Harangszó, 1939
1939-12-24 / 51. szám
HARANGSZÓ 1939. december 24. „378. Ezt védelmezi Wormsban, ezt fordítja le a nép nyelvére, ehhez ragaszkodik mindhalálig. Luthernek sok szerelmi-vallomása van a Bibliáról. Egyik helyt azt mondja: „Ami a jószágnak a pázsit, az embernek a ház, a madárnak a fészek, a zergének a szikla, a halnak a víz, az a Szentírás a hívő lélek számára.“ Nagy Biblia-barát Bölcs Frigyes szász választó fejedelem Luther hatalmas pártfogója is. Azt mondja egy helyen: „Csak Isten igéje áll szilárdan és bizonyosan, mint egy kőfal, melyet sem elfoglalni, sem ledönteni nem lehet.“ Jelmondata ez volt: „Isten igéje örökké megmarad!“ (I. Pét. 1, 25.) Inasai egyenruháját ennek a mondatnak kezdőbetűi díszítették. 2. Akik a Biblia igéit cselekszik. Az írás azt mondja: „Az igének megtartói legyetek és necsak hallgatói!“ (Jakab 1, 22.) ilyen volt Jósiás, Júda királya (Kr. előtt 639— 608). Mikor megkerül az elveszett törvénykönyv és felolvassák belőle a bálványimádás tilalmát, a 26 esztendős ifjú király érvényt szerez az Isten igéjének és kiirtja a bálványimádást. (II. Kir. 22—23. í.) A tahiti szigetlakok csak Lukács evangéliomát ismerték. Mégis Bőmére királyuk vezetésével, Istenhez tértek. Megszüntették az emberevést és az épülő templom oltára köré dárdáikból készítettek rácsot. (Mt. 7, 21.) Németország egyik városkájában vasárnap délután Bibliát olvas egy házaspár. Lukács 9, 48. verséhez érnek: „valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be!“ Ebben a pillanatban koldúsgyermek áll meg az ajtó előtt és alamizsnát kér. „Tegyük ami meg van írva!“ —1 szólnak és házukba fogadják a gyermeket. Biblia barátai! Nem elég magasztalni a Bibliát! Nem elég síkra szállni mellette, hanem ezenkívül még cselekedni is kell a Biblia igéit! „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket!“ (János 13, 17.) 3. Akik terjesztik a Bibliát! A Biblia terjesztőszervei gyanánt Isten Lelke a Biblia Társulatokat hozta létre. A legrégibb Biblia Társulatot Canstein Károly báró alapította Halléban (Németországban) 1710-ben. Canstein, mint fiatal katona a franciák elleni háborúban súlyosan megbetegszik. Fogadalmat tesz Istennek, hogyha felépül, életét néki szenteli. Fogadalmát beváltja. A német lelki ébredés vezetői Spe- ner és Francke lelkészek tanácsára megalapítja híres Biblia Intézetét, mely 1719—39-ig 848.000 Bibliát és Űjtestamentomot terjeszt el olcsó áron. Száz év sem teiik el, Isten Lelke máris új, hatalmas szervezetet hív életre a bibliaterjesztés számára, ezúttal angol földön: a Brit- és Külföldi Biblia-Társulatot. Születése csodálatos. Wales angol tartomány bib- liainségben szenved. Jones Marika, falusi leányka, egy perselyben 6 éven át kuporgatja filléreit Bibliára. Mikor a pénz együtt van, begyalogol Bala városába Charles Tamás lelkészhez. De hiába. A Bibliák elfogytak. A leányka zokogásban tör ki. Könnyei annyira meghatják a lelkészt, hogy átad a leánykának egy Bibliát, amelyet egyik barátja részére tett félre, Londonban pedig szorgalmazza egy Biblia Társulat megalapítását, amely a Bibliát olcsón adja a nép kezébe. így születik meg 1804-ben a Brit- és Külföldi Biblia-Társulat. Azóta 135 év telt el és szavakkal kifejez- hetetlen az az áldás, amit ez a Biblia-Társulat a föld népei számára jelentett. A teljes Szentírást vagy anKerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 2 Irta: Mahr Gedeon Kassa. I. Igaz ugyan, hogy az élet termel minden ünnepnapot, mégis csak mások azonban a megszokott évenként várt és forduló emléknapok. Nincs annál furcsább amikor az élet nyers közelségből gyász, vagy öröm ünnepbe kényszerít. Míg tart a történés feszülése, magától jön a rendkívüli állapot, de utána annál nehezebb visszazökkenni a szürke hétköznapba. Érezték ezt a régecziek is. Álldogáltak még egy ideig, hogy a messzi elnyelte Kerekes Bálint urat. Egyik-másik néne felzokogott, mintha temetésen lenne. Körülfogták Júlia tisztelendőasszonyt és kötényük csücskével mind a szemük körül tisztogattak. A férfiak meg Gyurka köré gyűltek. Lassan delelőre hágott fel már a nap s hívogató, éhes szóval felbődült az udvaron egy-egy lábas jószág. — Etetésre jár az idő — állapította meg Csordás kurátor —. Nézzünk mán a dolgunk után. Megindúltak visszafelé a faluba, ahogy az út kanyarodott a házak között. De im a déli utcát előreugrásával görbére kanyarító házból nagy, szürkebajuszos, szakállas, torzon- borz, hegyessapkás gazda oldalgott elő. Akár a háza, ő is ferdeséget hozott és bajt támasztott. Az ő portája utat bontva könyökölt elő s a gazda is mintha két könyökkel akasz- kodnék bele az emberekbe. Gyurka visszagondolt a búcsúzásra. Mihály gazda nem volt ott a többiekkel. Fájdalmasan érintette, hogy ez az ember nem adta meg a tisztességet az ő jó apjának. Szólni azonban egy szót sem szólt. Megtették azt a többiek. Mihály még közöttük sem volt teljesen, amikor a felvégi Gábor gazda, aki egy fejjel volt nagyobb a többinél, megragadta és vissza- penderitette az udvarára. — Ha eddig jó volt kendnek otthon, maradjon ezután is. Bennünket ne zavarjon! — Nem biz’ a! — zúgták a többiek. De Mihályt nem faragták olyan fából, hogy meghátráljon. Ha Gábor két méter magas volt, Mihály olyan izmos, hogy a mázsás liszteszsákot félkézzel vetette vállára. — Kend nekem nem parancsol, — ugrott elő Mihály — oda megyek, hová nekem tetszik! — Megy, ha engedem — állt eléje Gábor. — De előbb arra feleljen, mit művelt eddig? Miért nem kísérte ki a tisztelendő urat? — Láttak már engem temetésen? — Most nem az a kérdés! Mi sem temetésen voltunk! — Tán azt hiszitek — nevetett Mihály, — hogy vissza jön még Kerekes Bálint? Ha olyan hadviselt emberek lennétek, mint én, akkor tudnátok, hogy Leopold úr őfensége csak azt citálja be, akinek bűnét tudja s már csupán a halál neme kétséges. — Hogy Lipót mit gondol, az most nem fontos — szólt a kurátor. — Jól tudjuk, hogy oda fenn nem a király akarata a döntő. Szelepcsényi az érsek és hű püspöke Kollonics vezetik őt, mint a kezes bárányt! — Nem a bűnös jut ma — toldotta meg Péter gazda és fenyegetően nézett Mihályra — a bíróság elé, hanem a Krisztust uruknak valló hithű protestánsok. — Ne te ne, lázadók, pártütők! — szörnyűlködött Mihály. — Hogy is van az Mihály? — fordult vele szembe Gábor. — Te tényleg nem jársz temetésre? — Nem én. — De egyre csak elmégy? — Melyikre, Gábor uram? — Hát a sajátodra, sehonnai lélek — szólt Gábor bőszen. — Igaz-e emberek? — Nem hagyjuk e szégyent! Igaz! Ügy van! — kiáltozták a gazdák. Fenyegető öklök emelkedtek minden oldalról. Mihály
