Harangszó, 1939
1939-12-24 / 51. szám
382 HARANGSZÓ 1939. december 24. likus ifjú végig járta a falut gyűjtőívekkel. Pénzt, terményt, búzát, rozsot, kukoricát stb. kértek a finn testvéreink részére. Kis iskolás gyermekek pedig szánon azonnal az iskolához is szállították a házaktól a megajánlott mennyiséget. Ezt a gyűjtési módszert nagyon ajánlom másnak is. 300 pengőt tűztünk ki célul és addig nem pihentünk míg ez az összeg együtt nem volt. Most sok küzdelem, lótás-futás után együtt van a nem remélt nagy összeg. Ezekben a hetekben már sem enni, sem aludni, sem pihenni nem tudok a finnek miatt. Akár az egész országot képes volnék bejárni, hogy részükre gyűjtsék mindenfelé. Olyan végtelen keserűség és szomorúság fog el, ha a gyűjtésűnk során egy-egy vagyonosabb ember keveset ád vagy semmit. Gyüjtőkörútam alkalmával ugyanis arra a szomorú tapasztalatra kellett jutnom, hogy tekintélyes vagyonnal rendelkezők áldozatkészsége alatta marad szerény körülmények között élő emberek adományainak ... Gecse. Zongor Endre. Az első héten 1000 pengő futott be a Harangszóhoz csekklapon. Magyar a finnért, most mindent megtegyen! Kuorlti Ádám finn lelkész könyvet írt. És pedig magáról. Ez a fiatal lelkész — arcképe mai számunkban látható — alighogy kikerül az iskola padjaiból, elmegy In- keribe, a Szovjetoroszországba szorult finnek határvidékére, hogy önfeláldozó hűséggel pásztorolja pász- tornélkül maradt evangélikus fajtestvéreit. Szolgálata negédes Ígérgetések, majd villanó szuronyok és sanda gyanú közepette kezdődik. A hitvalló pap a cseka (orosz titkos rendőrség) börtönébe kerül és lelkészi szolgálatáért halálra, majd életfogytiglani fegyházra ítélik. Csodával határos módon azonban megszökik és Finnországba menekül. Ez a könyv megmutatja a vörös szovjet igazi arcát és megérteti, hogy mért küzd most Finnország olyan halálos elszántsággal az orosz betörés ellen. Nincs ennél most időszerűbb könyv. Azért adta ki a Harangszó karácsonyra. A könyvet finn eredetiből Koren Emil munkácsi lelkész fordította magyarra. Az izgalmas lapokat sok eredeti fényképfelvétel gazdagítja. — E könyv elolvasása valóban élmény. Ára 1 pengő 50 fillér és 4 fillér portó. Az ára beküldhető bélyegben is. Megrendelhető a Harangszónál. Népiskola és futballpálya Levél: Hóman Bálint miniszter úrnak. Nagyméltóságú Miniszter Ür! Mint szegény, evangélikus lelkész, nem lehetek olyan szerénytelen, hogy nb. látogatását, mellyel gyülekezetünket s bennem az evangélikus lelkészt is megtisztelte, a magas Minisztériumban viszonozhassam. Legyen szabad tehát mindazt, amit elmondani szerettem \ol- na, leírni és ezeket kultúráért égő lelkére bízni. Karácsonykor gondolj línn testvéreidre, kiknek ágyubömböléstől lesz hangos az idei karácsony. Örömmel olvastam a napilapokban, hogy az O. T. T. a közel jövőben sportpályákra egy millió pengőt áldoz, örömmel kellett olvasnom, hiszen a magyar sport ügye megérdemli ezt a támogatást. Mikor azután azt is megtudtam, hogy az országban , szerte roskadozó népiskoláinkra és tanítólakásainkra mennyit tud a következő évben költeni az állam, akkor megkeseredett az örömöm. Nem a sportpályákra költött egy millió pengőt tartom pazarul soknak, hanem ehhez viszonyítva elkedvetlenítően kevésnek tartom a népiskolák építésére szánt ösz- szeget. A népiskola és a futballpálya kultúr- értékének aránya u. i. nem ád megnyugtató értékelést azok előtt, akik a népiskolában a nemzet alapsejtjeinek és kutúrális gyökerének ápolását és a sportpályák, test és „jellemalakító“ feladatát egészséges viszonyban szemlélik. Ha szegények vagyunk és élet-halál kérdésünk a honvédelemre csorgatja a nemzeti munka pénz-verejtékét, akkor szíves-örömest belátjuk, hogy várni kell a sötét és dohos népiskolák felépítésével, ahol 50—60 kis sápadt arcú magyar Ígéret hiába keresi a napot és a jó levegőt. A sportpálya nem fényűzés, de egymillió pengő, vagy akár egy árva fillér is beosztatlan befektetés addig, ameddig ezen a vércsevijjogástól riasztott magyar földön egyetlen egészségtelen népiskola, vagy tanító lakás ke- serüli mostohaságát. Nem kétséges az sem, (a magam sportmultjából tudom!) hogy akik azokat a sportpályákat élvezik, rendesen az élet napsugaras, úri lakásaiból kerülnek ki. Fel lehetne még azt is vetni, hogy tömegsport szempontjából micsoda értéke van olyan mérkőzésnek, amelyet 22 ember játszik — nem egyszer a másik testi épségének tönkretevésével — mondjuk húszezer ember pedig nézi. Én nem vagyok futballellenes: magam is végigverekedtem egy bajnoki évet, de éppen eleget láttam nem egy fiatalember esetében a teljes erkölcsi el- züllést, hiszen a legtöbb esetben az az elv: Ha vesztünk, azért iszunk, ha győzünk, meg azért! Azt sem lennék hajlandó nemzeti dicsőségnek elkönyvelni, ha pl. a Ferencváros megverné a karácsonyi portyáján a Beog- radskit. De igenis esküszöm arra, hogy az igazi nemzeti értékek ott vannak népiskoláinkban, a néptanító kezén és ha itt történik értékvesztés, akkor nemzeti kultúránk, sőt a sportkultúránk terén is gerinctörés fenyeget bennünket. Mert ha fontos a sportszempont, akkor még éppen sportszempontból is sikoltóan előbb- revaló az egészséges népiskola, mint a futballpálya. Futballozni és boxol- ni nem minden ifjúnak kell, de minden gyermeknek kell a hosszú évek iskolás idejében a jó levegő, a felszerelés és ha kell beállítani tíz vidéki futballtrénert, akkor előbb be kell állítani új tanerőket oda, ahol 60—80 gyermekarcot rág az egészségtelen iskolai levegő tüdőbajosra, de ahol az egyház nem tud nyomorúságában új tanítót és új tantermet előállítani. De idézni is szeretnék pl. egyik tanító leveléből, akit bús-magyarsággal megtámadtam, hogy miért nem nősül. „Kedves Barátom! Ne hidd, hogy én megrögzött agglegény akarok lenni, avagy félek vállalni „a küzdelmet a kisebb kenyéren!“ Hiszen tudod, hogy én a gyermeket nagyon szeretem. Még nem késtem el: 29 éves vagyok, mégis sokszor, csöndes estén sfrva borulok le az asztalra, mert kilátástalan a jövő a családalapításra. Lakásom nem megfelelő családalapításra. Nádfedeles, 70 esztendős. A szobámba egyszer már befolyt a víz. Két szobám nedves, egészségtelen; a padlója korhadozik. Olyan sötét, hogy délután 3 órakor villanyt kell gyújtanom. Ilyen az iskola is. Sötét, alacsony. A hátul ülő gyermekek szemüket teszik tönkre, mert nem látják mi van a táblára írva. Északi fekvésű. Az éltető napsugár csak néha téved be az ajtó üvegén át. Lelkészünk mindent elkövetett a minisztériumban ..“ Nagyméltóságu Miniszter Ur! Nagyon sok szegény, megnősülni nem tudó tanító és egészségtelen tantermekben sorvadó kis magyar élethajtás Kuortti Ádám inkeri papi ruhában.
