztásoknál döntöttek. Pl.: „X-et azért nem választjuk meg, mert behunyja a szemét, amikor prédikál, mint a kakas, mikor kukorékol. Ha észreveszik a szomszédfalubeliek, csúfolni fognak bennünket érte, akármilyen jó legyen is.“ — „Y-t azért nem választjuk meg, mert a prédikáció végén berekedt, biztosan gyenge a tüdeje, ez nem fogja bírni a szórványokat.“ — „Z-t sem választhatjuk meg, mert a próba-prédikációnál a nálánál öregebb papot, akit cenzorként küldtek ki, nem engedte előre. Hogy fogja az ilyen nevelni az ifjúságot az öregek tiszteletére.“ — „A-t azért kell megválasztani, mert nem könyvből, de a szívéből imádkozott.“ — * A saiógömöri evangélikusok áldozat- készségéről beszéljen ez a pár adat: tizenhét év alatt templomukat, a toronynyal együtt, tetőtől talpig megújították, belül kifestették úgy, hogy a Felvidéknek egyik legszebb gótikus temploma. A toronyban csak egy harang maradt meg árván a háborús rekvirálás után. A templommegnyitáskor három gazda három harangot adományozott és azóta újra négy harang dicséri Istent. A régi, korcsmából átalakított iskola bacillusfé- szekké lett. Földig lerombolták és egy másik, jobb fekvésű helyen egy két-tan- termes, teljesen modern új iskolát építettek. L. Koncz Márton a falu leggazdagabb embere titokban jött el hozzám és arra kért, hogy csináljak számára egy olyan végrendeletet, amely szerint ő ösz- szes vagyonának felét a sajógömöri szegény gyermekekre hagyja. Amikor megkérdeztem, hogy mi adta erre a gondolatot, elhozott egy könyvet és akkor láttam, hogy az általam szerkesztett „Magyar Barát“ c. 100 oldalas havi folyóirat 4. száma volt, amelynek vallási rovatában a missziói munkát képekben is szemléltettem. Így áldotta meg az Ür ezt a magvetést. Ma már a vagyon az egyházé, pedig 150 ezer csehkoronánál nagyobb értéket képviselt. És még egy, ami igazán példa lehet a végrehajtóval beszedett papfizetések korában. Sajógömörön a „konszipáció“, az egyházi tisztviselők termény-fizetésének összeszórása Már- ton-nap előtt van. Ezen a napon az utolsó szemig behozzák a búzát. És látni kell, hogy milyen szeretettel öntik a vékába, hogyan „tetézik meg“, hogy „a galamboknak is jusson.“ Aki valami ok miatt délutánra marad, az már szégyenkezve és nagy bocsánatkérések között hozza el búzáját. Nem igaz, hogy a paraszt hálátlan! Aki őszintén és nem érdekből szereti, azt a szívébe fogadja! * A sajógömöri evangélikusok áldozatkészsége hitöknek gyümölcse. A cseh megszállás alatt terjesztett kommunista eszmék rágták ugyan hitök fáját, de el nem pusztíthatták. A hivatalos kommunista párt tagjai sorába a szegénység nagy része belépett, de ezek legtöbbje hívő, egyházias és erős nemzeti érzésű volt ott is, hiszen ők csak azért lettek „koministák“, mert ez „a szegények pártja.“ Pedig nem volt okuk a külön pártra, mert a sajógömöri gazda szegény aratóját megbecsüli, mindenben segíti és asztalához ülteti. Amikor azt indítványoztam, hogy a presbitérium felét a szegények közül válasszuk (mert azelőtt csak jó gazdák voltak presbiterek), megértették, nem ellenkeztek. A kurátori és két egyházfi tisztség a faluban ma is a legnagyobb tisztség. A két egyházfi régi szokás szerint, a legjobb gazdák fiaiból került ki. Mikor azt indítványoztam, hogy az egyik egyházfit a zsellérek sorából válasszuk, ebbe is belementek. Csak az volt a baj, hogy a megválasztott, szegény sorsban élő ifjú, nem akarta elvállalni, mert — úgymond — „ilyen megtiszteltetés egy szegényt nem illet meg.“ A sajógömöri szegénység soha nem volt forradalmár, ha akadt is közöttük „nagyhangú“ vezér, az is „pénzért beszélt.“ * Mert hívő, azért öntudatos evangélikusok is. A tizenhét év alatt nem emlékszem sem kitérésre, sem reverzálisra. A templomszentelés emléknapja: november 11, Márton-napja. A sajógömöriek- nek az egyik legnagyobb ünnepe. Mindég a napján tartják meg és felháborodva beszélnek azokról az egyházakról, A fekete határ mentén ... Színmű három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 6 6. JELENET. Gyuri: (Jön.) Édesapám!! Marusán: Na, mi az!? Hol jársz egész délután? Csupa lyuk a nadrágod. Marusánné: S az arca! Egy seb. Marusán: Hol az ördögbe mászkáltál? Mintha megtetováltak volna. Gyuri: Futbaloztunk. Marusánné: Még a nyakát töri ez a fiú... Marusán: Se baj.. Fiú vagy mi! Hadd tombolja ki magát.. (Gyurihoz) Na és most mi kell? Vesd le azt a nadrágroncsot. Gyuri: Moziba megyek .. Marusánné: Vendégek vannak s te moziba mégy? Gyuri: Kötelező film. A dicsőséges magyarországi hadjárat. Meg kell nézni! Marusán: Eredj hát.. Hozd magad rendbe s menj! Gyuri: Kérek pénzt... Marusán: Az is kell? Az ördög látott ilyen világot, minden nyavalyára pénz kell. (Ad neki.) Eredj, aztán, hogy haza siess... Gyuri: Köszönöm. (El.) 7. JELENET. Marusán: Nézd ezt a kölyket, mit tudja ez, hogy magyar a vére. Amilyen a légkör, olyan lesz a tüdő, a szív, az érzés, olyan lesz a vér. A nevelés és a körülöttünk zajló élet teszi az embert. A viszonyok összehatásából épül a jellem. Olyan román lesz Gyuriból, mint a patyolat. Marusánné: S ha még sem. Ha egyszer kitörnek belőle a sejtések, a beléje fojtott ösztönök? Marusán: Ne bölcselkedj! Szeretnék a falnak menni, ha asszony filozofál. 8. JELENET. Csontos: (Jön.) Kezét csókolom, jóestét kívánok, Polgármester úr! Különös időben jövök, talán rosszkor is... Marusán: Mit akar? Csontos: Támogatását szeretném kérni. Marusán: Miben? Csontos: Holnap tárgyalják a közszállítások ügyét s az én kérvényem is bent van ... Marusán: Ahá, értem Csontos úr. Keményen hangzik még a neve. Csontos: Lehet azon puhítani. Marusán: Magyar iskolába járnak a gyerekei s a magyar szélsőség között látom gyakran. Csontos: Nem vagyok velük örökre összeházasítva s gyerekeimet ép ma írattam az állami iskolába. Marusán: Megkapja a megbízást, de még ma este kezemre juttatja Bodót. Megértette? Csontos: (Váratlanul érte.) Megértettem.., de., de nem tudom ép .. hol... Marusán: Semmi kifogás.. Feltűnés nélkül megkeresi s jelenti, hol tartózkodik,. Megértette? Itt jelenti nálam .. Isten vele.... Csontos: (Hajladozva.) Visszajövök ... 9 JELENET. Marusán: Látod, így fognak elvérezni. Jönnek egymás után. Mind .. mind.. A hősök, a nagyszájúak, a hű magyarok, a mártírok .. Mint a meglékelt testből cseppenként kiszivárog a vér, úgy fogynak semmivé. Ez az idegen testbe ágyazott életnek a végzete ... Marusánné: S nem fái, hogy árulásra bírod? Marusán: Mit árulás!? Kenyeret adok a nyomorultnak. Éhen döglik, ha nem segítek rajta ... Marusánné: Nincs szívem a politikához. Marusán: A politikát hagyd rám s nézz utána, hogy valami tisztességes vacsora kerüljön az asztalra. A jó vacsora nem rossz politika. Idejében ez is megteszi a maga hatását. (Folytatjuk.)
