Harangszó, 1939
1939-03-05 / 10. szám
76. HARXNG8ZÖ 1939. március 5. akik a templomszentelés napját áttették a legközelebbi vasárnapra csak azért, hogy egy ünnepet megspóroljanak. De nincsen olyan ház ezen a napon, amelynek vendége ne lenne és amelynek asztalán ne hirdetné a vendégszeretet erényét a mártonnapi liba. Kedves dolog megfigyelni, hogy ilyenkor mennyire szeretnek dicsekedni papjok beszédével a vendégeknek. Ez sem más, mint egyházszeretet. * Kedves szokás, hogy ó-év estéjén, istentisztelet előtt a „Kántus“ — amelynek nyomait már 1772-ben megtaláljuk Sajógömörön — felmegy a toronyba és elénekli Luther diadalénekét. Ez az énekkar újabban több alkalommal nyert dijat versenyen is. Sok munkájába került karmesterének, Kisfaludy Lajosnak, amíg a régi karmester jelszavától, amelyet minden temetés előtt így adott ki: „aztán kiálts, ordíts, üvölts“, eljutott a pianóig és decrescendóig. De ez a nép tanulékony. Csak meg kell hallgatni egy pár öreg presbitert, amikor a temetőben, rövid beszédben megköszöni a jelenlévőknek, a család nevében, a részvétet és boldogan tapasztalhatja az ember annak igazságát, mennyi böícseség és tehetség van elrejtve a mi magyar népünkben. Természetes, hogy a helybeli evangélikus polgári iskola emeli a falu kulturális színvonalát. * És végül a sajógömöri evangélikusok nemzeti érzéséről kell még valamit mondanom. A felemelő példákkal egy egész újságot lehetne teleírni. Amikor a lelkésztől és tanítóktól a megszálló hatalom hűségesküt kívánt, felettök tartva az államsegély elvonásának bárdját, a presbitérium, a tisztviselők akarata ellenére utasította a tisztviselőket az eskü letételére, mert különben iskoláját nem tudta volna megtartani evangélikusnak. De amikor a tetőtől-talpig megújított templomot, a felfüggesztett alkotmány idején, a kinevezett püspök és kinevezett esperes akarta felavatni, megírta nekik, hogy nem ismeri el őket törvényesen és nem is kívánja szolgálataikat. Megbízta a lelkészt és ő avatta fel a megújított templomot. Minden hivatalos iratot, amit tótul küldtek le az egyházhoz, visszaküldött, de a betelepített pár tót család részére (a szórványban) gondoskodott tót nyelven fungálni tudó lelkészről. Ez a gerinces nép hazaszeretetének legszebb jelét a cseh meszállást követő harcok alatt adta. Amikor a szomszéd Gömörpanyit- ról a csehek már kezdték visszaszorítani a vörösöket, a sajógömöri asszonyok biztatására 46 sajógömöri ember fegyvert fogott és így védelmezte szülőfaluját. Ezekben a harcokban esett el Csala István is a fiával, kiknek sírjára most, a felszabadulás után, a szegedi ifjúság nagy babérkoszorút küldött. Persze a bevonuló cseheknek nem volt szabad megtudniok a sajógömöriek fegyvertényét, különben megtizedelték volna a falut. És nem is akadt áruló! Sőt, az a szegény asszony, aki egyszerre veszítette el férjét és fiát, amikor a kastély udvarán közszemlére kitett két holttest fölött csendesen hullatta könnyeit és ezzel az egyik gyetvai tót katona figyelmét magára vonta, a katona faggató kérdéseire hogy kik ezek, meg is tagadta kedveseit. Nincs az a költői fantázia, amelyik hősiesebbet tudna elképzelni, mint amit a cseh megszállás napjaiban a saiógömö- rieknek végig kellett élniök. Amikor papjok pincéről-pincére bujdosott és az idegen hatalom halálra kereste őt, elbújtatták és vállalták a következményeket. — Pál Andor inkább hónapokat töltött börtönben, de lelkipásztorát el nem árulta. Hány éjszaka zörgettek fel derék magyarjaim, hogy itt a szekér, szökjem át a határon, mert „fogdossák az urakat.“ Útlevél híjján hányszor segítettek át a trianoni határon szabadságuk kockázatával. — S az a kis csapat, amelyik titokban esküvel ajánlotta fel életét a hazáért — milyen fegyelmezetten és önfeláldozásra készen várta a parancsot, de az Ür — megjutalmazva engedelmességüket és hűségüket — vér nélkül szabadította meg őket. Legyenek áldottak mind, legyen áldott az Ür szent neve! * Mikor 25 évvel ezelőtt 1914 jul. 1.-én, Sajógömörön lelkészi állásomat elfoglaltam, már küszöbön állott a háború. Utána jött az összeomlás, forradalom, ellen- forradalom, cseh megszállás, cseh-vörös harc, mely a falut is hadszíntérre tette, maid az elnemzetlenítés harca. Munkám örökösen háborúban folyt kényszerű eltávozásomig 1931. őszéig. Habár még 7 évig volt része ebben utódomnak is, de végre felvirradt az építő-béke ideje s én hálát adok az Úrnak, hogy az én volt és örökre szívembe zárt gyülekezetemben, egy építő lélek folytatja a munkát, akinek békeszeretete, evangéliumi lelkülete és élete a legszebb prédikáció! Legyen rajtuk az Úrnak gazdag áldása! Egyed Aladár. A HAMIS ARANY. Arany hullott az Úr asztalára!: Mutatós, fényes, csillogó arany! Széles feltűnő gesztussal vonta tárcáját elő és odadobta: — „Na Uram én most egy évre mérek, Hisz jól tudod, hogy én rá nem érek! Házadba évenkint egyszer mégis jövök! Máskor nem lehet, mert munkám leköt' Most, hát egy évre adóm lezárom! S házad újra csak ... jövőre látom“! Az Ür szeme az aranyra nézett! Látta hogy: büszkén, csillogott, fénylett. Kezével lenyula, hogy felemelje S próbára újra visszaejtse! ... és lehullt a pénz,... de csengés nélkül! Az adakozó arca sötétül: — „Mi... mi... mi az? Hát hamis a pénzem? Ezért dolgozom és ezért vérzem? Összeroskad, de szeme messze jár! S most látja, hogy amit lent épít Nem egyéb, mint alap s célnélküli Könnyen beomló, laza kártya-vár. Arany hullott az Ür asztalára!: Mutatós, fényes, csillogó arany! Szirti János. Ahol Isten Lelke dolgozik. (Néhány lap egy kis gyülekezet életéből). Alig 100 négyszögöl területen szorongott valamikor a mogyoródi kis iskola, mely egyúttal imaház is volt. Szal- mafedeles, agyaggal tapasztott kis alkalmatosság volt ez, előterében egy kis haranglábbal. Eladó volt az iskola szomszédos telke, 200 négyszögöl. Az öreg kúrátor nem tudott aludni... Nagyobb telek, — kis templom ... zavarták csendes nyugalmát. Vásár közeledett. Egyetlen tehén díszelgett szegényes istállójában. Korán kelt, tisztogatott s „pakszus- sal“ a kezében vásárra indult. 150 forinttal tért haza. Első útja Nagy Jánoshoz, az eladó telek tulajdonosához vezetett. Megvette a telket az egyház részére. A csendes háziasszony meleg szeretettel fogadta a fáradtan hazatérő urát. Nem érdeklődött, hogy mi történt a tehénnel. Boldog volt, mert látta, hogy férje-urán valami nagy változás történt. Nyugodt volt és megelégedett. Tán egy hét is elmúlt, mire az öreg Ku- rucz ünnepélyes hangon bejelenti: „Anyjuk, nincs tehenünk, de van eklézsiánk. Ha a jó Isten báránykát ad, ad hozzá legelőt is. Megvettem a Nagy János telkit és imaházat építünk ...“ * 1900-ban nagy tűzvész pusztított a faluban. Leégett az egész falu. Leégett a római katolikus és a református templom, de leégett az evangélikus imaház is. Elnémultak a kis harangok. Zsarátnokban pihentek s nem hívtak többé Istennek házába. Gyűlés volt. Arról beszélgettek, hogy építeni kell. Építeni templomot és iskolát. Építeni, de miből?? 120 lélek, 30 család templomot, iskolát akar építeni. Megindult a felajánlás. 100—200—300—400 forintokat ajánl fel egy-egy család, de sehogy sem jön ösz- sze a kívánt összeg. Ott volt a gyűlésen az egyház harangozója is. Szegény, de lutheri lelkű ember. Mindenkit szóba hoztak már, hogy itt, vagy ott emeljenek az önként vállalt terhen, csak a ha- rangozóról nem volt szó. Hallgat egy ideig, majd nagy csillogó könnyek jelennek meg becsületes szemében s így szól: „Testvérek! Ne sértsetek meg, nem bűnöm, hogy szegény vagyok! Jó az Isten, ad nekem erőt ahoz hogy 100 forintot én is vállaljak. Én is akarom, hogy templomunk le'gyen ...“ 5 év alatt becsülettel lefizette. Kormos falak meredtek még mindenütt a faluban. Hajléktalanul jártak még híveink, de a templom és iskola már ott állott, tündökölt a falu közepén, hirdetvén az Isten Lelkének csodás erejét, megsegítő kegyelmét. * Világháború tombolt, kommunizmus, oláh megszállás nyomorgatta népünket. A borzalmas pusztítást kis templomunk is megérezte. Harangjaiból ágyút, orgonasípjaiból hadifelszerelést gyártottak. Falai megrepedeztek, vakolata lehullott, olyan volt, mint a megtépett szőlő őszszel. Az Isten megszánta az Ö népét. Béke lett. Gyűlésre szólította a kis harang benne bízó nyáját. Tataroztatni kellett a templomot, festetni, harangokat és orgonasípokat vásárolni. Igen ám
